De örülök, hogy meglátogatsz!

Vendégvárás- és látás, csak őszintén

a chaten

Hello!

Szia!

Már olyan régen beszéltünk. Hogy vagy? Mi újság van veled?

Köszi, jól vagyok, minden változatlan. És te meg minek írsz?

Azért írok, mert Pesten lenne dolgunk, az unokatestvérem esküvőjére megyünk, és nem akarunk szállásért fizetni, ezért gondoltam, hogy írok neked, majd némi felesleges udvariassági kör után megkérdezem, hogy aludhatnánk-e nálatok.

Hát, tudod, szívem szerint azt mondanám, hogy nem, mert egyáltalán nem hiányzik, hogy a 35 m2-es otthonunkban három napig idegenek csövezzenek; mivel viszont ilyet nem mondunk, ezért most azt válaszolom, hogy persze, nagyon örülünk, gyertek nyugodtan.

Igen, pont erre számítottam, de akkor elmondom, hogy nem egyedül megyek, hanem a párommal, mert ő is olyan sóher, mint én, így ő sem akar 25ezret kifizetni egy vacak panzióra a külvárosban, ahol még a kávé is szar. De viszünk nektek ajándékba egy konyakot, amit mi is kaptunk, amikor a mi otthonunkba törtek be öt éve nem látott ismerősök. Mi utáljuk a konyakot, gondolom, ti is, de ajándék lónak ne nézd, hanem majd hatódj meg, és mondd, hogy nem kellett volna.

Oké, majd látványosan fogok neki örülni. És hol lesz a buli?

Óbudán.

Na, az, pont a város másik vége, jó messze van tőlünk – ezt azért mondom, hátha meggondolod magad, de tudom, hogy nem fogod, mert arra számítasz, hogy éjszaka majd elmegyünk értetek, vagy egy másik vendég hazafuvaroz.

Igen, pont erre, így azt válaszolom, hogy nem gond, megoldjuk.

Kicsit kicsi a lakásunk, erre készüljetek fel. Remélem, így már érted a célzást.

Persze, hogy értem, de úgy teszek, mintha nem érteném. Inkább megkérdezem: mit vigyünk?

Semmit, tényleg semmit, legfőképpen magatokat ne vigyétek, vagyis ne hozzátok. De ha ti már jöttök, akkor gyereket, kutyát semmiképp, viszont hozzatok törölközőt, ágyneműt és három napi élelmet. És ezt nem azért mondom, mert sóher lennék, hanem mert idén te vagy a tizennegyedik, aki nálunk fog megszállni.

Hát, jó, nem viszünk ilyesmit, csütörtök este érkezünk, még nem tudjuk, mikor, de majd időben szólunk.

Az jó lesz, mert akkor mi itt fogunk ülni délután öttől, semmibe nem kezdünk bele, hátha pont most érkeztek.

csütörtök késő este, telefonon

Na, a GPS szerint 15 perc múlva ott vagyunk. Kapura ki van írva a neved?

Nem, nincs, az van kiírva, hogy húzzatok haza.

Oké, akkor nem sokára ott vagyunk.

Köszönjük, hogy szóltatok, bejött a papírforma, délután öt óta itt ülünk, de legalább most már tudjuk, hogy pontosan 22 óra 19 perckor fog távozni a béke az otthonunkból három napra.

a lakásban

Nahát, te semmit nem változtál!

Tényleg?

Nem.

Gyertek be, körbevezetlek, nehogy eltévedjetek 35 m2-en. Ez a nappali, az meg ott a háló, ahol normális esetben mi szoktunk aludni, de mivel ez nem egy normális eset, így mi most onnan kijöttünk, hogy ti beköltözzetek.

Óh, hát, ezt nem kellett volna.

Szerintünk sem, egészen pontosan ez az egész nem kellett volna. De ha már így alakult, kijöttünk a hálóból, mert bízunk benne, hogy cikinek fogjátok érezni, hogy rajtunk keresztül mászkáljatok, és így nem fogtok sokszor kijönni.

Cikinek fogjuk érezni, de ettől függetlenül 10 percenként átgyalogolunk majd rajtatok, de majd mindig kínosan nevetgélünk és elnézést kérünk. Ja, és csináljatok mindent úgy, mint máskor, nem kell velünk foglalkozni.

Az nehéz lesz, mert máskor ti nem vagytok itt, most meg igen. Éhesek vagytok?

Igen, nagyon.

Ez remek, hideg vacsorával tudunk szolgálni.

Oh, az tökéletes, köszönjük szépen, de nem kellett volna.

Mert amúgy lefeküdtél volna éhesen?

Nem, és egyébként nehezményezem is, hogy nem főztetek semmit, és némi felvágottal meg paradicsommal szúrod ki a szemünket, de mivel tudom, hogy ez is egy célzás, hogy máskor ne jöjjünk, számítottam rá, ezért nem veszem fel.

Mi is eszünk veletek, hogy ne éreztessük annyira, hogy mi már szeretnénk lefeküdni. De gyorsan egyetek. Persze, egy kis pálinka kell kaja előtt, de azért az elég bunkó dolog, hogy a harmadik kínálást is elfogadjátok. És akkor most beszélgessünk mindenféle lényegtelen témákról. Munka, Budapest és vidék összehasonlítása, mennyibe került a lakás, a falra kitett nyaralós képeink története, párhuzamok, hogy jártunk-e már ugyanott, közös, kiről mit tudunk, ő is elvált?, de sajnálom!, főleg a párom, aki azt sem tudja, kiről van szó. Most meg hagyjuk magukra a fiúkat, hadd beszélgessenek, mi meg addig összepakoljuk a konyhában a lomot. Meg most beszélhetünk ilyen csajos dolgokról, a fiúkról is, tervezünk-e gyereket és mikor, nosztalgiázzunk a régi szép időkről.

Majd én elmosogatok, óó, hagyd csak, nem, de, nem, de, ragaszkodom hozzá. Oké, ez így helyes, mosogass te, és akkor ezzel a lendülettel azt a baszott nagy bőröndöt meg vidd már be a hálóba, vállfát ne kérjél, vasalónk sincs, ez ilyen környezettudatos téma, a cipődet meg tedd a polcra. Köszönjük, ha megpróbálod felvenni a szokásainkat, ha már beköltöztél az otthonunkba. Szívem, te meg tedd be azt a kurva konyakot a többi olyan pia mellé, amit soha nem fogunk meginni, hanem majd mi is elajándékozzuk valakinek.

Használhatjuk a fürdőt? Ti már zuhanyoztatok?

Nem, még nem zuhanyoztunk, mert akkor már pizsamában lennénk, de úgy ciki lett volna fogadni titeket.

Akkor mi most bemegyünk, és úgy teszünk, mintha sietnénk.

Oké, persze, el ne felejtsem, bármit nyugodtan használhattok ott is. Érezzétek magatokat otthon, természetesen. De azért az arckrémemhez ne nyúlkálj.

Nem fogok, de azért magamban megjegyzem, hogy ez drága cucc, és milyen jól megy egyeseknek.

Hát, akkor jó éjszakát, és reggelig ne mozduljatok meg.

Oké, igyekszünk, de a párom tíz perc múlva kijön majd vízért, én meg húsz perc múlva pisilni. Jut szembe, egy töltőt tudsz adni, mert azt nem hoztunk.

Adok, persze, törölközőt is, gondolom, azt sem hoztál, de köntösöd van, azért gatyában meg bugyiban csak nem fogtok itt mászkálni. Mi is köntösben leszünk, amit egyébként soha nem viselünk itthon.

péntek reggel

Jó reggelt.

Jó reggelt. Jól aludtatok?

Igen, persze, csak most itt kínlódtunk, mert már egy órája ébren vagyunk, csak nem tudtuk, kimerjünk-e jönni.

Igen, hallottuk, hogy hangoskodtok, ezzel jelezve,  nehogy szexelni kezdjünk, mert bármikor várható az érkezésetek a nappaliba.

Mi viszont szexeltünk, felavattuk az ágyatokat.

Ennek igazán örülünk. Mi nem szoktunk reggelizni, de most úgy teszünk, mintha szoktunk volna, csinálunk nektek rántottát.

Az jó lesz, mi sem szoktunk, mert reggelente nekünk sincs ilyesmire időnk, de ha más elénk teszi, természetesen elfogadjuk.

Akkor én most megyek a fürdőbe, hogy elvégezzem a reggeli rutint, sietnünk kell, tekintve, hogy péntek, azaz munkanap van, mi ma dolgozunk, nem vettünk ki szabit miattatok, remélem, megérted.

Ezt tudjuk, de a párom már bement a mosdóba, és nem hiszem, hogy fél órán belül ki fog onnan jönni. Bocs.

Semmi baj, azért rohadjon meg a párod. Bocs.

az előszobában

Mi most elmegyünk dolgozni, itt a kulcs, elmondom, melyik mit nyit, ez ilyen udvariassági formula, hogy foglalkozunk veletek. Azért olyan kérdésekkel ne kezdjetek fárasztani, hogy mi hol van a városban, meg hogy lehet  eljutni a Margitszigetre.

péntek este

Most elmegyünk együtt vacsorázni, mert ezt így illik, és újabb unalmas beszélgetéseket fogunk közben kivitelezni. Persze, kocsival megyünk, a miénkkel, majd mi vezetünk, ti nyugodtan igyátok magatokat részegre. Igen, olyan vicces, ahogyan a párod fél egykor énekelve jön fel a lépcsőházban, mi is örülünk neki, hogy ilyen jól érzi magát nálunk. Lefekvés előtt feltétlenül kezdje el ölelgetni az én pasimat, kifejezetten utáljuk az ilyesmit. És ne felejtse el elmondani, hogy mi milyen egy cuki pár vagyunk, meg én vagyok a főnyeremény, egy ilyen csajt (asszonyt) meg kell becsülni.

szombat reggel

Tekintettel a tegnapi alkoholfogyasztásra, ma mi keltünk korábban, de nem tudjuk elkezdeni a hétvégi rutint, mert ahhoz zúgatni kellene a porszívót meg elindítani a mosást, de mi udvariasak vagyunk, és nem csinálunk ilyet, amíg ti alvást színleltek.

Igen, gondoltuk, hogy szeretnétek ilyesmit csinálni, de már csak azért sem keltünk fel, úgy sem jövünk ide többet, ezt már most is tudja mindenki.

Gondolom, hogy most jön az, hogy ti egész délelőtt készülődtök az esküvőre, ezért itt kerülgetjük egymást. Induljatok már el, de tényleg, mindjárt megfulladunk a parfümszagtól, nagy dugó van a fővárosban szombat délben, ezzel számolni kell, szóval, hajrá, haladjatok.

Megyünk már, de most mérgesek vagyunk, mert nem ajánlottátok fel, hogy elvisztek kocsival, mindegy, a rokonaink értünk jönnek, mi a cím, hol is vagyunk? Kicsit káoszt csináltunk a fürdőben, de már nem pakoljuk össze.

Nem gond, ez is benne volt a pakliban. Na, jó szórakozást.

Köszönjük, meglesz.

vasárnap hajnalban

Mi most úgy teszünk, mintha nem hallanánk, hogy haza jöttetek, alvást színlelünk, mert fáradtak vagyunk.

Jó, mi meg úgy teszünk, mintha nagyon figyelnénk arra, hogy ne keltsünk fel, de azért hangosan röhögünk, meg elejtünk egy vizespoharat, hadd csörögjön.

kijelentkezés

Akkor mi most kijelentkezünk, udvariasan csak egy kávét kérünk, és már megyünk is.

Jó, nagyon örülök, hogy megismerhettelek, ezt a párodnak mondom, neked is örültem, bármikor, ha erre jártok, szóljatok.

Nem fogunk. Tudjuk, hogy mindenhova csak egyszer lehet menni, legközelebb a párom egyetemi csoporttársát hívjuk fel. Persze, ha ti jártok mifelénk, akkor várunk titeket.

Nem fogunk menni mi sem, nekünk ebből ennyi bőven elég volt. Sziasztok, majd integetünk az erkélyről. Megkönnyebbülve.

(Kép: STEVE BAILEY)

 

 

 

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

26 hozzászólás De örülök, hogy meglátogatsz! bejegyzéshez

  1. Ehhez egy kicsit hasonló, hogy van egy házunk “nyaralóhely” közelében, ahol mit nem nyaralni, hanem lakni szoktunk. Sorban jelentkeznek be felnőtt rokonok, hogy akkor ők most lejöhetnének-e egy hétre, egy hosszú hétvégére. Meg amikor éppen beesünk oda egy fárasztó munka után, s alig várjuk hogy pihenjünk, s csörög a e telefon: “lenn vagytok-e? itt vagyunk egy másik rokon 10 m2-es nyaralójában, de már nem bírjuk elviselni őket)

    • Ingyenszállás kellene? Én nem értem, meghívni szokták az embereket, nem meghívatni magunkat, nem?
      Tudod ilyenkor azt mondani, hogy bocs, most nem alkalmas?

    • Nekünk is van, azzal kapcsolatban is sokszor felmerült eleinte, hogy nem adjuk-e ki, de ez is ilyen udvariasság, hogy fizetne érte, közben meg nem. De nem is kell, mert nem tud jönni, azért lett megvéve, mert a szüleim már nem akartak utazni, így oda járnak nyáron, közel van a lakóhelyükhöz. Vagyis le van foglalva folyamatosan. Vendégek szoktak jönni, de ők nagyon közeliek, és nem vendégként bánunk velük, elvannak nélkülünk is, egész nap strandolnak, este haza mennek, főznek maguknak kávét, ne fekszenek be a helyünkre.

  2. Fú, de szar helyzet.
    Nálunk van két korán (hétvégén is 6-kor) kelő gyerek, kimondottam antiháziasszony vagyok és soha semmilyen körülmények között nem adom át az ágyunkat semmilyen vendégnek. Ez milyen már, hogy valaki befekszik az ágyunkba??? Ott a nappali. Egyébként meg hozzon hálózsákot, de törölközőt, hálóinget, piperét nem kell. Volt pár elvetemült barátnő, aki így is jött, albérletbe is akár. Hasonszőrűek, természetesen 🙂

    Engem hívtak Bp.-re esküvőre, de hogy én 260 km-t utazzak fél óra miatt, egy délutáni programért, ami után ott kellene aludni, az annyira megdobta volna a költségvetést, hogy mondtam, köszi, nem. Amennyiben a kedves pár nem szerez szállást a tök ismeretlen városban, nem megyek el, mindenki jobban jár. 0 helyismerettel én nem kóválygok BKV-val sehol.

  3. Ez zseniális lett 😀 nekem még csak javarészt főiskolai rendezvényre visszalátogató barátokkal vannak tapasztalataim, de azok ezerszer jobbak (lehet azért mert sokkal nagyobb albérletben laktunk, és én is mentem velük bulizni).

  4. Hát ezen nagyon jót röhögtem és annyira át tudom érezni a szituációt. A mi családunk amúgy is ilyen “vendégvárós” típus, csak én estem nagyon messze attól a bizonyos fától. Gyakran tépem a hajam, persze egy jó sötét sarokban elbújva, ha vendégsereg jön, főleg ha nem tudják, hogyan illik viselkedni és mikor illik elmenni. Egyszer szeretném nyíltan megmondani a véleményem nekik, vagy rájuk ordítani, hogy most aztán már húzzatok haza, elég volt belőletek. Esküszöm nem vagyok antiszoc, de tényleg…

  5. Ez a poszt imádni való! 🙂

  6. Hát ez minden ízében zseniális lett. Én viszont tapasztaltam már aljasabb módját is az önmegvendégeltetésnek.

    -Hánykor is indul az utolsó vonatod Piripócsra? 19:50-kor?
    -Nem, 19:20-kor.
    -Érdekes, mintha valami miatt ötvenre emlékeztem volna…
    -Miért, mi van?
    -Most ment el tíz perce.
    -Jajj, komolyan, most mi legyen? Úristen, reggel 6-kor indul a következő. Addig hol alszom?
    -Semmi gond, alhatsz nálunk, asszem van még hely, csak nem pakolunk ki az utcára.
    -Komolyan? Tényleg?
    -Igen.
    -Jajj ez igazán kedves, köszönöm. Nem is tudtam hirtelen, hogy hol fogok aludni. Milyen jó hogy ilyen kedvesek vagytok. Nem számoltam vele hogy le fogom késni a vonatot.

    És előrántja a táskájából az előre bekészített fogkefét, poharat és fogkrémet, majd kéri hogy zárjam rá az ajtót hogy át tudjon öltözni a pizsamájába.

    • 🙂 Sok altípus van, rengeteget fel tudnék még sorolni. Volt idő, amikor az én életemben is természetes volt ez az egymásnál alvás, de akkor inkább még diákok voltunk. És én is aludtam másnál, amikor itt kerestem munkát, most már nem aludnék, pofátlan dolog ez. Nekem a kedvenc személyes sztorim az volt, amikor egy sokad rangú ismerősöm Bp-re költözött, és tök komolyan előadta, hogy kiadhatnám neki az egyik szobámat. Két szoba van, egy nappali és egy háló, egymásból nyílnak. Nem is értettem, ezt hogy gondolja, melyikbe akarna beköltözni, vagy én miért élnék vele ilyen formában együtt, mert ez nem is közös bérlés az elosztásból adódóan, hanem együttélés. Mondtam, hogy nem akarok ilyet, sem együtt lakni vele vagy bárkivel (kivéve párkapcsolat), és ez a lakás egyébként sem alkalmas ilyesmire. Mire érvelni kezdett, miért lenne ez NEKEM jó.

      • Én szerencsére ilyen önmagát meghívató típusú emberekkel nem találkoztam még. A családból vagy a baráti körből bárkit szívesen látok, ha jön felénk, és kellene szállás. Több napos vendégeskedések is elfordulnak nálunk – volt hogy az albérletünkben napokig nyolcan bandáztunk. De ez általában öröm, móka és kacagás, ami persze azon múlik, hogy jó fej mindenki. Én is gyakran alszok barátoknál, ha Pesten járok, de csak olyanoknál, akikkel tényleg jó barátok vagyunk és tudom viszonozni a kedvességet.

        • Arita, pont arra jöttem rá, hogy ez a következő esetben jellemző:

          “Vidéken” éltél sokáig, ezért ott van sok ismerősöd, és te Bp-re költöztél.

          Aki mindig Bp-en élt, annak főleg itt vannak ismerősei, akik itt laknak, vagyis nem akarnak megszállni náluk.
          Aki nem Bp-en él, oda meg ritkábban járnak az emberek.
          Bp-re gyakrabban jönnek: hivatalos ügyek, utazás repülővel, állásinterjú, továbbképzés, tréning, stb. És minden vidéken élőnek van itt ismerőse, míg vidéken nincs minden városban, így ha mégis oda megy pl. egy esküvőre, szállást fog foglalni.

        • Közeli barátok, családtagok jöhetnek, meg aki tényleg olyan, de ezt érzi az ember, hogy olyan vagy nekik, és azt is, ha nem. És okés az is, ha van ebben egy sok ideje tartó kölcsönösség, vagy ha eleve hívnak, és akkor mész. Hozzám is jöttek már sokan, pl. egy jó barátom, aki külföldre repült, egy régi barátnőm, akivel együtt laktam az egyetem alatt, mindig öröm találkozni mindkettővel, utóbbinak én mondtam, hogy ne a hivatalos szállásra menjen, amikor továbbképzésre jön, hanem jöjjön nyugodtan hozzám. Vagy én is hívtam meg embereket, az is más.
          De a semmiből jelentkező random ismerős, az azért fura, na.

  7. Hát ez tök jó lett! 😀

  8. Hozzám bárki jöhet pár napra akit ismerek és szeretek. A pár nap semmiképen sem egy hét, hanem maximum 3 nap. És egész biztos nem hozhatják a párjukat csak ha őt is ismerjük és szeretjük. Mert van egy csomó nagyon aranyos és jó fej barátnőm, akik sajnos olyan pasasokkal szoktak összejönni, akik ha idejönnek pár megnyilvánulásuk múlva kihajítanám őket a lakásomból. Azt meg ugye nem illik, meg hogy veszi már ki magát, de ettől még ezt történne. Ennél sokkal kevésbé kínos előre megmondani, hogy nem.

    Amin meglepődtem mióta elköltöztem a szüleimtől, hogy mennyien szeretnének ide jönni lakni hetekre, sőt hónapokra. Két egymásba nyíló szoba van. Van aki fizetne is érte, valaki csak jönne. Nekik is meg szoktam mondani, hogy nem.Volt aki felhívott és közölte hogy egy közös ismerősünk idejönne 3 hónapra lakni, mert addigra lesznek olcsón albik. A közös ismerős se tudott még róla.

    Egy jellemző társalgás:
    -Elalhatnék pár hétig a nappalitokban?
    -Sajnos nem, te se éreznéd itt jól magad, nagyon hangosan szexelünk.
    -De engem nem zavar, jól alszom.
    -De mi nappal is csináljuk meg egyfolytában. És a pasim egy szál faszban szokott járkálni a nappalin keresztül, tudod egymásból nyíló szobák.
    -És nem venne fel egy alsónadrágot?
    – Már én is beszéltem vele erről, de nem, azt mondja, szeret meztelenül lenni.
    – Ó akkor mégse jövök. Kár.

    • Nálam is akartak már lakni, és nem gondolom, hogy mindig pénzkérdés, hogy valaki meg tudja-e oldani a lakhatását. Inkább szól arról, mire költ, mi kell a kényelméhez. Az én ranglistám első helyén az áll, hogy kényelmes legyen a lakhatásom. Nagyon hamar lett külön szobám, még kicsi gyerekként külön kerültünk a tesómmal. Egyetemistaként is úgy laktunk barátokkal, hogy mindenkinek volt külön szobája külön bejárattal, nem egymásból nyílt. Amikor dolgozni kezdtem és Bp-re költöztem, inkább kimentem a nagyon gáz külvárosba lakni, ott volt olyan lakásbérlési ár, amit ki tudtam fizetni, és inkább lemondtam másról, de ne kelljen együtt lakni valakivel. Engem már nagyon zavar, ha valaki belemászik az életembe, közeliek jöhetnek, de ők se csövezzenek itt egy hétig.

  9. Nagyon jól szórakoztam az írásod olvasása közben! 🙂 Szerencsére velem még nem fordult elő hasonló eset. A váratlanul betoppanó emberektől amúgy is feláll a hátamon a szőr, legyen az akár rokon, akár idegen. Hozzánk csak akkor jön vendég, ha hívjuk. 🙂 Mondjuk ez utóbbi esetnek se mindig örülök, nemrég például a barátom (élettársam) öccsének és apjának látogatása és ottalvása idejére inkább lemenekültem egy éjszaka erejéig agglomerációban lakó édesanyámhoz a 35 m2-es lakásból, ekkora helyen ugyanis bűn két léleknél többet összezárni pár óránál hosszabb időre. Lehet, hogy ha több szobás házam lenne, másképp állnék a dologhoz. 🙂

    • Lehet, hogy az más, ha teljesen el tudjuk őket szeparálni, de nálam is kicsi a lakás, egymásból nyíló szobákkal, két percenként belefutunk egymásba, ha valaki itt van. És nem alkalmas több személy fogadására sem, nekem már nem megy az, hogy kis helyen bohóckodunk napokig, jaj, de vicces. Egyszerűen zavar, ideges leszek tőle, feszült, fáradt.

      • Ez utóbbi fáradtság, feszültség nálam is jelentkezni szokott. Ha 0-24-ben ott van a lakásban egy lényegében idegen ember, aki eddig csak az otthonomon kívül látott, nyilván megpróbálok ennek megfelelően udvariasan, “normálisan” viselkedni. Ergo nem flangálhatok alsóneműben, nem bömböltethetem a zenét, nem finghatok hangosan… 🙂 Ha nem engedheti el magát hosszabb ideig, az azért megviseli az embert. Szerintem ez akkor is így lenne, ha el tudnánk szeparálni őket, legfeljebb annyi könnyítést adna a dologban, hogy maradna a házban egy hely, a saját szobám, ahol azt csinálhatok, amit akarok, csak a közös helyiségekben kell visszafognom magam. 🙂

        • Nálam a vendégtől is függ valamennyire. Aki állandóan kérdez, hogy mi hol van, attól agybajt kapok. Hozzon magával vagy találja meg. Hol a szemetes, a mosogató alatt? Nem, baszod, a hűtőben. Nyissa ki a szekrényeket, de ne kérdezgessen, találja fel magát. Eleve 40 m2-en annyira nem lehet elrejteni tárgyakat, hogy ne találja meg. Meg ez ilyen felesleges udvariassági kör, mert ha már itt van, úgyis használni fogja a tárgyakat, akkor meg minek kérdezgeti.

  10. De tok jo iras. Folyamatosan kacarasztam. Koszi. 🙂

  11. Ne haragudj, azon a héten pont Balin nyaralunk, a lakást meg kiadtuk Airbnbn. Ugye megérted? Csá.
    Ha meg tényleg jó barát, akkor persze, nagyon szívesen, és még haza is fuvarozunk este. Mert a múltkor meg te segítettél a gyerekemnek bejutni a pilóta-tanfolyamra.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Évfordulós poszt (tl;dr) | Tollam-Papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: