Három éve

Ma van három éve, hogy regisztráltam a wordpressen, és ezzel elindítottam a blogomat. Nem akarok senkit sem statisztikákkal untatni, ezért most csak röviden írok.

Az első évben kerestem a hangomat, és az “és” helyett még “s”-t használtam, ezek egy részét javítottam a korábbi szövegekben, borzalmas volt az a sok “s”, na, szólhatott volna valaki, hogy ez modoros. Szólt is végül az egyik barátnőm.

A második évet nagyon szerettem, szerintem akkor egész jó szövegeket írtam, igaz, csak heti egy posztot általában.

Az elmúlt egy év… hát, az elég szegény volt mennyiségileg, de sok magánéleti nyűgöm volt, máshol volt a fókusz, sajnos.

A legnagyobb sikere a paródiáknak volt, azt hiszem, sokan a humorom miatt ragadtatok itt, de a legolvasottabb poszt a szingli nős még mindig, ez itt (erre érkezett eddig 83 864 kattintás, 11 ezres a facebook számlálója, és van hozzá kb. 300 komment):

Ezért vagy te szingli nő

Mostanában a pályamódosítás, a darálóban töltött élet boncolgatása és az ebből való – lehetséges – menekülési utak érdekelnek leginkább. Vázlatban sok poszt van egyébként erről a témáról és másról is, előbb vagy utóbb csak kikerülnek ezek is a nyilvános térbe. Sok minden történt velem az elmúlt egy évben, az elmúlt öt hónapban pedig főleg, de még éppen zajlik egy folyamat, nehéz írnom róla nyilvánosan.

Én örülök nagyon, hogy annak ellenére is még itt vagytok, hogy az elmúlt egy évben keveset írtam – köszönöm nektek, meséljetek, melyik írásra emlékeztek a leginkább. Ölelés mindenkinek.

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

16 hozzászólás Három éve bejegyzéshez

  1. Én a koszorúslányosra 🙂 meg a leprásként kezelt szinglikre az esküvőkön. Meg Umberto Ecora.
    Ami a “s”-ket illeti, régesrég (jézusmárja, már épp 25 éve!) amikor idecuccoltam ebbe a kies hazába cikiztek péppé az ELTÉN ahol dolgoztam a “s”-kkel sűrűn megtűzdelt beszédem miatt. Cserébe tetemes mennyiségű áthidaló magánhangzót nem használtam. Azt hiszem, kb egy hónap alatt szoktam le mindkettőről, azóta sem szeretem, ha valaki előbb tudja meg, hogy beletehet az “erdélyi” dobozába még mielőtt én elmondanám. Ezzel csak arra próbálok utalni, hogy lehet, hogy nem is voltál modoros, csak székely felmenőid vannak, amik ilyen módon próbáltak előbukkanni az éppen csöndben lévő DNS-szekvenciádról 🙂

  2. Éljenéljen! A “s” az én olvasatomban nem modoros, hanem egyéni nyelvhasználat. Ki így, ki úgy.

  3. Nekem is a koszorúslányos volt az első. Amúgy nem titok, hogy engem első sorban a humorod és a szövegekben bujkáló irónia fogott meg. Szeressem a helyén kezelt iróniát. Azt nem tudnám megmondani, hogy melyik volt a kedvenc posztom, szerintem több is volt, de várom a következőt, az azt következőt és az azután következőket is.

  4. 10 éves jubileumra kérhetünk írásokat?

  5. Majdnem egy hónap csúszással elolvastam végre ezt a posztodat (be volt csillagozva a méljeimben). Ilyen gyors reakcióidővel még kommentelni is nehéz, nem hogy blogot írni. Pedig én is szeretnék, írok is (elvileg), többfelé, de inkább csak az agyamban pörögnek a témák, “ezt is meg KÉNE írnom”, aztán csak egy nyomasztó stressz-emlék lesz belőle, valamiért bizsereg a hátam, a lapockám alatt, “ma sem írtam online”. Van egy gyanum, hogy írtam ezt már, ha nem itt, akkor máshol.
    Örülök, hogy rátaláltam a blogodra, és mindig jó felfedezni egy-egy újabb posztodat. Akkor is, ha épp “nincs időm” kommentelni.

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: