Szólsz – nem szólsz?

A reggeli hírolvasás közben találtam ezt a videót. Svédországban játszódik, nézzétek meg, angoltudás nélkül is érteni lehet. Egy liftben egy férfi bántalmaz egy nőt, vélhetően a társát. A kísérlet az, hogy a liftbe beszállók és a jelenetet látók közül hányan lépnek közbe. 53 emberből egyetlen egy, egy nő szól, hogyha a srác még egyszer hozzányúl a lányhoz, kihívja a rendőrséget.

 

Amellett, hogy a videó felhívja a figyelmet a nők elleni erőszakra, van még egy fontos része. Sok hasonló videót láthattunk már, amiben tesztelik az embereket. Az eredmény általában az, hogy a többség nem szól, elfordítja a fejét, legyen szó bármiről. Ilyenkor megrökönyödünk, és felháborodva azt hirdetjük, és szerintem hiszünk is abban, hogyha mi lennénk ott, mi beavatkoznánk.

Egyszer egy szupermarketben álltam sorban a kasszánál, és nekem az a furcsa szokásom van, hogy nem állok rá az előttem lévő nyakára. Egyrészt nem mászok bele a másik aurájába, másrészt pedig azt gondolom, hogy azzal, hogy közel megyek vagy lökdösöm az előttem állót, nem végzünk hamarabb. Ha bankkártyával fizet, akkor még jobban megtartom a távolságot. Ekkor is ezt tettem. Mögöttem egy férfi állt, és elkezdett lökdösni. Ellenálltam, illetve nem vettem róla tudomást, ekkor még bíztam benne, hogy csak figyelmetlen. Majd amikor sorra kerültem, közel jött teljesen, és elkezdett nagyon agresszíven beszólni, hogy miért tartom fel a sort, miért tartok ekkora távolságot. Teljesen nyugodtan válaszoltam, hogy nem mászok bele a másik aurájába, ráadásul bankkártyával fizettek előttem, és nem végzünk hamarabb, ha közelebb megyek. Erre bedurrant, és nagyon durva stílusban kiosztott, lehülyézett, ilyenek, simán lehet szóbeli bántalmazásnak tekinteni, amit művelt velem. Mögöttünk tíz ember nézte végig a jelenetet szó nélkül. Végül a kasszás szólt, hogy ne veszekedjünk már… Nem veszekedtünk, a férfi agresszíven alázott le engem, én meg védekező állásba helyezkedve először próbáltam elmagyarázni, miért tartok távolságot, majd udvariasan megkértem, hogy hagyjon békén, de nem állt le.

Szintén hasonló jelenet volt, amikor egyszer egy buszon egy részeg férfi elkezdte molesztálni az utasokat, majd kifogott magának egy idős nőt (nénit). Magyarázott neki, többször agresszíven hozzáért. Mindenki elfordította a fejét. Én a 160 cm-mel oda mentem, gondoltam, lesz, ami lesz. Annyit mondtam neki, hogy hagyja ezt abba, ha nem teszi, kihívom a rendőrséget. Erre felpattant, és a következő megállónál leszállt a buszról.

De én sem vagyok mindig bátor. Egyszer a metrót vártam, amikor megjelent egy srác, és elkezdett belekötni a várakozókba. Végül kifogott egy magához hasonló kötésű srácot, lökdösni kezdte, aki látva, hogy nincs segítség, elszaladt. Ahogyan mások sem, úgy én sem mertem közbelépni…

A mechanizmus szempontjából hasonló esteket mutatnak be azok a videók, amikben egy kisgyerek egyedül ücsörög egy buszmegállóban, és senki nem kérdezi meg, hogy mit csinál ott, hol vannak a szülei. Egyszer kerültem ilyen helyzetbe, egy egészen pici, 4 év körüli gyerek jött velem szembe egyedül az utcán. Én megállítottam, hogy hello, hol vannak a szüleid. Abban a pillanatban fordult be a sarkon az anyukája. Kicsit kínosan éreztem magam, magyarázni is kezdtem az anyukájának, hogy bocsánat, azt hittem, egyedül van a gyerek.

A magam és az ismerőseim példáit, történeteit összeszedve azt gondolom, hogy a videóban lévő statisztika nem csal, de ezen túl szeretném tudni azt is, a közönyön kívül lehet-e más oka annak, hogy nem reagálunk, és hogy mi a jó reakció. Én nem voltam közönyös a metrós jelenetnél, egyszerűen csak megijedtem, leblokkoltam. A nő a videóban egész egyszerűen csak annyit tett, hogy kijelentette, rendőrt hív.

Én ezeket a kísérleteket nagyon hasznosnak tartom, mert fontos társadalmi problémákra hívják fel a figyelmünket. Hiányolom belőlük viszont azt, hogy nem kérdezik meg az elfordulókat, miért nem léptek közbe, miért nem segítettek. Tudnunk kellene, hogyan tudunk segíteni, vagy legalább magabiztosabban kommunikálni, viselkedni egy ilyen helyzetben. Jó lenne, ha ezekben a videókban vagy az ezeket bemutató cikkekben szakemberek, pl. pszichológusok, rendőrök elmondanák, mit érdemes  vagy egyáltalán mit lehet tennünk.

Engem érdekelne, hogy ti kerültetek-e már ilyen helyzetbe. Ha igen, közbeavatkoztatok? Ha nem, miért nem?

 

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

59 hozzászólás Szólsz – nem szólsz? bejegyzéshez

  1. xxxAngelikaxxx // július 22, 2016 - 12:11 du. // Válasz

    Egyszerű: birkaeffektus (mástól várjuk a közbelépést és akkor mi is “mernénk”) vagy féltjük a saját testi épségünk és nem akarnánk másért mi is elverést kapni.
    Nem olyan rég volt a bácsi, akit az egyes vilin megütött egy 18 éves gyerek. Körbejárt a videó FB-n. Én is azzal a villamossal utazok, a Hős utca környékén olyan fejek szállnak fel, hogy azt se tudom hova bújjak kb. és semmiképp nem akarok velük szemkontaktust létesíteni. De nem is kell, mert akkor is belekötnek az emberbe. Tudom, hogy ha egyszer belém fognak belém kötni, senki nem fog segíteni. Nekem meg rohadt nagy tud lenni a pofám ha valaki baszogat, tehát tutira ki fogom vívni a verést.

    Utálom ezt a helyzetet, mert én egy nagyon kicsi faluból jövök, ott nőttem fel, ahol mindenki ismer mindenkit és ehhez hasonló dolgok elképzelhetetlenek voltak. Aztán felkerültem Debrecenbe, majd Pestre, és azóta is szemétségnek érzem, ha valaki “normális” ember szív a másik deviáns és agresszív viselkedése miatt.

    Hozzáteszem az se segít hogy nem érezzük úgy hogy ha meg is védenénk magunkat, akkor a jog vagy a rendőrök mellénk állnának…

  2. Azt hiszem a Zimbardo-féle Hősök tere tréning pont erről szól. Csak ahhoz is palacsinta voltam eddig, ahogy az lennék a közbelépéshez is. Ha van még, nem akarunk néhányan együtt elmenni rá?

  3. Volt ilyen helyzet körülöttem, többször is. Nem mondom, hogy mindig közbeléptem, de párszor már igen. Eddig még nem vertek meg. Egyébként tök gyakori tényleg,hogy ha egy ember közbelép, akkor egyszer csak többeknek kinyílik a csipája. Meg a szája. Azt se mindig jó látni, mikor egyszerre a lapításból “lincshangulat” lesz, ha nem is szó szerint okvetlenül. Olyan is volt azért, ahol csak azért én voltam az első, mert előbb figyeltem fel. De olyan is, hogy én is lapítottam, amíg egy részeg vagy inkább kábszeres idióta csak kötekedett, és akkor léptem csak közbe, mikor már verekedni is akart. Szerencsére akkor viszont többen is közbeléptünk.

    • Nekem a kommented alapján az jut eszembe, hogy jó helyzetfelismerő képesség vagy pszichológiai érzék is kell ahhoz, hogy kezelni tudjuk vagy jól tudjuk kezelni a helyzetet.

      • Általában elég gyorsan kapcsolok – bár, talán pont a gyorsaság miatt nem mindig helyesen 🙂 Az egyik esetben (egy lánnyal erőszakoskodott egy pasi, nem a klasszikus erőszak, nyomult, nem hagyta békén) az is benne volt, hogy eléggé ki vagyok élesítve általában az erőszakra, a csendesre is, a nőkkel szembeni erőszakra meg különösen. Itt mások is közbeléptek, de utánam, és tényleg azért, mert nem vették észre. Ja, meg aztán én egyedül voltam, ők meg együtt, persze, hogy egymással törődtek.

  4. Nem bátorság kérdése, Zimbardo szerint az osztott felelősségről szól a jelenség: ha nyilvános a hely, nem az én felelősségem, minél többen vagyunk, annál többfelé oszlik ez a felelősség.

    Itt a remek videó, ahol meg is kérdezik a megállókat és a meg nem állókat, és benne van a megoldás, kezelés is. A leírása:

    “Utcai kísérletek öt világvárosban, amelyekből kiderül, hányszor tíz vagy száz ember sétál el egy félájult nő – a kísérletre vállalkozó Hesna mellett, mire valaki veszi a fáradtságot, hogy megálljon és segítsen. És egy gigantikus emberkísérlet a világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo közreműködésével, amelynek a célja nem más, mint hogy megváltoztassa az országban tapasztalható pesszimizmust és közönyt. De hogyan lehet hétköznapi hősöket képezni? És egyáltalán, mit jelent napjainkban hősnek lenni? A legújabb Bábel erre keresi a válaszokat.”

    Én sírtam, amikor először láttam. Megrázó.

    • Attól nem leszel hős, hogy hozod az emberi minimumot.

      • De ha te vagy az, aki ezerből egyként ezzel életet ment, már igen. 🙂

        Sokszor apróságokon múlik egy élet, és észre se vesszük, ezért elmegyünk mellette.

        • “De ha te vagy az, aki ezerből egyként ezzel életet ment, már igen.:) ” Nem. Erre mondaná dédnagyapám, hogy jobb egy gyáva túlélő, mint egy hősi halott. Ha éltél a képességeiddel és a lehetőséggel hogy jót tegyél, az nem hősiesség.
          “Sokszor apróságokon múlik egy élet, és észre se vesszük, ezért elmegyünk mellette. ” Vagy mentegetjük éppen magunkat, mert nem merünk szembenézni a tényekkel.

          • A társadalmi kísérletre épülő mozgalom célja az, hogy ne ezer emberből egy, hanem minél több nyújtson segítséget az ismertetett helyzetekben. Érdemes megnézni az anyagot, nagyon érdekes.

            • pszicho =dumaszak. Ne haragudj érte, ez a véleményem. Számomra nem tudomány még. Viszont az anyagot megnézem.

              • Miért nem tartod tudománynak?

                • A módszerek és az eredmények hiánya miatt.

                  • Az eredmények léteznek, jól dokumentáltak. Ahogy az orvostudományban is. Akkor is, ha vannak orvosi műhibák is, meg gyógyíthatatlan betegségek is. Ugyanez a helyzet a pszichológiában.

                    • Könyvtárak szólnak róla, te is tudod. Nyilván bőven kell még fejlődnie, de a fizika is fejlődik, épp attól tudomány. Gondolom,hogy rosszak a tapasztalataid, amiket nem is vitatok. Ezért írtam az orvosi műhibákat párhuzamnak. Attól, hogy orvosi tévedések miatt komoly tragédiák történnek, az orvoslás is tudomány. Meg Fleming előtt is az volt, pedig banális fertőzések vittek el rengeteg embert.

                    • A fizikával való párhuzam rávilágít arra, hogy hogy mennyit fejlődött az egyik és a másik. Ezért egyenlő a dumaszakkal.

                    • Azért a pszichológia jelentős hátrányban van, minimum 500 évvel. Meg alighanem pár milliárd dollárral.
                      Dumaszak: ez a te véleményed. Az enyém meg, hogy te elfogult vagy 😉

                    • Igen elfogult vagyok. Szerintem pedig nincs 500 év hátránya, annak ellenére, ha jól emlékszem 1800 évek végére teszik a születését. Pénzben sem hiszem, hogy a fizikusok jobban el lennének eresztve. Hasonlítsd össze bátran a fizika valamely részterületével ami ekkor születhetett. Pedig rohadtul szükség lenne arra, hogy összeszedjék magukat. Szükség lenne az eredményeikre a mesterséges intelligencia minél magasabb szintű létrehozásához.

                    • Elfogadom a véleményedet, de vitázni nem sok értelme van. Te úgy gondolod, én másképp.

                    • Szerintem nem vita lenne, hanem sértődés ha azt írnám amit gondolok.

                    • Engem nem zavar, ha leírod. Viszont érdemi vita eddig sem volt, két véleményt írtunk le többféleképpen, két ember, aki egyértelműen az ellenkező irányban elfogult. Ezért mondom, hogy nincs értelme. Nekem személy szerint nagyon jót tett a pszichológia, és nagyon sok ismerősöm van, akiknek szintén. Ezek személyes tapasztalatok, nem tudományos érvek. Neked alighanem ellenkező tapasztalataid vannak.

                    • Nem a tied és nem az enyém ez az oldal.
                      Ne árts, ha lehet alapelvet pedig véresen komolyan lehet venni.
                      Nekem is és két barátomnak is sokat segített.

                    • Nem értem.

                    • Én ezt úgy értettem, hogy a pszichológus Karina két barátjának is segített. Az oldallal kapcsolatban írt részt meg teljesen félreértettem; most esett le, hogy ez arra vonatkozna, hogy nekem ne ártsatok? Karina?

                    • Pontatlan voltam. Az utolsó mondatot értettem 😉 Az első kettőt nem, az elsőből azt sejtem, hogy nem a mi blogunk, ne vigyük félre a témát, a második, a ne ártsunk, az persze, alap, de a kapcsolatot nem értem az eddigi beszélgetéssel.

                    • Én meg az elejét értettem félre, valamiért úgy értelmeztem, hogy ez a vita (a két oldal) nem kettőtök véleményének ütköztetéséről szól, mert attól bonyolultabb.

                    • Ja! Ha csak úgy nem. Akkor már azt sem értem 😦
                      Bocs, Karina, hogy ilyen értetlen vagyok.

                    • Az olvasók között van pszicho és azt pártoló is bőven.

                    • Ja! Igen, így van.

              • Nemrég egy közösségben hangzott el hasonló vélemény, ami nekem nagyon meglepő volt. Azt hittem, hogy a pszichológia kb. mindenki számára egy létező tudomány, csak van, aki nem él vele.

                • Megkérdezhetem, hogy hol hangzott el?

                • xxxAngelikaxxx // július 25, 2016 - 5:23 du. // Válasz

                  Ez engem is meglep.
                  Főleg az lep még meg, hogy valaki követi a blogod, aki szerint ez nem igazi tudomány, ergo valahol kóklerség. Mert, ahogy értelmezem a bejegyzéseidet, azért hozzád az önreflekció, a különböző szituációk megélése, különböző reakciók bizonyos dolgokra eléggé központi témák. Amit akárhogy is nézek, de nekem a pszichológia tárgykörébe tartoznak.

                  • Nekem is oda tartozik, nekem teljesen egyértelmű, hogy ez egy tudomány, valamint nekem hasznos módszer is sok mindenre: mások megismerésére és megértésére, problémák kezelésére, az élet kiegyensúlyozottabbá tételére, meg persze önmagam megértésére. 🙂 Meg az egész önismeret fontos, az meg nekem egyértelműen a pszichológiához kapcsolódik.

                    De azzal nincs gond, ha valaki másképp gondolja, szerintem egyáltalán nem feltétele a blog követésének az egyetértés e téren.

  5. Nem kerültem még ilyen helyzetbe, és szeretném magamról azt hinni, hogy mernék szólni, de benne van a pakliban, hogy megijednék. Egyszer láttam, amint 4-5 roma srác, olyan 18 év körüliek, nagyhangúak, röhögve körbeállnak és bökdösnek a lábukkal valamit. Odamentem és láttam, hogy egy fecske az – gyorsan bependerültem a körbe, fogtam a madarat – aki közben bekapta a fél ujjamat és iszonyú hangon vijjogott – mondtam nekik, hogy jajj, hát ez egy fecske, biztosan beteg szegény, és már ott se voltam. De ha mondjuk verekedtek volna, nem mertem volna odamenni. És ez nem a közöny miatt van – egyszerűen félnék, hogy nem tudom majd kezelni az előállt helyzetet, hogy megvernek, stb.

  6. Vol, hogy némán szemléltem, volt hogy közbeszóltam, volt, hogy elsétáltam.

  7. A Margitszigeten “találtunk” egy három éves forma kislányt, tökegyedül bolyongott, persze sírt is már, nehezítette a helyzetet, hogy ázsiai származású volt, és nem értett / beszélt magyarul. Jó pár percet vártunk, aztán be akartuk vinni a szálloda portájára, szerencsére közben megjött az anyukája, nagyon hálás volt, hogy nem mentünk el a gyerek mellett csak úgy.

  8. Velem nem sok ilyen volt még szerencsére, de volt egy eset, amikor elgázolt a vonatom egy embert, aztán át kellett szállni egy másikra. A másik vonaton valaki elkezdett hőbörögni egy másik utassal szemben, én meg rájuk üvöltöttem, hogy civilizálják már magukat és duguljanak el, mert más szeretne (a körülményekhez képest) nyugodtan hazaérni. Utána még egyet értett velem pár ember, aztán szerencsére el is hallgatott az ipse tényleg. Elég fura élmény volt számomra, hogy csak fel kellett emelnem a hangom, aztán utána még páran követték a példámat. o.o

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: