Az “olasz író” beszól… vagy nem?!

Lassan én leszek a nagyszerű Umberto Eco magyar hangja, mivel mostanában eléggé sokat olvasom az olasz publicistákat a legújabb kedvenc online felületemen, a L’Espresson, akik között ott van egykori szakdolgozati témám, Eco is, és erről írni kell. Zseniális dolgok történnek az online világban odaát, az olasz nyelvű interneten. Pl. egy felületen publikál a klasszikus, a netes oldalak heti felülbírálatát kérő, 83 éves Eco, valamint a Gomorra könyvéről híres, egyik publicisztikájában pl. a drogok legalizálását követelő, harmincas Roberto Saviano, és úgy tűnik, jól elférnek ők egymás mellett.

Ecot olvasni nagyon szórakoztató eredetiben (is), ahogyan soha sem követelőző vagy ítélkező stílusban számon kéri a közösségi média félkegyelműit, a mobiltelefonok béna használatát, vagy éppen tanácsot ad arra vonatkozóan, hogyan használhatjuk rendesen a kötőmódot, amit az olaszok gyakran elfelejtenek vagy hibásan alkalmaznak.  Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: Umberto Eco bájos.  Ecoban az a jó, hogy publicisztikáiban soha sem indulatos, nem hirdeti az Abszolút Igazságot, hanem csak könnyedén és okos érvekkel elmondja, mit gondol. Nem mindig értünk egyet vele, de ez nem baj, szerintem ő ezt nem is várja el, ellenben mindig érdekes vagy szórakoztató, ahogyan alátámasztja a mondanivalóját.

Van például neki ez a régi klasszikusa, amiben összeszedett 40 szabályt, hogy jól írjunk (vagy beszéljünk) (olaszul). Egyes források szerint William Safrie lehetett a forrása, de ez most lényegtelen, nálam újra előkerült, és bár biztosan megjelent már magyarul is ez a szöveg, én most megpróbáltam lefordítani Eco szabályait; nem mindet, mert van, amelyik tényleg kifejezetten csak az olasz nyelvre alkalmazható, és a nyelvi játékot sem könnyű ügyesen átadni, ezért inkább kihagyok néhányat.

Íme, Eco szerint a jól írni szabályai (mindenkinek szólhat, hiszen ha csak alkalmanként, ha csak facebook posztokat is, de mindenki ír valamit)

  1. Kerüld az üres frázisokat, a frázis üres szócséplés.
  2. Ne használj jeleket & rövidítéseket.
  3. Emlékezz (mindig) arra, hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek is tűnik), megtöri a diskurzust.
  4. Figyelj arra, hogy ne írj…. értelmetlen három pontokat.
  5. Használj a lehető legritkábban idézőjeleket, mert az idézőjel nem “menő”.
  6. Soha ne általánosíts.
  7. Az idegen szavak egyáltalán nem tesznek jót a “bontonnak”.
  8. Kerüld az idézeteket. Emerson mondta jól: “Utálom az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
  9. A hasonlat olyan, mint az üres frázis.
  10. Ne legyél redundáns; ne ismételd meg kétszer ugyanazt a dolgot, ismételni felesleges, az ismétlés értelmetlen magyarázata annak, amit az olvasó már megértett.
  11. Csak a seggfejek használnak vulgáris kifejezéseket.
  12. Mindig legyél többé-kevésbé pontos.
  13. Ne alkoss egyszavas mondatokat. Töröld!
  14. Tedd, a vesszőket, a megfelelő helyre.
  15. Tegyél különbséget a pont, a vessző és a kettőspont között: még ha nem is könnyű.
  16. Ne használj értelmetlen metaforákat, akkor sem, ha szeretsz szónokolni, sikló hattyú mind.
  17. Igazán szükségesek a költői kérdések?
  18. Legyél tömör, igyekezz kifejezni a gondolataidat a lehető legkevesebb szóval, elkerülve a hosszú mondatokat – vagy a közbeékeléseket, amik elkerülhetetlenül összezavarják a kevésbé figyelmes olvasót – a szöveged nem lesz része annak az információs környezetszennyezésnek  (főleg, amikor felesleges vagy legalábbis nem nélkülözhetetlen pontosításokkal töltöd meg), ami a média hatása által uralt korunk tragédiája.
  19. Ne legyél heves és indulatos! Spórolj a felkiáltójelekkel!
  20. Csak a legelvetemültebb barbár fanok teszik többes számba az idegen szavakat.
  21. Írd helyesen a külföldi neveket mint Beaudlaire, Roosewelt, Niezsche és hasonlók.
  22. A szöveged elején élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd az olvasót (bár amilyen hülyék vagytok, lehet, azt sem értitek, hogy most miről beszélek).
  23. Figyelj nagyon a hejesírásra.
  24. Ne használj királyi többest. Biztosak vagyunk benne, hogy rossz hatást kelt.
  25. Ne keverd össze az okot az okozattal. Félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
  26. Ne alkoss olyan mondatokat, amelyekben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból. Ha mindenki így csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
  27. Nem kell bőbeszédűnek lenned, de kevesebbet se mondj annál, mint amennyi.
  28. Ahhoz, hogy a mondat kerek legyen.

xxx

Ilyen ez a Signor Eco, és a java még ki is maradt. Én annyira tudok kacarászni rajta, tényleg olyan bájos, szórakoztató, kicsit talán naiv is, de közben meg irtó okos, és azért egyszer-egyszer rendesen odaszúr, pl. amikor lazán lehülyéz minket – az már szinte csúfolódás. És amikor szóban ad elő hasonlókat, akkor azt úgy teszi, mintha éppen csak a családi panettone receptjét mondaná fel. Mi teszünk bele mazsolát, a mazsola az jó, de nem teszünk bele aszalt áfonyát, mert az nem való bele. Szerintem jó, ha ti is tesztek bele mazsolát. De azért annyira hülye senki ne legyen, hogy aszalt szilvát rak a panettonébe. Hát, így.

Még több Eco a blogon:

Egy sereg gyengeelméjű jutott szóhoz a közösségi média elterjedésével – mondta az író-filozófus, miután átvette díszdoktori címét, amit a kommunikáció és médiakultúra területen elért eredményeiért (is) kapott

Még több lista:

Az én adómból

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

33 hozzászólás Az “olasz író” beszól… vagy nem?! bejegyzéshez

  1. Tényleg bájos és lehet belőle tanulni. Az én írásaim gyakorlatilag ennek a példái x)

    • 🙂 Mesélj, mi mindent követsz el! Nagyon bírom Ecot, A rózsa nevéről írtam a szakdolgozatomat, de akkor még nem olvastam a publicisztikáit. Igaz, lehet, akkor még nem is volt ilyen élénk az online tér, és ő sem írt a netre. Nagyon jó ez az Espresso oldal, akarok majd írni róluk többször is. Képzeld el, hogy van egy “szimpla” része napi hírekkel, sok rovattal, ahol újságírók írnak. Aztán van egy blogos rész, rengeteg bloggerrel, de mindegyik menő arc, ismertebb újságírók, írók, nem “civilek”. És van egy külön oppinione (vélemény) rovat 16 (!) szerzővel, köztük van Eco és Saviano, ez a harmadik szint. És van print lapjuk is. Fene érti, hogy tudnak ott ilyet fenntartani.

  2. Jaj, tök sajnálom ilyenkor, hogy nem tudok olaszul. :S De majd légy szi’ írjál már arról is, Roberto Saviano miket mond ott… Ő olyan kis szexi pali, Svájcban voltam egy előadásán, amit nyolc fegyveres őr biztosított, és csak az utolsó pillanatban tudtuk meg a helyszínt. A téma MEGLEPŐ MÓDON az oknyomozó újságírás volt, sz’al túl sok mindent még nem tudtam hasznosítani az elhangzottakból a napi munkám során :D, de lehengerlő volt a stílusa, és okosakat mondott.

  3. A 18-as pontot maga Eco is megfogadhatná. Persze a Rózsa neve irodalmi mű és nem publicisztika, de naaaaaaa… Ott aztán van féloldalas körmondat, mire a mondat végére értem, elfelejtettem az elejét.

    Az én gyengéim egyértelműen a négyes és a tizennégyes pontok.

    • Uh, tényleg, Corot, ez eszembe sem jutott. Fura, de a hosszú leírásokat én is egyre kevésbé bírom, mert többnyire tényleg csak ismétlés. Én is hajlamos vagyok rá, lásd ezt a posztot, pedig már tudatosan próbálok figyelni, hogy ne ismételjek.

  4. 🙂 Kár, hogy nem tudok olaszul, ugyanakkor a fordításod is nagyon élvezetes!
    A poszt hatására jutott eszembe, hogy én nem is olvastam könyvben a Rózsa nevét, csak filmben láttam. Ezen sürgősen változtatnom kell!!!

  5. Hű, nagyon jó ez a lista. 😀 Én majdnem az összeset el szoktam követni: hosszú körmondatok zárójelekkel és idézőjelekkel tagolva, és gyanítom, hogy a vesszőt se teszem többnyire jó helyre. Viszont költői kérdéseket nem alkalmazok, csak mások hiszik azt az én teljesen jogos kérdéseimről néha, hogy azok költőiek.

    • 🙂 Én is szoktam ezekből használni többet is, és nem is szeretem, ha a nyelvészet előíró, mindenki mondja úgy, ahogyan akarja vagy tudja. Ettől függetlenül Eco írásai nagyon érdekesek és szórakoztatóak, jó témákat vet fel, ha az álláspontjával nem is értünk egyet. Igyekszem jól visszaadni, de nem vagyok túl ügyes fordító, sajnos.

  6. Nyííí, ez nagyon tetszett! Én a 22-esen visítottam fel. Lehet, hogy abban éreztem találva magam? 🙂 De a többi is csúcs. Amúgy, ha írnék, én tuti zárójel- és hosszúmondatbuzi lennék. Ja meg persze trágár mint a seggfejek 🙂
    A rózsa neve, az olyan szinten zseniális, hogy a másfél oldalas körmondatokat sem tudom felróni neki. Amúgy is, lázas betegen olvastam, az zsengébb koromban valami olyan extrém agyi felpörgéssel járt, hogy 2 nap volt egy ilyen könyv, nem akasztottak el a bonyolult mondatok, és annyira remek grafikával láttam magam előtt, hogy az ilyeneket sose volt vagy lett volna szabad megnéznem filmen 🙂 Lefogadom, hogy ez ma már nem így lenne.

    • Most miért? A Rózsa neve szerintem kifejezetten jó feldolgozást kapott (de lehet, hogy csak Sean Connery teszi?)

      • Nekem sem tetszett olyan nagyon a film, talán mert a szokásos történt, hogy elképzeltem magamban az egészet, és másnak láttam, mint amilyen a filmben lett. A könyvet már ideje lenne megint elolvasni.

        • Nekem pont azért tetszik, mert a könyvhöz képest “leegyszerűsítették”. Azért legyünk őszinték, Eco stílusa nem éppen a könnyen emészthető kategória. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne hitelesen filmre vinni. Most elképzelem ugyanezt a Foucault ingával is…

          Én amúgy szinte minden feldolgozást utálok. Alig emlékszem olyan könyv adaptációra, ami tetszett volna.

          • Engem most arra döbbentesz rá, hogy egyáltalán miért várjuk el, hogy ugyanaz legyen a könyv és a film, durva, de ez eddig eszembe se jutott. Végülis két külön művészet, meg ki hogy dolgozza fel.

    • Egy ideje gondolkodom azon, hogy írjak-e A rózsa nevéről, eléggé otthon vagyok abban a témában, de mindig oda jutottam, hogy az nem annyira érdekes téma. Erre kiderül, hogy itt mindenki Eco rajongó. Lehet, csak megírom egyszer.
      A publicisztikáiról fogok még írni, az biztos, mert ha nem is értek vele egyet, Eco zseniális figura.
      A 22-esen én is nagyon nevettem. (most is röhögök rajta)

      • “itt mindenki Eco rajongó”
        Én nem 😉

      • Írjáá! Írjáá! 🙂 Én elolvasom. Oké, akkor el kell olvasnom a könyvet is megint, mert rég volt. Hálisten akkoriban még elképzelés se volt arról, hogy film legyen belőle.
        Corot, bevallom, nem láttam, ezt csak más filmélményeimre alapozva írom. Engem egy időben kínozni lehetett a filmekkel. A rózsa neve annyira bonyolult, hogy elképzelhetetlen számomra, hogy jól meg lehessen csinálni, a lebutítást pedig gyűlölöm. Csak a lényeg szokott elveszni azzal, hogy a fő csapást teszik filmre, a finomságokat meg lenyirbálják. Itt szeretném előre kezelni azt a szokásos ellenvetést, hogy “a film, mint műfaj keretei nem teszik lehetővé” erre csak annyit: nem kell mindent erőszakkal filmre vinni. A legborzasztóbbnak azt tartom ebben, hogy az emberek zöme, ha valamiből van könyv is film is, csak a filmet fogja megnézni, és azt hiszi, van bármi fogalma az eredeti műről.

        • A rózsa neve egy középkori enciklopédia is, ezért egyébként támadták Ecot, azt mondták, hogy a középkorral (is) foglalkozó tudósként nem akkor eredmény könyvet írni róla. Szerintem ezt a részt képtelenség visszaadni, valamint a szemiotikai vonalat is nehéz átadni filmként. Azt hiszem, hogy lehet jó a film, csak ennél a műnél teljesen más a funkciója a könyvnek és a filmnek. A felső réteget, hogy detektívregény, lehet visszaadni filmben – egyébként meg valójában antidetektív regény.

          • Jajmár! És miféle indok ez, hogy: “középkorral (is) foglalkozó tudósként nem akkora eredmény könyvet írni róla” ? Ez olyan belterjes, önző, akadémikus duma, amivel nem szeretik a köznép vályújába szórni a tudósként megismerhető izgalmakat. Amúgy hoch irodalmár körökben itthon is látni ezt, hogy egymásnak szeretnek írni, aki kicsit is nyit a laikus olvasó felé, azt lehurrogják.

            • Jó meglátás. De volt, aki pont azért méltatta, hogy milyen nagyszerű könyv, és de jó, hogy ezt így megírta, és azt hiszem, pont az ilyen akadémikus körökben piszkálták miatta. No, megvan a szakdolgozatos füzetem, majd összeszedek belőle fontosabb részeket ide. Jó sokat olvastam hozzá olaszul, és a jegyzetek egy része még megvan ebben a füzetben. Majd megnézem, miről írt mostanában Sig. Eco a L’Espresson.

        • Fentebb írtam tollamnak, hogy én pont azért szerettem, mert leegyszerűsítették. Eco nehezen emészthető, legalábbis számomra (persze ettől még imádom) és a könyv után nekem felüdülés volt a film. A könyvben gyakran visszalapoztam, a féloldalas körmondatok értelmezéséről már nem is beszélek. Lehet akkor lenne az igazi, ha még egyszer elolvasnám.

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Addio – ezért szerettem Umberto Ecot – Tollam-Papírom
  2. MOM 20/20 – a magyar online média első húsz éve – Tollam-Papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: