Hol vagytok, nők?

Egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, hogy miért nincsenek nők bizonyos fontos pozíciókban. Valós és értelmes választ szinte soha sem kapunk, helyette magyarázkodás, maszatolás van, kérdésre kérdéssel felelnek, elbagatellizálják az egészet, viccelődnek, páran kijelentik, hogy gender-szagot éreznek, így kiszállnak a beszélgetésből. És amikor szóba kerül a téma, mindig vannak olyan férfiak, akik becsületesen kijelentik, hogy ők egyébként bírják a nőket.

Most őszintén, kit érdekel, hogy te bírod a nőket, ha soha egy lépést sem tettél még annak érdekében, hogy a nők a férfiakéval azonos lehetőségeket kapjanak?

A nők helye még mindig a konyhában van?

Most arra gondolsz, hogy ez az egész baromság, ma már bárkiből bármi lehet, minden rajtunk múlik. Igen, rajtunk is múlik, ebben én is hiszek, csak nem mindegy, hogy mínusz hatról vagy plusz háromról indulsz neki az életnek. És arra is gondolsz, hogy bizonyítsak, mondjak számokat, amelyek azt mutatják, hogy a nőknek kevesebb a lehetőségük. Nem kell számokat mondani, gondolj csak arra, hogy általában az alábbi pozíciókban mennyi férfi és mennyi nő van:

  • osztályvezető főorvos (egészségügy)
  • színházigazgató (kultúra)
  • közéleti, kulturális és gazdasági lapok főszerkesztője, publicista (bármit is jelentsen ez) (média, véleményformálás)
  • iskolaigazgató (oktatás)
  • egyetemi professzor, kutató, tudós (oktatás, tudomány)
  • író (kultúra, véleményformálás, értékteremtés)
  • politikus (létünk szinte minden részét meghatározó döntéshozók)
  • a vezető beosztásúak a versenyszférában
  • de még a klasszikusan inkább női területnek tartott fodrász, stylist, szakács vonalon is a sztárok többnyire férfiak

A téma mindig feszültséget vált ki, ez történt a napokban is  a 444.hu cikke kapcsán  (Orbán elárulta, miért nem enged nőket a politika csúcsára címmel).

A cikkben olyan idézetek hangzanak el a miniszterelnöktől, hogy:

“Itt van például, aki szerintem az egyik legtehetségesebb politikus, nemcsak a nők között, hanem általában. És akiből cserebogár is lehet akár. Aki az oktatási ügyeket viszi. De ha most azt mondaná, hogy úgy érzi, képes a miniszteri feladatok ellátására, azt mondanám neki, hogy még korai, még ne vállalja. Szerintem is alkalmas, de várjunk vele.”

Igen, fiúk, mi kurva régóta várunk, és eléggé unjuk ezt a mellőzöttségét és várakozást.

A szokásos érvek, amik nem igazi érvek

Ismét előkerültek azok a vélemények, megnyilvánulások, amik mindig előkerülnek, ha az a téma, hogy a nők nem kapnak lehetőséget. Ez itt az öt “kedvencem”:

Miért nem alapítanak újságot, pártot, céget a tehetséges nők, ha ennyire tehetségesek?

Mondjuk, azért nem alapítanak ilyesmit, mert arra sem kapnak lehetőséget, hogy a tűz közelébe kerüljenek.

A nők nem bírnák azt a stresszt, nehézséget, ami ezekkel a fontos feladatokkal jár

Ez is egy gyakori “érv”, bizony. Nem bírnák a nők, nekik nem olyan a genetikájuk. Ellenben elvárás, hogy bírják a szülést, a gyereknevelést, azt, hogy évekig nincs felnőtt társaságuk, bírjanak a kulimunkájuk elvégzése után háztartást vezetni, évekig nem aludni éjszaka, hatfelé figyelni, családi ügyeket intézni, fejben tartani, kinek milyen heti, napi feladatai vannak, megszervezni 2 felnőtt és 2-3 gyerek életét tizenéveken keresztül.

Persze, a nők cégvezetők akarnak lenni, de akkor legyenek katonák is

Tudod, mit? Leszünk mi is katonák. Úgy leszünk katonák, ahogyan te is vagy. Mert ha te korombeli vagy, akkor te is csak elméletben vagy és voltál katona, a gyakorlatban nem voltál soha, és feltételezem nem azon szorongsz napközben, hogy mi van, ha egyszer menni kell. A fizikai erő emlegetése pedig elég béna érv, nem bizonyítja, hogy a nők nem tudnának megfelelni pl. politikusként.

Ma már mindenkinek van lehetősége bármire

Hidd azt, hogy így van, de akkor mondj egy elfogadható magyarázatot arra, miért nincsenek mégsem olyan számban fontos pozíciókban a nők, mint a férfiak. Aztán gondolj pl. az iskolai eredményeinkre, a tanulási képességeinkre, a szorgalmunkra, a nyelvtudásunkra, az olvasottságunkra, a gyakorlati érzékünkre, az iskolai végzettségünkre – nincs különbség, aztán mégis a férfiak kapják a nagyobb szeletet.

Nehogy már női kvóta legyen

Ahányszor szóba kerül, hogy a nők kevesebb lehetőséget kapnak, nem arról kezdünk beszélgetni, mi ennek az oka, hanem arról, hogy nehogy már női kvóta legyen. A kvóta eléggé megosztó dolog, de a jelenleg férfiklubként működő politikai élet miatt már eleve indokolt az alkalmazása. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy nem lehet bízni a szerves fejlődésben, a kvótákkal a nők pedig nem előjogokat kapnak, hanem csak esélyt.

Ne ellenérvelj és okoskodj, hanem cselekedj

Félsz a kvótáktól? Nos, van más megoldás is arra, hogy a nők is megkapják ugyanazokat a lehetőségeket.

1. Ne félj

Ne félj attól, hogy a nők is lehetőséget kapnak. Ne támadj, ha szóba kerül a téma, ne okoskodj, ne önigazolj. Ne maszatolj, hanem tegyél konkrét lépéseket.

2. Neveld úgy a lányodat

Neveld úgy a lányod, hogy tisztában legyen a képességeivel, bízzon magában, ki merjen állni, el merje mondani, meg tudjon állni a saját lábán, független és önálló lehessen. Mutasd meg neki, hogy nemcsak a másodhegedűs szerepkör létezik,  tudjon dönteni arról, mit szeretne, és a döntése csak az övé legyen.

2. Tanítsd úgy a tanítványodat

Ha tanár vagy, legyen az az egyik pedagógiai célod, hogy lebontod a nemi sztereotípiákat. Legyenek ugyanazok az elvárásaid a fiúkkal és a lányokkal szemben. Pl. ne engedd meg a lányoknak, hogy azért lehessenek gyengék matekból, mert ők lányok. Ne engedd meg a fiúknak, hogy csak ők lehessenek a hangadók. Írd elő, hogy a diákönkormányzatban legyen egyenlő a lányok és a fiúk aránya.

3. Ne emlegesd, hogy más szempontokat hoznak be

Ha állást foglalsz, ne gyere azzal, magadat jófejnek gondolva, hogy kellenek a nők is a fontos helyekre, mert ők új szempontokat hoznak be. Nem azért kellenek a nők, hogy új szempontokat hozzanak be, hanem azért, hogy ők is megkapják ugyanazt a lehetőséget. Ne a különbségeket keresd indokként, hanem az azonos jogokat emlegesd.

4. Ne segíts, hanem csináld

Férfiként ne segítőként definiáld magad a gyereked gondozását illetően, hanem alapvető feladatként kezeld, amiből egyenlően ki kell venned a részed. Mondj le te is bizonyos dolgokról, kelj fel te is éjszaka. Ne az örömteli és jópofa tevékenységekre koncentrálj, mint a játszótéri bohóckodás, hanem végezd el te is a nehéz és kemény feladatokat is. Ugyanez vonatkozik a házi munkára is. Ne segíts, hanem csináld, mégpedig kérés és nyomás nélkül, rendszeresen.

5. Ne akarj többet keresni

Férfiként felejtsd el, hogy te vagy a családfenntartó, aki a családjáért küzd. Ne ideologizáld meg, mert leginkább magadért teszed. És ne érezd magad rosszul, ha egy nő többet keres vagy a főnököd lesz.

6. Mondj le róla

Mondj le bizonyos dolgokról mások javára. Amikor az alapján osztják le a teendőket, hogy ez tipikus női vagy tipikus férfi feladat, akkor cseréld fel a felosztást.

7. Ajánld az ismerőseidnek

Hiszed vagy nem, férfi létedből adódóan hatalmad van. Élj vele, de ne úgy, ahogyan eddig. Ajánld be a tehetséges nőt is, ha legközelebb a munkahelyeden megüresedik egy hely, és megkérdezik, ismertek-e valakit, aki alkalmas lenne a feladat elvégzésére. Mi lenne, ha ezúttal nemcsak a középsulis Sanyit vagy a teremfocis Bencét emlegetnéd, hanem egy nőt is javasolnál az egykori egyetemi csoporttársak közül?

8. Ismerd be és kérd számon másokon

Ha újra szóba kerül a nők helyzete, ne térj ki, hanem tedd fel magadnak a kérdést, miért van ez így, és tedd fel ezt a kérdést másoknak is.

És mielőtt osztani kezded az észt, gondold át, megléptél-e már valamit a fenti 8 pontból.

Tudd azt is, hogy a nemek egyenjogúságába vetett hit nem liberális eszme, hanem a civilizált ember belső morális igénye.

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

31 hozzászólás Hol vagytok, nők? bejegyzéshez

  1. Biztos hazabeszélek, mert ugye nő vagyok, de a nőkkel szemben több az elvárás, egy fenékkel meg két lovat nem lehet megülni.
    Jó, csináljon karriert. Aztán menjen a gyerekért és végezze a házimunkát. Melyik férfitól várják el ugyanezt? Hogy a rendkívül fontos munkája után mondjuk préselnivaló levelek után kajtasson a gyereknek meg gesztenyefigurát gyártson miközben fő a vacsi?
    A gyerek fontos kérdés. Csak a nő lehet hibás, ha nem szül (egyedül, hogyan?), mert önző karrierista. Férfinél mindegy.
    Ugyanaz a gyerek a nőnél hátrány, férfinél előny. Vicces, mi?
    Ha egy nő mondjuk a 6 hós babát bölcsibe adja, mert cégvezető, leszedik róla a keresztvizet. Azt, hogy egy férfi öt apanapot vesz ki összesen? Jaaa, hát a család miatt dolgozik, hogy ne haljon éhen.
    Azt, hogy egy férfi fodrász meg szakács, annak köszönheti, hogy hátország várja otthon és támogatják a karrierépítésben vagy tényleg csak erre van gondja, mert családja sincs. A sikeres nők mögött is egy sikeres család áll ám, csak ez ritka!! Ki nem néz furán egy háztartásbeli gyeses apára, hm?
    A gyerek sajnos eléggé megtöri a karriert és a munkalehetőséget, ha nincs állandó szitter, ugrásra kész családtagok. Aztán jön a lelkiismeret-furdalás, a munkában, hogy lehetne a gyerekkel is este hétkor, otthon meg, hogy csinálná a munkát, mert a többiek is hajtanak.
    Ahogy írtad, a nevelésnél kell kezdeni. Ne legyen az, hogy fújj lány, csak egy lány.
    A katonasággal nem tudom, mit jönnek állandóan, azt látom, hogyha a szülők normálisan nevelik a fiúkat, megtanulnak otthon is gondot viselni magukra és akkor nem a nőktől várják el. Jaaaa, férjem hivatásos volt, nem derogál neki palacsintát sütni vagy megfogni a porrongyot, érdekes.

    • A katonaság az egyik legbutább érv. Egyrészt:

      1. fizikai erőre hivatkozik
      2. olyan helyzetre, amiben neki sem volt része (remélem, nem is lesz)
      3. háborúkban nem az van, hogy a férfiak harcolnak, a nők meg otthon a körmüket lakkozzák, az nők élete is veszélyben van

      Szakács, fodrász – érdekes, hogy a sztárok ezen a területen is férfiak lesznek, így ne mondja senki, hogy a területen múlik.

      • A háborús gazdaság szokta a női munkaerőt berántani, ezzel a női jogokat is nyilván. Szóval a katonaság témaköre amúgy gazdaságilag se megalapozott.
        (Angoloknál voltak női pilóták is a második VHban, csak nem harcoktak, hanem szállították a repcsiket.)

        Vegyes harcoló alakulat viszont tényleg nem jó. Ezért nincsenek vegyes rajok a valóságban. Van viszont külön.

        Én nagyon gyakran szólok hozzá “férfias” témákhoz. Általában tényekkel tudom alátámasztani mondandómat, de ez nem szokta zavarni az igazán gyökereket.
        Pl fegyvereknél – rendszeres szaklap-olvasó vagyok, aztán jön vmi gyökér, h én ezt nem értem. Aha, persze, a komplett Kaliber-szerkesztőség retardáltakból áll. 😀

        Nos, amíg statisztikusként megkapom, h nem értem az inflációt… amikor a szavamba vágnak baráti beszélgetéseknél…
        addig nincs egyenlőség.

  2. Ó, annyira jó volt olvasni ezt ma reggel ébredés után! Nagyon szép, kerek összefoglalója az egésznek.

    Az egyik fő akadály, nemrég jöttem csak rá, az az, hogy a legtöbben úgy gondolkoznak, mint Orbán Viktor: hogy tudniillik ő tiszteli és szereti a nőket, egyenlő jogokat képzel el nekik, de szegény törékeny, érzékeny lelkű, finom, gondoskodó asszonyok nem bírják ezt a rút, szalonképtelen, mocskos, karakterterrorizmusra épülő politikát, és a napi 24 órás készültség helyett a gyerek mellett a helyük. és ezek az emberek azt mondják: nyitva a kapu, csak hát senki se akar bejönni rajta, szomorú ez. De talán jobb is így nekik…

    És mi van közben emögött? Elnyomás, egyenlőtlenség, a lekicsinylés, a lehetőségek hiánya.

  3. Gulyás András // október 11, 2015 - 10:57 de. // Válasz

    Sajnos a nők túlságosan az érzelmeik befolyása alá tudnak kerülni,lásd Angela Merkel és a migráns-helyzet!

    • Hát, nem tudom, mennyire vagy jártas az aktuálpolitikában, de ez enyhén szólva rossz példa volt.
      Merkelt lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt még a bírálói közül is sokan elismerik, hogy kevés olyan higgadtan és racionálisan gondolkodó politikus van, mint ő.

      (Egyébként meg, Merkeltől függetlenül, miért feltétlen rossz az, ha egy politikus az érzelmei befolyása alá kerül? Ez lehet pozitív, motiváló is – lásd forradalmárok. )

    • Jaja, a Vaslédi is érzelmei befolyása alatt állt, ezt sokan mondták róla.

  4. Gulyás András tipikus férfiként megint eltalálta szarva közt a tőgyét. Teljesen igaz a cikk állítása, miszerint nem azért kell a nő, mert ő más – hanem azért, mert ő is ember. A nő sem lenne más, ha a lányokat ugyanazok a hatások érnék és nem homlokegyenest ellenkezők, mint a fiúkat. Teljes egyenlőség akkor lenne a Földön, ha a börtönökben azonos volna a nemek aránya. Ez esetben persze nem a nők lennének többen – hanem a férfiak jóval kevesebben. Sajnos a mai világ kifejezetten barbárrá szocializálja a férfiak nagyrészét, a nőkkel szembeni érzületeikben egyre inkább. Ld. a pornográfia alakulását. Aztán csodálkozunk, hogy zsigerből semminek tekintenek minket, akiknek csak a tűrőképessége a kérdés ? Csodálkozunk, hogy holokauszthegyeket gyártanak a nyugati férfiak a keletről behurcolt prostituáltakból, évente többszázezret szó szerint halálra baszva ? És ez jól van így, erről senki nem beszél ? mert a mi férfi politikusaink is ezt csinálják, mint utóbb kiderült, és ez jó móka ? Nagyon le kéne szállítani őket erről a mesterségesen alájuk kreált magas lóról, de komolyan és mielőbb.

  5. Ja, és nekem a “Kvótát a bányába is!” szöveg tetszik – lévén, hogy nincs is bányász már Mo-on. Ahol van, ott is a férfiak pár százezrede bányász. Ellenben csaknem minden nő szül, mégsem kiabálnak soha, hogy “Kvótát a szülőszobába is !” A férfi fizikai erejét a nő biológiai ereje kompenzálja. Óriási különbség e kettő között, hogy az első kiemelten fizetett, a második meg egyáltalán nem, sőt még plusz költségekkel jár a nő számára – kész röhej, hogy jobbára férfi szülészek kapnak még ezért is pénzt.

  6. Hogy tömegesen miért nem nők a vezérigazgatók és miniszterek, azon lehet gondolkodni, de a környezetemben azt látom, hogy az a nő, aki vezető akar lenni, (és tehetséges) abból az lesz.
    Egy 15 ezer főt foglalkoztató Indiai cégnél dolgozom, ami nem az a tipikus női egyenjogúságra rágyúró kultúra. A vezér alatti hatfős igazgatótanácsban pont 3 nő van(és a HR pont férfi, viszont a mérnökök VP-je Nő). A főnököm nő, és 6 fős csapatomban ketten vagyunk férfiak.

    Az, hogy a Magyar miniszterelnök mit nyilatkozik és mit gondol a nőkről, irreleváns. (A Magyar miniszterelnök úgy ahogy van, irreleváns…)

    De mégis, miért van olyan kevés Nő a 16 órát kívánó vezetői pozíciókban? Az például (talán, maybe…) lehet egy faktor, hogy mi férfiak nem tudunk szülni. Persze, ez diszkrimináció, és hiszem, hogy 100 éven belül az orvosok megoldják, ám rdekes módon, az összes, előttem levő vezető pozícióban levő nő gyermektelen.
    Igen, szemétség, de a Nő éveket veszít a gyerekkel. Amig megy a babaprojekt, addig Apa meghúzza a melót, mert még több emberről kell gondoskodnia. Két gyerek esetén hopp el is telt 4-6 év, azalatt kétszer léptették elő Apát. Apa 16 órázik, amikor hazaér, akkor shhh, már alszik, alig látja élete értelmét. Aki erre vágyik, aki erre azt mondja, jah, nekik könnyű, az nemannyira gondolt ezekbe bele.
    MIért nem a férfi marad otthon a babával? Hát, erről azt kellene megkérdezned, akihez hozzámentél, ha ez neked fontos, akkor nyilván olyanhoz kéne hozzámenni, aki szívesen marad otthon a babával. Egy ilyen párt ismerek, és nicsak nicsak, Anya dolgozik, és törtet előre a karrierlétrán, míg Apa karrierje on hold, és ha vissza is menne, feleannyit keresne, mint a NŐ. Szemétség, ugye?

    Ha úgy érzed, hogy magyarország nem eléggé támogatja a nőket, akkor vagy rááldozod az életedet a szabadságharcodra, kiabálsz, kvótát szeretnél, tüntentsz, haragszol a világra, vagy elköltözöl egy olyan országba, ahol a parlamentnek legalább fele nőkből áll.

    http://www.ipu.org/wmn-e/classif.htm

    A toplistát idemásolom, hogy kattintani se kelljen:

    Nők aránya a parlamentben
    1 Rwanda 63.80%
    2 Bolivia 53.10%
    3 Cuba 48.90%
    4 Seychelles 43.80%
    5 Sweden 43.60%
    6 Senegal 42.70%
    7 Mexico 42.40%
    8 South Africa 1 41.90%
    9 Ecuador 41.60%
    10 Finland 41.50%
    117 Hungary 10.10%

    Mondjuk, a Top 10-ből európai szemmel jól élhető országnak csak Svédország és Finnország tűnik, de persze hajrá, Ruanda!

    • Svédországban szívesen élnék más szempontból is, de egyelőre nem akarok elmenni. Nem gondolom túl a szerepemet, de ha mindenki elmegy, aki hangot ad ennek a véleménynek, akkor mikor lesz itt változás? (Nem ezért vagyok még itt amúgy.)
      A nők tudnak szülni – igen, ők tudnak szülni, de minden mást egy férfi is meg tud csinálni. Én azt szeretném, ha természetes lenne, hogy a férfiak is otthon maradnak a gyerekekkel. Még nem tartok a gyerekvállalásnál, de én csak olyan emberrel tudom ezt elképzelni, akinek természetes, hogy ő is itthon maradna. Kérdés: mennyi esélyem van arra, hogy belebotlok egy ilyenben?

      • Pont ezt feszegettem, vagy szabadsgáharcolsz, vagy elmész oda, ami jobban megfelelnek a normáidnak. És persze, van a harmadik lehetőség, a csodavárás:) Létezik ilyen férfi, csak Magyarországon kevesebb, Svédországban több.

        Viszont, a listát elnézegetve, nem látok direkt összefüggést a nők parlamenti aránya és az országok jóléte, élhetősőge között. Lehet, hogy nem ezen múlik mennyire jó egy ország?

        • Én nagyon meglepődtem ezen a listán, így már tényleg nem értem, min múlik.

        • Szerintem meg van még egy lehetőség. amint láotm, tollam épp ezt teszi: hogy próbál tenni az előítéletek ellen, közben meg éli az életetét. Az, hogy valamiért próbálok tenni, nem jelenti, hogy az egész életem csak arról szól.

  7. Lájk, mellette állok a legtöbb pontnak, illetve tényleg béna érveket tör le az írás. Eközben van egy ellenérv, ami nagyon ingatagnak tűnik, miközben elég hangsúlyos szerepet kap. Miért az az ultimate mérőszáma a nemek lehetőségeinek egy adott pozícióban, hogy mekkora arányban töltik be nők/férfiak? Miért nem mondjuk az, hogy a megkérdezettek hány százaléka találkozott nemi alapú diszkriminációval és mennyire súlyos esetekkel? Nem mondom, hogy rózsásabb lenne az eredmény pl. a politikában, de konkrétabb és árnyaltabb képet kaphatnánk. A nemek arányából ezernyi különféle következtetést le lehet vonni, a semmilyet is beleértve. A gimnáziumi osztályomban 35 lány és 4 fiú kezdett együtt. Egyetemi évfolyamunkon 57 fiú és 8 lány kezdett együtt, a kezdeti arányoknak megfelelően 8 fiú és 1 lány végzett csúszás nélkül. Sem tapasztalatom, sem tudomásom nem volt egyik csoportban sem a lehetőségeket nemi alapon korlátozó tényezőkről, hiába, hogy a fiú-lány arány nagyon egyenlőtlen volt.

    • Szerintem a munkás években válik hangsúlyosabbá pozíció, fizetés, később akár a felvétel szempontjából is.Azt gondolom, hogy most még azért fontos mérőszám, milyen nemű ember tölti be, mert még nagyok a különbségek. Ahol egyértelmű, hogy mindkét nem ugyanazt megkapja, nincs akkora jelentősége. Na, de van ilyen hely? 🙂

      • Lehet, hogy rosszul látom, de az én eddigi tapasztalataim alapján az óriási különbségek a gyerek megszületése után alakulnak ki. Úgyis, hogy azt nem indokolja mondjuk a kiesett évek száma (mert esetleg az otthon töltött idő alatt is képezte magát a nő, kisebb munkákat elvégzett, vagy esetleg csak pár hónapot volt otthon). A gyerekek számának növekedésével meg elképesztően romlik a helyzet. Egy ördögi kör alakul kim amiből nem tudom hogyan van kiszállás, a férfi elkezd többet keresni (amíg nem született gyerekünk pontosan egyformán kerestünk a férjemmel), ezért a jelenlegi szabályozások miatt (GYED plafon, táppénz plafon stb) a nő marad otthon (hiába lenne hajlandóság erre a férfiban, ha az a család anyagi helyzetének összeomlásával jár), aki így aztán még kevesebbet keres és még kisebbek a lehetőségei. Azt sem értem meg azt hiszem soha, hogy a bölcsi kinyit 5-kor, hogy aki műszakban jár ott tudja hagyni a gyerekét, ugyanakkor bezár 16.30-kor, tehát aki nem műszakban jár, az le van szarva.
        Egy bizonyos gyereklétszám felett mondjuk már a férfi is megbízhatatlan munkaerővé válik, ha gyerek van (nálunk 5 gyerek van, és a férjem is elesett ezért egy előléptetési lehetőségtől, ahol nyíltan kimondták, hogy ez gond).

        A képzésben sem az egyetemi szinten kell keresni a különbségeket, hanem feljebb. Hány nő iratkozik be PhD képzésre, hány szerez fokozatot, docensek, egyetemi tanárok, akadémikusok között hány nő van?

        Én vettem részt már olyan kutatásban, ahol a diszkriminációt mérték, nem tudom mikor lesz eredménye.

        • Nagyon jókat írsz. Szerintem már a gyerekvállalás előtt is van különbség, gondoljunk arra, hogy egy 30 körüli, házas nőnél már ott a lehetőség, hogy szülni fog, de a gyerekvállalás után tényleg még zűrösebb lesz a helyzet. És gondoljunk bele, mennyivel romlana a férfiak esélye minden téren, ha egyértelmű lenne, hogy ő fog otthon maradni a gyerekével egy évig, az anya meg egy másik évig.

          • De ha megfordítjuk a dolgot és azt mondjuk, hogy ha ott az esélye, méghozzá egyforma esélye annak, hoyg a férfi is otthon marad a gyerekkel, akkor nem lesz különbség a férfi és a női munkavállaló megítélése között egy optimális világban.

            Ez itt picit off, de én még egyelőre nem látom azt a jövőképet, hogy hogyan lehetne jól összeegyeztetni a családot, munkát és a pihenésre, kikapcsolódásra való igényt is (mert bármily hihetetlen arra is lenne igényem.:-).

            • Lényegében pont ez az (egyik?) oka annak, hogy a skandináv országokban alig van különbség a férfiak és nők fizetése között.

      • Azért vannak szép számmal helyek, ahol – legalábbis a beosztottak szintjén – világosak a játékszabályok, vagy túlnyomó részt nők dolgoznak, női vezetőkkel, stb.
        Bizonyos iparágakban a nők felé billen a jövedelmi mérleg (nem mondom, hogy sok van). http://www.berbarometer.hu/main/equal3-beliv-1.pdf (39. oldal)
        De ez a táblázat továbbra sem túl beszédes, itt sem pozíciókat látunk. De még ha csupa korrektül, tisztán teljesítmény alapján bérező iparág pozícióit is látnánk, valószínűleg a férfiak átlagjövedelme lenne magasabb. Egyszerűen, mert ilyen a társadalmunk, (egyelőre) sok a klasszikus, családfenntartó, munkahelyen túlórázó férfi, illetve az otthon, háztartásban, gyereknevelésben fizetetlen túlórázó nő.
        Az egyéni tapasztalatokból, panaszokból sokkal pontosabb képet lehetne alkotni… mellesleg van egy Egyenlő Bánásmód Hatóságunk… de ki a fene mer szót emelni a munkáltatója ellen?

  8. Nem tudnának annyit fizetni, hogy politikusnak menjek. A feminista szervezeteknek, pedig kőkeményen le kellene ülni és gondolkodni. Mert számomra néha vicc kategóriába tartoznak.
    Látszik a jó szándék, az elkötelezettség. De ettől még nem biztos hogy a kívánt eredményt érik el. És főleg nem szereznek hosszútávon támogatókat, nem biztos hogy lesz kellő bázisa a választók között.

    • Miért tartoznak vicc kategóriába?

      • Eredményesség tekintetében. Valami baj van vagy a kommunikációval, vagy a célokkal,…
        Valamit rosszul csinálnak. Például az Isztambuli Egyezmény ellen, hányan mentek ki tüntetni és például hányan a netadó ellen? Tömegbázisra lenne szükség a változáshoz.

        • Írtam egyszer Szabó Móni egyik tanulmányáról, amiben szó van erről is, vagyis a feminista marketingről, ő ezt mondja:

          Fontos lenne az is, hogy a feminizmusról reális kép alakuljon ki szélesebb körben, amit kommunikációs- és marketingstratégiaként is lehetne értelmezni. Viszont a feminizmus egy keserű pirula, amiből lehetne cukorkát csinálni, de akkor nem maradna benne hatóanyag, ezért most ezzel a keserű pirulával kell házalnunk.

          (ezt már én mondom) Nehéz ez, nincs ilyen központi feminizmus szerintem, mindenki a saját eszközeivel lép fel, nincs mögötte támogatás, stb., így nehéz tömegeket megmozgatni.

          https://tollampapirom.wordpress.com/2015/06/04/f-mint-feminizmus/

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Spirituális szexizmus | Eszter's Offtopic
  2. A kanadai kormány nem “úgy lett összeválogatva”, hanem többen kaptak esélyt | Eszter's Offtopic
  3. Mit üzen számunkra a szexista poén miatt kirúgott szerb miniszter esete? | Eszter's Offtopic
  4. Kedves Doktornő! – Tollam-Papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: