De szép vagy! Semmit nem változtál!

De szép vagy! Semmit nem változtál! Olyan vagy, mint gimiben! Az ott nem is a fiad, hanem az öcséd, ugye? – kommentek facebookra kitett képekhez. Ismerős? A képen harmincas-negyvenes nő, arca makulátlan, feszített, mint a medence vize. Lehetetlenül tiszta. Lehetetlenül ránctalan. Lehetetlenül fiatal. Legalábbis a valósághoz képest. Olyan, amilyen még tinédzserkorunkban sem volt soha, talán utoljára hatévesen volt ilyen a bőrünk. Vagy még akkor sem.

Filterek, appok, beauty face.

Egyszer az egyik unokatestvérem készített rólam egy képet, majd amikor átküldte nekem, ennyit kérdeztem: ez meg ki a franc?

Kicsit kicsinosítottam – válaszolta. Bizony, egy pillanat alatt eltűnt minden, ami az akkori állapotomat tükrözte. Nem látszott a sok munka miatti állandó kialvatlanság, a naponta elfelejtett vízivás miatti szárazság, eltűntek a ráncok és a bőrhibáim is. De jó – mondtam. Tisztára megfiatalodtam. Nem mintha öreg lennék egyébként. De azért csak jobb így. Aztán sokkal később én is próbálgatni kezdtem a különféle filtereket, világosítottam, fényeket tettem a fotóimra, és – őszintén szólva – jobban is éreztem magam.

Szép, már-már művészi képek készültek így rólam, csak nem sok közük volt a valósághoz.

Ezt tudtam én is, meg mindenki, aki naponta látott akkoriban. Meg az is, aki hasonló cselekhez folyamodott.

Látom a facebookra kitett képeket. Árnyék, szűrő, fények, lecsiszolt bőr, mindenki ott ujjong, hogy “de szép vagy”, miközben mindenki pontosan tudja, hogy élőben egyáltalán nem úgy néz ki a fotó alanya, csak rátett valami bjúti funkciót vagy szűrőt. Tudja ő is, tudjuk mi is, összekacsintva hallgatunk. Egyébként meg szép, nagyon is szép, csak nem úgy, mint a képen.

Nem ítélkezem, ő dolga, mindenkinek joga van mindenhez. Én csak gondolkodni szoktam ilyenkor, érdekel az ok, hogy miért van ez, kit akarunk átvágni. Magunkat? Vagy ennyire nem vagyunk képben a saját testünkkel, hogy amikor képen látjuk viszont, akkor nem tudjuk, nem merjük vállalni? Ráncokat, bőrhibákat, karikát a szemünk alatt. Meg vagyunk lepve? Vagy csak viszonyítunk? Elvárásoknak igyekszünk megfelelni?

the beauty is free

De miért csináljuk ezt?

Azt hiszem, megfejtettem, vagyis van egy lehetséges válaszom.

Amikor kozmetikai allergiám lett, le kellett állnom a hajfestéssel, egy éve természetes hajszínnel élek, és látszanak az ősz hajszálaim, mert hogy 36 évesen vannak nekem ilyenek. A környezetem már megszokta, de eleinte rendszeresen kaptam megjegyzéseket, meglepő módon éppen nőtársaimtól. Ez úgy történt, hogy megálltak mellettem, majd felrikkantottak: nahát, neked vannak ősz hajszálaid?! Amikor jeleztem nekik, hogy nem kellene megjegyzést tenni erre, akkor pedig magyarázkodni kezdtek, hogy nekik is vannak, sőt, nekik több is van, mint nekem. De hát akkor miért teszed szóvá?

 

Rájöttem, miért. Pont azért, amiért az applikációkkal próbáljuk szebbé varázsolni magunkat.

Azért, mert nem vagyunk hozzászokva, nem tudjuk, hogy néz ki egy nő.

Mikor kezd őszülni például? Tényleg csak nagyanyáink őszek? Mikor kezd ráncosodni? Vannak-e karikák a szeme alatt? És a különféle szűrőknek, appoknak köszönhetően ez már túlmutat a sminken és a hajfestésen is. Megkomponáljuk a nyilvánosságnak szánt képeinket olyanná, amilyen az elképzelt énünk. Amilyennek gondoljuk magunkat. Amilyenek lenni szeretnénk. Vagy még inkább: amilyennek gondolunk egy korunkbeli nőt. Van, akinek ez az elképzelt vagy vágyott valósága fiatalosabb, van, akinek frissebb, másnak kipihentebb vagy éppen csillogóbb szemű, egyenletesebb bőrű. Ez a mérce, ez az elvárás, azt hisszük, olyannak kell(ene) lenni. Sehol egy kócos frizura, egy bedagadt vagy karikás szem, egy nyűgös és fáradt tekintet, egy problémás arcbőr.

Az applikációk és szűrők által teremtett párhuzamos univerzumban nincsenek kialvatlan anyák, gyűrött arcú irodistalányok, stresszes alkalmazottak, idősebb nők sincsenek. Az örök fiatalság szérumát lenyelő nők mosolyognak ránk vagy merednek misztikusan a távolba. Az instagramról ne is beszéljünk, az már tényleg egy másik dimenzió.

És ebben az alternatív valóságban megtehetem azt is, hogy egy nyűgösebb időszakomban elmegyek túrázni a Mátrába, amikor is fáradt vagyok, kialvatlan, a szemem karikás – ezt látja is mindenki, aki ott van velem. Gyalogolunk, izzadunk, smink nincs rajtam, pár óra alatt nem leszek kipihentebb a fizikai igénybevételtől és a friss levegőtől. De akkor ott a Kékesen, a tévétorony alatt, a fűben ülve egyszer csak megváltozik minden, mert megnyomok egy gombot, és a frissen készült fotómmal azt üzenem a világnak: nézzétek csak, milyen jól vagyok! És ez itt még csak egy egyszerű szűrő.

 

variációk_2

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

52 hozzászólás De szép vagy! Semmit nem változtál! bejegyzéshez

  1. De hát látni, hogy mű 🙂 Nem értem a dolgot, pl. naponta szembejön a szomszéd, látom, hogy néz ki, erre profilképen meg olyan kép van, ahogy sosem látom. Sminkelt, fodrászolt, retusált, ahogy soha az életben nem láttam még. Ennyire önbizalomhiányosak vagyunk? Vagy ciki az, ha elfogadom, hogy valódinak nézek ki?

  2. Tök cuki fotók 🙂 De miután én egy-két éve fotózzással és utómunkával játszadozom, és sokszor szól a dolog körtékről, sombokrokról, macskákról vagy tavirózsákról, akiknél ez nem hiúsági kérdés, merem állítani, hogy a jobb felsőnek nem az a baja, hogy kialvatlan vagy és nem az a reális. Szimpla bevilágítás-hiba és természetesen, aki ad a fotóira kijavítja, az még nem csalás és nem ámítás. Ahogy az sem igaz, hogy a fényképezőgép a realitást adja vissza, PONTOSAN ez a fotózni tanulás megrágni való nagy falatja, hogy mi mindent kell szem előtt tartani és utómunkálni ahhoz, hogy “csak” pont olyan legyen a kép, mint a valóság. Erre mondta azt fotós tanárom, amikor nyígtam valamire, hogy de _még_mindig_ nem olyan, mint ahogy én láttam, hogy bocsika, de a legjobb fotóapparát is csak max kétszáz éves fejlesztés, nem pedig több tízmillió éves, mint az emberi szem.
    Másrészt, most épp érettségi találkozó szezonom van, jó sokadik, és épp utaznak hazafelé a világ minden tájára rég szétszóródott barátaim, útközben össze-összetalálkozunk. Merem állítani, hogy akiket szeretünk, vagy akiknek a személyisége nem rosszfelé változott vagy cizellálódott, azoknak sem a ráncait sem egyéb bőrhibáit, sem az ősz hajszálait nem látjuk két perc beszélgetés után, és teljesen reális róluk akár a szűrős és csiszolt fotó 🙂

    • Fotózni valóban nehéz, de azért lássuk be, a téma nem a valóság visszaadásáról szól, hanem hogy szebb önmagunkat lássuk 🙂

    • Örülök, hogy beemelted ezt a szempontot, engem ez a fotózásos téma nagyon érdekel. Hozzád kapcsolódva pl. az, hogy hol van annak a határa, hogy javítok a fényen és így lesz valós, szóval, honnan tudom, hogy az a valós, és nem lőttem-e már túl, nincs-e nagyon távol a valóságtól? A beauty face app már nagyon messze van, nem? A filter lehet a fényjavítás, de a bface app az már torzít szerintem. Másik kérdés: a javított fotók nem azt mutatják, milyen a legjobb formánk? Én is szépnek látom a környezetemet, ráadásul én kifejezetten rossz megfigyelő is vagyok, szóval, ha akarnám, sem vennék észre semmi bőrhibát vagy akármit, de a fotók gyakran tényleg messze állnak az emberek hétköznapi arcától. Attól, amilyennek én látom őket, nem, de valójában mégis van különbség. Hogy van ez?

    • Szóról szóra ugyanezt akartam mondani. Hogy a fények, beállítások rengeteget számítanak. Rossz fények mellett egy 16 évesnek is árkos a szeme alja, és ráncos a hunyorgástól. Egy Nánási kaliberű profi fotós attól profi, hogy átlátja ezeket a dolgokat, és megtalálja/megcsinálja az előnyös fényviszonyokat, beállításokat, színeket, stb. Egy amatőr akciófotónál vagy egy szelfinél ez nem mindig így van, de erre vannak az effektek. Inkább egy jó effekt, mint egy igénytelen, előnytelen fotó.

      Azt sose értettem, hogy a dudoros-pöttyös arcú lányok hogyan tudnak maguknak tökéletes arcot festeni: belőlem ez a képesség hiányzik. Az alapozás eleve nem az erősségem: van, hogy idősebbnek nézek ki tőle, mert kiemeli a ráncokat, holott évek óta nem használok kőpúdert. Úgyhogy maradok a színezett hidratálónál, BB krémnél, ilyesminél. jellemző, hogy nem 13 évesen, hanem 20 vvel később kezdtem először make up tutorialokat nézegetni…

      • Én meg jóval idősebben sem, mert a halálba irritálnak. Nekem ez a “hogyan beszéljünk negyedórát az ezüst étkészlet kifényesítéséről” kategória. Amúgy igen, az alapozás minden, fel lehet azt kenni olyan vastagon is, hogy akár a feketehimlő nyomait is elfedi. Csak mondjuk sokan nem szeretnének annyira maszkban járni. Bár ha az ember hajlandó húszezreket költeni egy alapozóra, akkor drámaian el lehet fedni leheletvékony réteggel is a kisebb pigmenthibákat. Sajna nekem adtak a múltkor háromféle mintát, ezáltal most csúnya dilemmába estem 🙂

  3. A fotón meg tényleg egy jó beállítás segített volna, mert árnyékos, mint a fene, ettől függetlenül mégis hogy nézzen ki az ember egy kiránduláson? Vagy miért elvárás tiptopnak lenni ilyenkor is?

    • Saját vélemény, hogy nekem nem elvárás magammal szemben. Inkább csak példának szántam, hogy fáradt voltam, de ezt el tudom rejteni egy fotón.

      • Ez olyan költői kérdés volt, nem pont a fotódnak szántam 🙂
        Másrészt szoktak ezzel játszani instán, mint az új grafikus effekttel is, de nem merült fel bennem, hogy ez a szépítés miatt van, mert a vak is látja, hogy effekt.

        • De akkor miért örül neki mindenki? Meg mond olyat, hogy semmit nem változtál, stb.

          • Hát nem komolyan mondják. Nem örülnek neki. Hízelgés. Megvan a rajongótábor. El nem tudom képzelni, hogy egy fényképre, ami csalás és ezt mindenki tudja, valaki őszintén beírja, hogy de jól nézel ki. Nem a kép, hanem te, amikor minden nap lát és tudja, hogy soha nem néztél így ki meg nem is fogsz.

            • Most valamiért beugrott az, hogy lehet ezt őszintén is mondani. Lehet, annak szól, hogy a képen jól néz ki.

              • A képen biztos. Meg lehet szép a kép, persze. Csak amikor már egy más ember van a képen, úgy elváltoztatja valaki magát, akkor ne higgye, hogy a valódi arcának szól a dicséret.
                A kicsi csalás simán belefér, pl. smink, az már megszokott, vagy a játék a fényekkel.

              • Hehe, erről jut eszembe az a két verzió, ami sokszor tulokkodás és mit tesz isten, legtöbbször pasik követik el (meg a kisgyerekek meg a részegek :):
                “Óóó, hát tudsz te jól kinézni!”
                “Nahát, hogy te milyen jó csaj voltál!”

                🙂

  4. Elolvastam az instás cikket, na az még veszélyesebb 🙂 ott csak úgy teremnek a fotók.

  5. Nem lévén otthon a fotózásban meg a fotók netre való kipakolásában, én akkor néztem nagyot, amikor kezdő osztályfőnökként megláttam, hogy a tanítványaim milyen képeket tesznek ki Facebookra. Az osztályomba jár mindenféle-forma lány, alacsony, magas, kövér, sovány, pattanásos, stb. FB-n meg csupa fotómodell virított, tökéletes arccal, hajjal, tökéletes beállításokban. Most már persze tudom, hogyan csinálják. Ez a szempont, amit leírtál, nekem korábban eszembe sem jutott, mert azt látom, hogy ez egy játék, amivel elszórakoztatják magukat – bár, azt hogy honnan tudják 14 éves duci kislányként, hogy hogyan kell olyan képet készíteni magukról, amin úgy néznek ki, mint egy 25 éves glammodell, a divatvilágban elvárt paraméterekkel, azt nem tudom.

    A lényeg, hogy ezek a képek a pozitív visszajelzések megszerzését és a kapcsolattartást szolgálják. Szandika feltesz magáról egy képet, az öribarinők, az anyukák, a nagynénik és az esetleges hódolók pedig odaírják, hogy “a legszebb!” meg “gyönyörű vagy!”, amit aztán Szandika viszonoz. Azok a lányok, akik nem öribarinők Szandikával, a háta mögött kiröhögik, mert agyoneffektezett képeket tesz ki magáról, de a saját öribarinőik hasonlóan agyoneffektezett képeit ők is lájkolják, sőt odaírnak olyanokat, hogy “aki szép az szép” meg “csini vagy” és “szépike” meg hasonlóak. Az, hogy ki hogy néz ki igazából, senkit sem érdekel, csak az, hogy ki kivel van jóban.

    Valahol azt is megértem, hogy azért jó ilyen képeket készíteni, mert az ember legalább ott szépnek látja magát, vagy elábrándozhat, hogy milyen szép is lehetne, ha a az arca nem emberi szövetből állna, hanem egy rézlábos fenekéből csiszolták volna ki. 🙂

  6. Lehet, hogy ufó vagyok, vagy át van rendeződve az öt érzékem, vagy mit tudom én, de eddig minden ilyen előtte / utána összehasonlításnál az eredeti kép tetszett jobban. És nem elvi okokból, hanem mert azon tényleg szebb a nő. Látszik, hogy a bőre él, meleg, hogy vannak pórusai, ráncai, eltévedt hajfürtjei, izmai, és igen, zsírpárnái is. A fotosoppolt képek között is van, ami még okésan néz ki, de mihelyt az eredeti mellé teszik, teljesen átmegy hátborzongató plasztikbabába.
    Nem tudom, miért lehet ezt még mindig eladni nekünk. A szebb valóság ígéretét szép, de valótlan nővel reklámozni csak addig működőképes, amíg van mögötte valamiféle fedezet. Ez tizenhárom éves kamaszoknál talán még elmegy, mert nekik (amennyire emlékszem) mindenki öreg, aki húsz év fölött van. De tényleg van, aki harmincévesen is még ilyen illúziókban él, hogy zéró ránc, zéró őszülés, zéró zsír?
    A hajfestés is érdekes téma amúgy. Az ősz hajszálakat illik “elfedni”, mert örökké fiatalok vagyunk. De Isten őrizz, hogy valaki mondjuk kékre fesse (vagy az én esetemben lilára), mert az már indecens. A művi természetesség mesterfoka ez.

    • Volt egy sorozat tévés nőkről, akik különböző bőrhibákat tüntetnek el sminkkel, hogy képernyő-kompatibilisek legyenek, Vitiligo (afroamerikai volt az illető), durva akné, ilyenek. És leszedik premier plánban magukról a sminket. Hát a vitiligos esetében csak besötétítette a fehér foltokat, az nem volt rossz, de az aknés – szép sminkelt, művi arc – sokkal szebb volt a látható aknéval (szerintem). Igen, nagyon látszott a bőrhiba, de az eredeti arca kifejezetten szép volt, a “termék” pedig, mondjuk átlagos.

      • Youtube-on nagyon sok ilyen sminkes videó van, némelyik egyenesen sokkoló, mert a nagyon sebes, aknés bőrt is széppé lehet tenni sminkkel. Megdöbbentő, amikor látsz egy szépen sminkelt, fiatal lányt, aztán lemossa az arcát, és csupa piros, gyulladt seb az egész… Őszintén szólva, én totálisan megértem, hogy valaki nem akar ennyire pattanásos képpel az utcára vagy iskolába menni, főleg Amerikában, ahol nagyon durván megy az iskolai bántalmazás, és mindenki célpont, aki más. Az már egy másik dolog, hogy egy beteg bőrnek nem igazán tesz jót, ha egész nap a vastag smink alatt pácolódik – mondjuk, akinek ennyire problémás a bőre, biztosan jár orvoshoz is, és kap ilyen-olyan kezelést rá, de sokszor ez sem elég – és mindez rengeteg időbe és erőfeszítésbe kerül, mert egy-egy ilyen komoly smink elkészítése 45-60 percbe is telhet.

        • Hát majd korábban kel. A beteg bőrre spéci kozmetikumokat kennek, nem filléres Miss Sportyt. Vannak kimondottan erősen takaró tartós kozmetikumok és kifejezetten vitiligós bőrre való is.

          • Persze, korábban kel, de épp azt mondom, hogy nem lehet egyszerű úgy az élet, hogy nem tudsz csak úgy elszaladni valahova, hanem sok-sok időt előtte kell sminkeléssel eltölteni. Azért ez komolyan meghatározhatja az illető életminőségét.

            Vitigliós ismerősöm van, az arcán is vannak foltok, és ráadásul pont elég sötét bőrű roma is szegény, szóval extra feltűnő. Nagyon profin sminkeli magát, ha akarja, semmi sem látszik rajta – én is meglepődtem, amikor először láttam smink nélkül. Gyönyörűen néz ki a foltjaival, abszolút egzotikus és különleges, de megértem, hogy őt zavarja, mert megbámulják miatta.

        • Egy pillanatig sem mondom, hogy nem értem meg, aki ilyen esetben sminkel, el akarja tüntetni! Azt mondom, hogy NEKEM jobban tetszett piros, sebes bőrrel, mint sminkkel.

      • Szerintem egy aknés átlagos akar lenni. A dudorokat persze nem lehet eltüntetni. A vitiligós meg sötétebb foltokat akar. Mi a közös bennük? Az emberek undorítónak tartják az állapotukat, pedig egyik sem fertőz, bár valószínű mindegyik mögött betegség áll. Ezért a takarás.

        • Ó, értem én az indítékot. És igen, undorítónak tartják, és igen, a betegségtől való félelem van mögötte, egyébként kifejezetten hasznos evolúciós szempontból az ilyen félelem, valóban a fertőzések elkerülése, terjedésének akadályozása van a háttérben, a nagyon eltérő ebből a szempontból gyanús – volt. Az egyébként egészségesek, vagy legalábbis nem fertőzők kiközösítése kisebb veszteséget jelentett a közösségnek is, meg az átlagos egyénnek is, mint a fertőzések terjedése. És még mindig igen, ma már, amikor a betegségek terjedése az orvostudományon múlik, nem adaptív ez a viselkedés.

      • Hirtelen nem is tudtam, mi az a vitiligo, most kerestem rá. Közben meg tudom, mi ez, csak a nevét nem tudtam. Volt ez a lány, akit Tyra Banks szerepeltetett a műsorában, a topmodell keresősben. Szeretem Tyra Bankst, zseniális személyiség, és tetszik, hogy behozott mindent a műsorába. Kezdte a plus size modellekkel, aztán csinált egy szériát az alacsony modelleknek is, bevett égési sérüléses lányt is és sok mindenki mást. Ő is szerepelt az egyik szériában:

        http://cink.hu/elbuvolo-pottyos-modell-hodit-amerikaban-1595898031

    • Ja, legyél szép, fiatal, nézz úgy ki, mint te, csak jobb kiadásban. Nekem nagyon tetszik a lila haj 🙂 Nagyon utálom a macerát a hajfestéssel, sminkkel, ma szerencsére nem dolgozom, úgy imádok ilyenkor smink nélkül lenni, mert ugye munkába kell a smink. Teljesen elszakadunk a való élettől, ne izzadjunk, ne legyen bőrhibánk, ráncunk, zsírpárna sem, aztán naná, hogy jön a sokk az öregedéssel.

      • Jó kis témajavaslatot adtál: kontaktallergia+napi bringázás – egyből másképp látod: egy kis izzadás, no smink, stb. – én nagyon naturnő vagyok már. Néha elbizonytalanodom, amikor nagyon plasztik nőket látok, de túllépek rajta. Plasztik – nem pejoratív értelemben mondom.

        • Kisvárosban lakom, itt az a fura, aki sminkel, de úgy igazán, nemám csak kis spirál meg szemcerka. Bicikli meg a lusta gyalogosoknak van (én), mert 30 perc a központtól gyalog! és bármelyik irányban kint vagy a városon kívül. Szóval itt tök átlag lennél.

    • Nekem most eredeti színű a hajam, egy éve nem festettem. Leengedve szépnek látom, felfogva viszont kevésbé szépnek, akkor látszanak az ősz részek jobban, de már megszoktam. És egy ideje már senki nem is véleményezi, szerencsére. De nem volt könnyű menet, nehéz volt megszokni, hogy nincs festés.
      Közben meg én naturnő vagyok eleve, írtam is erről. Jellemzően nem sminkelek, természetes vagyok. És szeretem a természetes dolgokat, tetszik, amikor látszik vknek a természetes része (bőre, szeplők, akármi).

      No, van ez a samsara fesztivál, én jövőre ide el fogok menni, teljesen oda vagyok érte. Hallottatok már róla? Jógafesztivál, egy magyar származású svéd ember szervezi egy erdőben. A fesztivál, ahol épülni lehet, jóga van, pszichológusok, segítő foglalkozású emberek, egyébként meg sok külföldi és skandináv. És úgy hirdetik, hogy drogmentes. Na, az a fajta természetesség, amit itt látni, lenyűgöző nekem. (de ez már egyéni ízlés)

      • Nekem több az ősz, mint a barna, szóval ez már az emberek szemében igénytelen, az 1-2 szál nem.

        • De csak nőn igénytelen, a férfi az sármos tőle, nem tudtad? 😉

          • A férfiaknak is megjegyzik, ha 30 évesen nagyon őszek, de ők még nem is festethetik, mert akkor még rosszabbakat mondanak rájuk. Kivéve, ha valami suhanc kiszőkítteti a haját, mert az meg menő. Érted, ha saját magad őszre festeted a sötét hajad, a műősz menő, az öreg ősz nem.

            • Ja, hát a mű menősége, az tényleg ismert. Egyébként még csak nem is újdonság, gondoljatok a hajszőkítő reneszánsz nőkre. Vagy épp a hajvörösítő fekete tehénpásztorokra, akik nem is túl gusztusos módszert választanak hozzá.
              Férfiak őszsége: nem mondom, hogy kizárt, de gondolj bele, hogy Clooney, Richard Gere őszségét (vagy akár Jarmuschét) éppen férfiasnak, sármosnak meg minek mondták, mondják.

              • Persze, akinek tetszik a pasi, annak őszen is fog. Nekem Statham is tetszik, pedig haja is alig 🙂 Tom Cruise meg velem egy méret. Na, amire ki akarok térni, hogy még mindig az van, hogy a férfi elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél, de a nő az legyen mindig illatos és nem szőrös, nem ősz stb.

      • Ezt a fesztivált én is kinéztem magamnak, és épp arra gondoltam, hogy de jó lenne jövőre elmenni ide.

  7. Jót mosolyogtam, 18 és 38 éves korom között a rólam készült képek száma, nincs 10 darab.. Azóta egy picit lazább lettem. Hiba volt.

  8. Nekem ez az egész teljesen új. A retusálásról akkor halottam először, mikor enyémpasival esküvői fényképészt kerestünk. Nagyon meglepődtünk az árakon, kérdeztük miért kerül ennyibe,kiderült, hogy az utómunkálatok, többek között a retusálás miatt. Végül inkább nem ragaszkodtunk volna hozzá, hogy legyen fényképész, de a szüleink másként gondolták, szóval végül lett, egy ismerős vállalta el, hogy csinál profi géppel pár képet és amit kiválasztunk retusál, meg persze a rokonok is fényképeztek.
    Az esküvő után mindenkitől megkaptuk a képeket, és az összesen tetszettem magamnak, mások is azt mondták, hogy nagyon cukik vagyunk rajtuk. Ki kelet volna választani, hogy melyikek legyenek retusálva mi meg ott értetlenkedtünk, hogy ezek tök jó képek, most minek, inkább nem kérünk retust. Aztán most már jó pár hét eltelt, azóta megnéztem őket megint és bár még mindig rettentően tetszenek, most már azt is látom, hogy az bizony ott egy pattanás az alapozóm alatt, a hajam meg nem vészesen de azért szálldos, szóval igazából csak abban a felfokozott érzelmi állapotban tűntünk tökéleteseknek, de most már kit érdekel. Most már az unokáinknak is a retusálatlan képeket fogjuk mutogatni, ha lesznek.

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: