Téged vajon megcsaltak?

Hallottatok az AM-ügyről?

Az AM egy társkereső oldal, amit kifejezetten megcsalási céllal hoztak létre, vagyis olyanoknak ajánlották, akik párkapcsolatban éltek. Az oldalt meghekkelték, és nyilvánossá tették a regisztrált tagok bizonyos adatait.

A becslések szerint a felhasználók 90-95%-a férfi volt, a maradék 5-10% pedig nő. Most több helyen azt elemezgetik, mi lehet ennek a kb. 90/10%-os felosztásnak az oka.

Összeszedtem néhány megközelítést a netről, megkérdeztem pár ismerőst és beletettem az én feltételezéseimet is, de ezek mögött nincs semmilyen tudományos megközelítés, csak sztereotípiákra és személyes élményekre épülő vélemények. A nagy rejtélyt, hogy ki lép félre, sokan meg akarják fejteni. Eddig többnyire csak találgathattunk, bár én azt hiszem, ez most sincs másképp.

Pro (vagy kontra)

Az egyik nézet az, hogy a nők nem lépnek félre, egyszerűen nem így működnek, ez az oka annak, hogy nem jelennek meg a megcsalós oldalakon sem.

Aztán vannak, akik szerint a nők egyáltalán nem mások, mint a férfiak a megcsalás és a szex tekintetében, ugyanúgy félrelépnek, csak a megcsalás módja más. Ők inkább a közvetlen környezetükből keresnek ehhez társat, pl. kollégát, havert, korábbi partnert választanak, ezért nem regisztrálnak a megcsalásra specializálódott partnerkeresős oldalakon. Ezeket főleg férfiak mondták.

Természetesen előkerült a sokat emlegetett nézet (amit bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok irónia nélkül tolmácsolni), mely szerint a nők azért nem keresgélnek partnert a neten, mert ti. nekik könnyű ám dugni. Egy nőnek elég besétálnia egy bárba – írják, mondják viszonylag sokan –, és biztosan talál egy pasit, aki szexelni fog vele, ha a nő úgy akarja. A nő dönt. Ezzel szemben szegény férfiaknak sokkal nehezebb, mert velük nem fog mindenki ágyba bújni alkalmilag. (Brühühü.)

 Megjegyzem, ezt nőktől nem hallottam még.

Kontra (vagy pro)

A nők eleve bizalmatlanabbak a netes párkereséssel. Olvastam arról egy felmérést, hogy ki mitől tart egy neten megismert emberrel való első találkozáskor. A nők attól, hogy az illető pszichopata, baltás gyilkos, erőszakos és zaklató lesz, a férfiak viszont attól tartanak, hogy a neten megismert nő szarul fog kinézni. Kicsit más a rizikófaktor.

Egy párkapcsolatban élő nő el van foglalva mindenféle otthoni teendőkkel, ezért egyszerűen kevésbé van ideje arra, hogy netes oldalakon tevékenykedjen. A félrelépéshez vagy a félrelépős oldalakon való ismerkedéshez, szórakozáshoz, chateléshez pénz, idő és/vagy energia is kell, a nőknek erre kevésbé van pénzük, idejük és energiájuk.

Többek között ilyen magyarázatokat és elméleteket is lehet találni.

Hol tartok most?

Ott, hogy egyáltalán van-e értelme ezeknek a találgatásoknak, lehet-e bármilyen következtetést levonni?

A férfiak szemetek.

A nők szentek.

A nők másképp csinálják.

Stb.

Én meg utálom az ilyen kijelentéseket.

Ennek ellenére most én is beleszaladtam, hogy ilyen kijelentéseket tegyek, és meg akarjam fejteni a nagy titkot. Ki lép félre, miért lép félre, létezik-e ez a hűség-dolog.

Egy megközelítésben vagyok valamennyire biztos. Ez pedig az, hogy nem arról van szó a téma kapcsán, hogy ha valaki nőnek vagy férfinek születik, akkor mi jellemző rá, hanem a neméből adódó neveltetésbeli, társadalmi és egyéb körülményekről és elvárásokról, hagyományokról és szokásokról beszélhetünk. Ezeket viszont elég nehéz tisztán átlátni, ahogyan a tényleges megcsalások mennyiségére sem lehet pontosan következtetni pl. az AM-lista kapcsán, remélhetőleg. Ezért a többség magából indul ki. Mit hallott, látott, tapasztalt a baráti- és ismeretségi körében, mit olvasott a neten.

A saját dolgairól, hogy félrelép vagy nem, viszont mindenki diszkréten hallgat. Ez is érthető.

A megcsalásokról úgy általában nem tudhatunk sokat, ezek önbevallós felmérések eredményei, ki tudja, ki mond igazat. Találgatunk. Állandó téma közösségi és egyéni szinten is. Vajon engem megcsalnak? A nőknek tényleg kevesebb szexuális kapcsolatuk van? A férfiak tényleg félrekúrnak? Meg mi számít megcsalásnak?

Erre kapunk egy számot, egy arányt, amire rá lehet ugrani, következtetéseket lehet levonni arról, hogy a nők így, a férfiak meg úgy.

Azt hiszem, egyet tudok, egyet tudhatok egészen biztosan: azt, hogy velem mi a helyzet. És ezt nem igazán fogja befolyásolni egy ilyen ügy, mármint az, hogy én elköteleződöm, bízom úgy általában és szeretek-e valakit, kevésbé fog attól függni, hányan és kik regisztráltak egy megcsalós oldalra.

Velem az a helyzet, hogy soha senkit nem csaltam meg, de ennek nem az az oka, hogy én vagyok a szent és jó ember, hanem az, hogy boldog és elégedett voltam a párkapcsolataimban, így nem merült fel bennem az igény ilyesmire. Nem éltem kényszerkapcsolatban, így nem kellett menekülnöm máshoz vagy másba. Nem hajt a vérem. Le tudtam zárni a nem működő kapcsolatot időben, így nem futtattam kettőt párhuzamosan, az egyiket pl. megszokásból, közös ingatlan vagy gyerekek miatt, a másikat pl. az izgalomért. Meg nem szeretek érzelmileg becsapni senkit sem, legfőképpen magamat nem. Nem feltétlenül a másik miatt tartom cikinek és értelmetlennek, hogy félrelépjek, hanem inkább magam miatt.

Ez nem egy mindenkire vonatkozó erkölcsi ítélet, ez az én saját megközelítésem a saját kapcsolatomban, és fogalmam nincs, hogy aki félrelép, miért lép félre. És vannak már nyitott kapcsolatok is, amelyekben közös megegyezéssel lehet párhuzamos kapcsolatokat futtatni  – én nem tudnék ilyenben élni.

Ha magamból indulok ki, úgy érzem, ennek nincs köze a nememhez, hanem inkább önértékelési és érzelmi okai vannak a viselkedésemnek. Viszont ez megint csak egy egyéni tapasztalat, de lehet, hogy bőven elég, ha azt tudom, én hogy vagyok ezzel a témával, valamint miért úgy vagyok vele, ahogy. A nagy egészt megfejteni valószínűleg soha sem fogom, de mindenképpen izgalmas téma, csak az a baj, hogy pontos adatok nélkül nehéz ezt elemezni. Vagy nem?

Azt hiszem, még soha egyetlen egy posztot nem hagytam ennyire nyitva.

 

 

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

60 hozzászólás Téged vajon megcsaltak? bejegyzéshez

  1. “Egy párkapcsolatban élő nő el van foglalva mindenféle otthoni teendőkkel, ezért egyszerűen kevésbé van ideje arra, hogy netes oldalakon tevékenykedjen.”–??? Hahaha 😀

    Szerintem: ahogy te írtad, nő boldog, nem keres másik utat. Boldogtalan->másik pasi figyelmes->szerelmes lesz->megcsal
    Pasi: dugni akar, ha megteheti kockázat nélkül, miért ne. Tisztelet a kivételnek!

    • Én pont abban láttam az egyik okot, hogy el van foglalva mással, de már nem vagyok ebben biztos, pedig elsőre erre gondoltam, többek között, miközben én nem ezért nem lépek félre. Életmóddal magyaráztam, nem az ösztönökkel, naiv lennék? Most meg már fogalmam sincs, mit gondoljak. Nyitott a poszt, ne röhögjük ki egymást, oké?

      • Bocs, nem megbántani akartalak, de ez, hogy nincs rá ideje, ez kamu kifogás, amikor nettel kelünk és fekszünk, telefon, wifi, munkahely, mindenhol net van. Ez kb. olyan, mint amikor írják a netes oldalakon a kismamák, hogy a baba mellett nincs idő semmire, de már fél napja ott lóg a neten.
        Az, hogy veszélyes az ismeretlen és inkább “leinformálható” férfival csalnak a nők, na az valósabb dolog.

        • Oké, tudom, hogy nem megbántani akartál, így jobb, hogy elmondtad, miért tartod ezt olyannak, amilyennek. Ezek csak példák, sok példát lehet találni, nekem most az a kérdésem inkább, hogy meg lehet-e ezt magyarázni egyáltalán, illetve kell-e magyarázni.

          • Nekem az a magyarázatom, hogy a nők ügyesebbek és nem buknak le, hacsak nem az a cél, hogy borítsanak mindent.

            • Így igaz; sokkal nagyobb kockázatot vállalnak a megcsalással, mint a férfiak.
              Más a társadalmi megítélése, az esetleges válás súlyos anyagi és nem ritkán érzelmi ( elveszik tőle a gyereket, mert egy “büsös k”.

        • Ez nagyjából igaz is, de azért nem mindenki netezhet a munkahelyén, meg nem csak az ülök az irodában a számítógép előtt típusú munka van.

        • Neten logni nem kihivas. Neten logni munkahelyen, iskolaban telefonrol, sutyiban is lehet, a dugashoz mar helyszin es ido is kell. En is logtam fel napokat a neten kismamakent. Kozben a mellbimbom szetazott a gyerek szajaban, a derekam gorcsbe allt, fenekem elzsibbadt. Porszivozni, mosogatni, stb nem tudtam volna, de a netezes ment. Most is melohelyen vagyok, netezni tudok, de egy affert a biztonsagi kamerak miatt nem tudnek diszkreten lebonyolitani.

          • A férfiak sem a neten csalják meg a párjukat, hanem élőben 😀
            Én nem neteztem szoptatás közben, hanem evett, elaludt, letettem, vagy végzett és elfordult, vagy elvettem tőle és szórakoztattam más módon. De nem egyformák a babák igényei. Jaaaa, de hol volt akkor még okostelefon, sehol.

  2. A megcsalás egyrészt tényleg a kísértés hiánya, másrészt meg fejben dől el, hogy én igenis párkapcsolatban élek és ezt nem csinálom, mert számomra nem fér bele. Aztán amikor már nagyon pocsék a párkapcsolat, mégis belefér.
    Abban is igaza van a cikknek, hogy a nőknek elvileg könnyebb, főleg, ha csak erre vágynak, több a lehetőség, jobban megnézik őket, és ez már elég kritériumnak, ha közepesen jól néz ki! ha jelet adnak, már ott is a pasi.

  3. A faszik azert csalnak, es nem kapcsolatot zarnak, mert nekik a meglevo kapcsolat tobbet nyujt, mint a fuggetlen elet. A nok ezzel pont forditva vannak. Az a no, akinek marad energiaja/osztone/igenye arra, hogy uj/jo szexet/szerelmet keressen, elobb fog a meglevo szar kapcsolata lezarasaert lepeseket tenni. A tobbi no meg orul, hogy luk van a seggen, es marad a(z enyhen szolva semmilyen teren nem kielegito) vacak kapcsolataban anyagi biztonsagert, “gyavasagbol” esatobbi okokbol.

  4. “Egy nőnek elég besétálnia egy bárba – írják, mondják viszonylag sokan –, és biztosan talál egy pasit, aki szexelni fog vele, ha a nő úgy akarja. A nő dönt.”
    Hát igen, csak ott az erőszak, teherbeesés, betegség kockázata, valamint az a kockázat, hogy nem lesz jó azzal a felcsípett pasival a szex, és akkor meg minek is az egész.

    A másik, hogy azért nőként sem mindegy, hogy milyen az illető, aki akarna velem, mert én csak a számomra vonzóval akarok. Nem sokra megyek például azzal a tetovált, pocakos jómunkásemberrel (és nem, nem a társadalmi státusszal van a gond, volt nekem már érettségivel nem rendelkező barátom, és nem a papír hiánya miatt szakítottunk), aki odaszól, hogy nagyon tetszel nekem.

  5. “ennek nem az az oka, hogy én vagyok a szent és jó ember, hanem az, hogy boldog és elégedett voltam a párkapcsolataimban, így nem merült fel bennem az igény ilyesmire. Nem éltem kényszerkapcsolatban, így nem kellett menekülnöm máshoz vagy másba. Nem hajt a vérem. Le tudtam zárni a nem működő kapcsolatot időben, így nem futtattam kettőt párhuzamosan” – ezt értem is, meg nem is. a megcsalás és a párhuzamos kapcsolatok az nem ugyanaz. és szerintem egyikre sem amiatt érzünk (mi, emberek, mikor ki) késztetést úgy szükségszerűen, mert elégedetlenek vagyunk egyik kapcsolattal, vagy képtelenek lezárni egy másikat. (a vér-dologban meg nem igazán hiszek, vagyis akkor már egyáltalán nem. szerintem a vérhajtás csak egy rossz metafora, és mint ilyen főleg kizárólag félreértésekre ad okot.)
    szóval szerintem a megcsalás ott kezdődik, ahol nem tudjuk felvállalni az érzéseinket olyan emberek előtt, akikkel azon alapul a kapcsolatunk, hogy bizony – állítólag – fel tudjuk vállalni előttük az érzéseinket. direkt nem ‘őszinteségről’ beszélek, az megint csak félreértésekhez szokott vezetni… szóval hazudni annak akivel megosztjuk úgymond az életünket, az a gáz: akár egy nagyon fontos másik ember az a valaki, akár saját magunk. a monogámia meg valami hasonló kényszerítő erejű mítosz, mint a normálisnak regélt hüvelyi orgazmus stb, szóval annak való aki az olyat szereti, aztán a többi kölcsönös beleegyezés és tisztelet alapú felnőtt kapcsolatnak is adjunk rendesen teret, nem?
    – ez mind általános felvetés, és nagy tisztelet a posztolónak hogy ilyen nyitottan és közvetlenül odateszi magát egy nyilván eléggé személyes témához!

    • Aha, azt hiszed, aki tizenéve él házasságban, annak nem tetszik meg másik ember? Csak tudja, hogy, ennek nincs helye a házasságban. Nem lehet borítani mindent ötévenként, mert valakire rájön a szerelem. Vannak kötelezettségek a másik és esetleg a gyerekek iránt.
      (Off: nem kell válaszolni, te nem rádióztál?)

      • …ugyan miért kéne attól boítani mindent?
        a másik kérdés, az off: de, néha volt olyan 🙂

        • Miért kellene borítani? Jaj, nem kellene. De ott a veszély, hogy az lesz ennek a vége.
          Odaállni a másik elé, hogy tetszik valaki, szerinted mennyire életszerű? Főleg, ha amúgy ragaszkodsz a másikhoz (is). Nem lenne jó vége és állandó veszélyként élné meg a másik, hogy a párja megingott érzelmileg, mi lesz, ha találkozik a veszélyes másikkal?
          Ha meg azt mondja a társnak, hogy te, tetszik ez a másik, meg is csalnálak vele? Vagy már megcsaltalak? Sokan ezt nem tűrik el, szerintem.
          Inkább jobb kussban maradni, ha meg akarjuk tartani a párunkat és nem idegesíteni fölöslegesen. A veszélyes felet meg el kell kerülni.

          Persze valaki direkt azért csalja meg a másikat, mert így könnyebb a szakítás, derüljön csak ki.

          A monogámia szerintem ad egyfajta biztonságot. Hiába állapodnak meg a felek, hogy együtt laknak, de közben mással is vannak, aki szeret, előbb-utóbb birtokolni akar, nem csak egy kis szeletet a másikból.

    • Persze, adjunk, ezért is írtam oda, hogy ez nem erkölcsi ítélet, hanem a saját világom, ami ilyen, kifejezetten szerettem volna nyitottan hagyni a posztot. Nagyon nehéz téma ez, nehezen is írtam meg, de akartam róla írni, legfőképpen azért, mert érdekel, ki mit gondol a témáról. Elég színes a kép.

      • ez átjött, és igen, valóban színes a világ, ezzel külön jó olyankor szembesülni, ha a buborékon belülről nagyjából feketefehérnek (vagy még olyannak se) képzeljük, vagyis képzelem, szóval releváns információ híján vagy hogy… most eszembe jut még ideidézni Esterházy Pétert, miszerint “Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”

        • Nem tudom, hogy ezt most általánosságban írtad vagy nekem, de én ezt a témát most tényleg a buborékból látom. Ha már említetted a közvetlenségemet a téma kapcsán, akkor legyen még kövérebb: a buborékomban monogám vagyok, független, sőt, függetlenségmániás, bármilyen függőségtől és kiszolgáltatottságtól az átlagtól sokkal jobban szorongó, gyermektelen, anyagilag mindig független és önálló, érzelmileg úgy belemenős, hogy azért az agyam egy apró szegletében szinte mindig ott van valami, kontrollmániás is kicsit, azt hiszem. Akarok már írni erről az állapotról is egyszer. Nekem ez egyébként nem probléma, mindig ilyen voltam.

          • 🙂 én speciel saját magamról beszéltem, meg úgy általában, de örülök a válaszodnak!

          • Ez a legjobb felállás részedről. Így azt tehetsz, amit akarsz, csak magadnak tartozol elszámolással, nem kell más szempontjait figyelembe venned. Persze erkölcsileg igen, figyelembe veheted a párodat, de ha azt mondod, részedről vége, senki nem vethet a szemedre semmit.

            • még szép.
              talán nem a szabad elhatározásunkból vagyunk együtt? utálnám, ha nem így lenne. el sem tudnám viselni, ha a barátnőm azért lenne velem, mert megszokta és kényelmes és fosna változtatni… és nagyobb dicsőségnek is tartom ha úgy maradunk egymás mellett, hogy nem vagyunk összebilincselve biztos-ami-biztos.

              • Szerencsére már létezik válás, sőt össze sem kell házasodni. Ha valaki csak megszokásból van a másikkal, annak olyan jelei vannak, ami elég beszédes. Kihűlt kapcsolat nem kapcsolat, csak lakótársak.

                • pontosan 🙂
                  azt nem annyira értem, hogy ha valaki ‘nem csalja meg’ a másikat, viszont titkolja az érzéseit és emiatt aztán kitölti a másikon/ a gyereken stb a frusztrációját, illetve emiatt érzelmileg eltávolodik a párjától, azt miért tekintjük kevésbé ártalmasnak, mintha párhuzamos kapcsolatokba fektet (elnézést) érzelmeket és időt, de nem távolodik el és nem hazudik/büntet? szerintem nagyon destruktív illúzió, hogy meg lehet úszni a párkapcsolati-érzelmi problémákat puszta kushadással és áldozatokkal, az ilyesminek mindenki megfizeti az árát csak valamiért legalább akkora tabu ez a közbeszédben, mint egymás között a félrelépés igénye…

                  • Úgy látom, fordítva működünk. Szerinted: nem csalhatja meg-> frusztrált lesz, szerintem: eleve frusztrált->keres valakit, aki ezt kiküszöböli, ez vezethet megcsaláshoz.

  6. Engem megcsaltak, és a Mineknevezzem Őt is. Sokat témázunk ezen, neki 15 év házasság, 4 gyerek lett oda. Apaként megélnie ezt egészen más, arról nem is beszélve, hogy férfiként milyen.
    Nekem ‘csak’ másfél éves kapcsolatom, hitem, álmom úszott.
    Olvasva a posztot, egy rakás dolog felmerült bennem. 4 gyerekes anyuka hogyan tudta ‘megengedni’ magának, hogy évekig szeretőt tartson? Azért ez egy hosszadalmas folyamat, elhúzódott ügy. Mondhatnám úgy is, hogy azt a házasságot el sem kellett volna kezdeni, de jött a gyerek… aztán a többi. Mindenki csapdába került, a megcsaló és a megcsalt is.
    Az én esetem pedig egy szimpla seggfejet hozott, ezt már az elején is tudtam, csak jól esett álltatni magam, hogy ‘majd velem más lesz!’ … hülyeség, mert miért lenne más?
    Na és akkor itt van sokadik feldobott labdaként, hogyan éljünk tovább mi, akiket megcsaltak? Sántán-bénán-összekapaszkodva, remélve, hogy ez kettőnk között nem fordulhat elő?
    Sok beszélgetéssel mi arra a megfejtésre jutottunk, hogy ezek a megcsalások, mindegy milyen arányban férfi és nő teszi: azért vannak, mert az emberek nem beszélgetnek. Senki nem elég tökös ahhoz, hogy odaálljon az évek óta közös igát húzó barompajtás mellé, hogy ‘Megkívántam valakit. Beszéljünk róla.’
    Könnyebb csalni, hazudozni, mint szembenézni a valósággal.
    Hosszú lett, ne haragudjatok. Valami olyasmit akartam végül kihozni ebből, hogy a nemek aránya – szerintem – teljesen mindegy. Minden megcsalás egyedi, a miértje kérdéses inkább. No meg az, van e értelme…?

    • ‘Megkívántam valakit. Beszéljünk róla.’-pont erről írtam az előbb Daninak, hogy ez mennyire életszerű. Mit mond erre a másik? Jó, menjél csak el éjszakára? És utána??? A másik ezt mennyire tudja majd tolerálni, hogy megtörtént? És ha folytatás van és kiderült, hogy inkább váltana a megcsaló a szeretőre, mert neki az jobb?
      A sima megkívánást szerintem el kell fojtani. Nem vagyunk állatok.
      Ha meg belép az őrült naaagy szerelem, akkor a mostaninak kalap kabát, mert különben mindenki csak sérülne.

      • Nekem életszerű, egy kapcsolat magas fokának tartom, ha ezt is meg lehet beszélni. Barátságban is van az a fok, amikor a legzűrösebb dolgainkkal is oda lehet állni, és nem ítélkeznek, nincs a barátnak rossz érzése, még ha a hallottak ellenkeznek is mindenféle normájával.
        Azt tartom magas foknak a párkapcsolatban, amikor oda tud állni, és azt tudja mondani, hogy ő most megingott, nem utólagos bevallásra gondolok. Hogy nem egyedül kínlódik ezzel, hanem ezt is együtt oldjuk meg. A megoldás lehet az lesz, hogy véget ér a kapcsolat, lehet az, hogy rájön, miért ingott meg. Magas érzelmi intelligenciát feltételezek ehhez.

        • Ez így nagyon rossz. Képzeld, ha a felek ezután is kénytelenek találkozni egymással, mert mondjuk közös a társaság vagy együtt dolgoznak. Hiába tudsz valamit ésszel, néha az kevés. Mert tudod, hogy a másik hiába van veled, már nem lehetsz teljesen biztos abban, hogy legközelebb nem inog meg és akkor vajon hogyan fog dönteni?
          Az, hogy ezzel vége a kapcsolatnak, nem érdemes kockáztatni, ha mondjuk több évtizede együtt vagytok esetleg gyerekek is vannak.

          • Ha valaki egyszer meginog, bármikor megtörténhet újra? Én ebben nem vagyok biztos. Lehet olyan, hogy ingás van, bármilyen más területen is, de ha kimondom, elmúlik. A gyerekes részt nem tudom, nekem nincs, éppen kicsit fentebb írtam, én milyen helyzetből írom, gondolom, amit.

            • “ha kimondom, elmúlik”-a kimondástól?
              Igen, benne van a helyzetben, az emberben, hogy amit egyszer megcsinált, még egyszer meg fogja, tudatosan vagy sem. Az jó,ha tanul a hibájából, de lehet, nem elsőre sikerül.

            • Nem biztos hogy jó megoldás az sem, hogyha kimondjuk, (próbáltam már) mert nekem nem múlt el. Legalábbis nem azonnal, és nem azért mert kimondtam. Azt intéztem el, hogy lehetőleg ne találkozzak az illetővel, és ebben egyeztünk meg a párommal is. Hogy mit tudnék tenni ez ügyben azt is én próbáltam meg kisakkozni, hogy ha már ekkora súlyt teszek a vállára legalább legyen rá valami megoldás is. A kimondásnak csak akkor van értelme, ha észérvekkel be tudod látni, hogy neked nem lesz jobb valaki mással, nem éri meg borítani a kapcsolatot ezért, és hajlandó vagy tenni is hogy ne legyen így. Azt hogy csak elmondod, hogy van itt ez a Józsi, és akkor ki kéne próbáljam, hogy ez így működik e és nekem nem e ő kell inkább, mert a szenvedély ugye, meg hogy passzolunk, hát, annak nem sok értelmét látom. Ahogy az se biztos, hogy a másik fél meg értékelni tudja az őszinteségedet és nem lesz féltékeny, vagy borítja a kapcsolatot úgy ahogy van, még akkor is, ha te (józan ésszel átgondolva) nem akarsz félrelépni.

      • van az alternatíva: szóvá sem tenni, hogy mit érzek vagy mire vágyok, úgy tenni mintha valami más miatt lennék boldogtalan/feszült/ideges/satöbbi (vagyis ráterhelni a másikra az állítólag ‘eltitkolt’ érzéseimet), aztán azon kapnom magam, hogy azért vagyunk együtt, mert úgyis félnék bármit kimondani. akkor vagy titokban kell lépni (megcsalás), vagy gyötrődni és gyötörni (boldog monogámia vagy miaszar).
        hogy mi fog történni, azt általában senki sem tudhatja előre -az viszont nagyon is valós, ami már előtte-közben valóban megtörténik. akkor inkább beszélni róla. senki sem érdemli, hogy teljesen egotisztikus megfontolásokból györtődjön vagy gyötötrjék az állítólag működő párkapcsolatában. ha elsősorban a rettegés tart össze két embert, szerintem az régen rossz.

        • Ha feszült, ideges stb. vagy, akkor nem egy harmadik félre kell várni. Azt a problémát kell megoldani, ami a kapcsolatban van. A 3. fél maximum következmény, mondhatni figyelmeztető jel, hogy valami nem működik, sok minden van a szőnyeg alatt akár tudatosan, akár tudattalanul.

          • is-is, mert van feszkó amit ez okoz (mármint a titkolózás meg a para), van amit más (gyerekkori traumáktól egyéb stresszekig mindenféle) viszont a másokkal való intimitás igénye nem tudom, hogy kezelhető-e mint valami másnak a tünete, nem tudom, mire kéne alapozni, hogy az élethosszig-monogámia és/vagy az exkluzív párkapcsolat alapértelmezetten ‘normális’, vagy bármitől is egészségesebb. nekem ez személy szerint abszolút egy nyitott kérdés. amúgy évek óta hűséges párkapcsolatban élek, de nem azért, mert kinyírom magamban az alternatívákat vagy letagadom az érzéseimet, és bár meg is szenvedünk vele, de nem hinném hogy lenne számomra más út, még ha az kíméletesebb vagy kellemesebb is.

            • Mivel nekem sem ötven éves a párkapcsolatom, nincs nálam a bölcsek köve 🙂 De nagyon hinni akarok a monogámiában, hogy így maradunk.

    • Nem haragszunk, bátran írd le, ami jön.
      Én is oda jutottam, erről írok a végén, hogy nincs általánosítás, csak egyedi esetek, így viszont csak azt tudhatom, velem mi a helyzet.

    • Engem is megcsaltak.többen többször is.De ki tudja mi volt elöbb a tyuk vagy a tojgli.
      ki tudja kinek mi vezet oda arra pontra amikor minden mindegy.
      A szeretö a szerethetö az alkalmi a tartos vagy a csali.
      Mindennek egyszer meglesz az oka. ..Nincs jo vagy rossz döntes csak a nagy betüs ….
      Ja es valamihez nem kellenek szavak..szeretni gyülölni szavaknelkül is lehet..
      Szeretek szeretni es szeretve lenni.
      Hibakat meg kilehet javitani…mert egy kapcsolat 50-50…
      Sok sikert neked es mindenkinek….
      Vanda

  7. Szerintem a beszéljünk róla nem azt jelenti, hogy az a vége, hogy elmegy kefélni. Hanem hogy hoz egy döntést. Nem megy el, mert fontosabb neki a Társa, vagy elmegy, de akkor el kell fogadni, hogy ez egy ilyen kapcsolat, ebből sosem lesz nagykönyvben megírt hűségkapcsolat.

    • Szóval odamegy a másikhoz, hogy te, tetszik valaki/szerelmes lettem, de veled maradok és nem csallak meg/elhagylak. Ha nincs elhagyás, akkor minek ezzel stresszelni a másikat?

      • épp azzal stresszelném a másikat, ha megpróbálnám a szőnyeg alá söpörni az ilyesmit (akár érzéseket, akár megtörtént hűtlenséget, vagy félrelépést, vagy mit, minek kell ezt hívni?) – nem tudom kinél mekkora a szőnyeg, én nem tudnám megoldani, hogy ne legyen vagy nyilvánvaló hogy valamiféle baj van amit az állítólag megóvandó kapcsolatunk szenvedne meg, vagy pedig eltávolítsam magam érzelmileg ami lényegében a kapcsolat lelkének az ő halála lenne.
        szerintem ehhez képest egy-egy kaland viszonylag kisebb stressz tényező, ha nem vásároltunk be teli kézzel a hűség-és-sohamásrasenézés-forevör-ásókapa dologba. (ami amúgy szintén giga-stresszfaktor, úgy ahogy van.)

        • Számomra megengedhetetlen a félrelépés, amint realizálnám, hogy más jobban tetszik, mint kellene, próbálnék tenni ellene. Igen, lehet, szőnyeg alá söprés. El is gondolkoznék, minek az a szőnyeg és inkább a meglévő kapcsolaton dolgoznék. Persze csak ha érdemes.

          • nem vitatom, egy kérdésem viszont van: ha két különböző ember felé egyszerre vonzódunk, miért mondjuk hogy ‘kell’ választani?
            szerintem ha választunk, az nem jelent mást, mint hogy döntöttünk, nem jelenti hogy jól vagy rosszul döntöttünk. van két vonzalom, döntünk egy mellett, a másik ettől nem lesz jobb vagy rosszabb. ha nem kizárólagos elköteleződéssel választunk és döntünk, azzal miért tennénk rangsorba a számunkra fontos (pl szexuálisan vonzó, vagy más szempontból fontos) embereket? ha a párom mást is szeret, és engemet is, azzal mit veszítettem?

            • Ezt csak akkor tudod meg, ha kipróbálod.
              Részemről elég önző vagyok, hogy valakire kizárólagosan tartsak igényt és lenne elég nagy kisebbrendűségi érzésem, hogy miért kell neki másik? Jó, biztos egy 3. fél adhat neki mást, amit én nem, de sajnos nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk. Ha az elején őszinték vagyunk magunkhoz, hogy úgy kell a másik, ahogy van, nem feltételekkel, akkor nincs probléma.

              • kicsit olan ez, mintha az egyik kisebbség komplexusa nem probléma lenne hanem aduász-és-dzsolidzsóker, a másik természetes igénye a változatosságra (nem feltétlen a férfié, és vesd össze megeszed a kedvenc ételedet minden nap, évekig, mondjuk ezerszer, hűségből) az valami aberráció, amit rendezetlen lelki problémák okoznak.
                sarkítok, de nem nagyon…

                • Miért nem lehet a változatosságot a jelenlegi partnerrel megélni?
                  Én pl. nagyon szeretem a pulykamellet, ne tudd meg, hányféleképpen el tudom készíteni 🙂

                  • 🙂 lehet hogy lehet, az is munka. nem mindenki szereti a változatosságot, vagy a poligámiát. végső soron az önzés és a másik korlátozása azok a (szerintem alapból kikerülhetetlen) tereptárgyak, amiket nagy beleéléssel és energiával kell pakolgatni valamiféle egyensúly érdekében, ami mindkét résztvevőnek többnyire élvezetes, és minimum elfogadható.
                    az ürük hűségben is csak ilyen kontextusban ‘hiszek’, mármint ha ezt a kicsit parttalan pakolgatós munkát győzzük azon belül, és beleőrülni nem ér 😀

  8. A szememben ennek az ügynek elsősorban egy másik, szintén erkölcsi aspektusa érdekes.

    Amikor olvasok róla, nem tudok nem az Apple iCloud botrányra gondolni, amikor a feltört fiókokból sztárok meztelen képei kerültek fel az internetre. Akkor is sok áldozathibáztató hangot lehetett hallani – minek csinálnak magukról aktképeket, hogy lehetnek annyira hülyék, hogy a neten tárolják stb., de inkább a sajnálat és a felháborodás volt jellemző, hiszen a fiókok feltörése, akárhogy nézzük, bűncselekmény, és az elkövetők rengeteg ember intim szféráját sértették meg.

    Most is személyes adatok kerültek nyilvánosságra, és sokak magánélete sérült, hiszen bárki körülnézhetett a megszellőztetett adatokban, ennek ellenére sokkal kevesebb résztvevő megnyilvánulást olvastam, mint a másik esetben. Azok a kárörvendő hangok, melyek szerint az oldalon regisztráltak megérdemelték, amit kaptak, sokkal erősebbek voltak – holott, ha szigorúan adatvédelmi szempontból nézzük, a két eset ugyanolyan elbírálást érdemel, vagy szerintetek nem? Végül is mindenkinek a magánügye, hogy csalja-e társát, bár az valóban nagyon necces, hogy sok képmutató jókeresztény politikus, ismert személyiség bukott le így.

    A bloggerhez hasonlóan én is csak a magam erkölcsi kódexéről nyilatkozhatok megcsalás témában: én sosem csaltam meg senkit és engem sem csaltak meg, és azt sem tartom járható útnak a magam számára, hogy szeretője legyek valakinek, akinek párja, családja van.

  9. Azt hiszem az őszinteség az egyetlen járható út, hogy az ember a bármikor tükörbe és a másik ember szemébe nézzen.

    Én nem állítom, hogy egyszerű, ezt adom, és joggal várhatom cserébe ugyanezt. Inkább fájjon az igazság, mint müljon el egy élet hazuságban.

    Talán így fair(ytale)…

  10. nekem az a véleményem, hogy rengeteg nő azért nem lép félre, mert pontosan tudja, hogy az a faszi, aki egy családos, pasis nőt kúrogat, az csak a kúrásért teszi, nem őérte magáért. és hogy simán elég erkölcstelen szemétláda ahhoz, hogy ha a nő be akarja fejezni a kefélést, megfenyegeti, hogy elmondja a pasijának, megzsarolja, bántja a gyereket, vagy egyéb más erőszakot használ ellene, hogy a nőt a számára megfelelő kúrókapcsolatban tartsa.

    és hogy a társadalom mennyire szemétláda a félrebaszó nőkkel szemben, és mennyire megengedő a félrebaszó férfiakkal szemben. simán elveszítheti a munkáját, egy csomó diszkrimináció (aka társadalmi büntetés) érheti pusztán azért, mert nem tartott be egy társadalmi normát, ellehetetlenülhet az anyagi biztonsága (már ha van neki egyáltalán), tönkretehetik az életét. és nem csak a szerető, hanem az egész társadalom. ilyen büntetések a férfiakat nem érnek, vagy elhanyagolható mértékben.

    a cheatersben volt egy csaj, aki még csak meg sem csalta a pasiját (még csak nem is volt köztük komoly kapcsolat, csak pár hete randizgattak), csak volt egy ismerőse, aki iránt érzései lettek, és kettesben találkozgattak közterületen, nem volt köztük szexuális kapcsolat. és a “fickója” ráküldte az egész baszott tévéstábot, az egész bement adásba, majd a csaj elvesztette a munkahelyét, a lakását, minden ismerőse elfordult tőle, a családja lehányta, és a végén az állam túlsó végébe költözött, hogy új életet kezdjen, de ott is látták az adást, és nem kapott munkát, mert hogy ő is egy cheater, és milyen ember lehet az ilyen.

    arról nem beszélve, hogy a megcsalt férfiak innentől kezdve nyugodtan legyilkolhatják a nejüket, senki nem fog pillát rezegtetni, mert hát kérem, az szerelemféltésből történt. a hülyekurva, minek baszott félre. biztos viszketett a pinája. és hát egyik nő sem vállalná be, hogy egy kóbor numeráért legyilkoltassa magát az esetlegesen már eleve faszfej, bántalmazó, házasságon belüli nemi erőszakot elkövető, anyagi fogságban tartó férjével. aki jó esetben még azt is elő tudja adni, hogy jajjmekkoratragédia történt, a faszával fojtotta meg a nőjét szopatás közben. a hülyepicsa. minek tüdőzte le a gecit.

    és itt még az is eszembe jutott, hogy azért nem akarnak nők akkora számban félrebaszni, mert ha 17%-nak nemi erőszak az első szexuális tapasztalata, és 25%-ot megerőszakolnak élete során legalább egyszer, akkor mégis mi a jó büdös fenéért akarnának egyáltalán baszni? örülnek, ha lyuk van a seggükön, nem még kockázatos üzelmekbe belemenni egy olyan népcsoport tagjaival, akik már követtek el ellenük erőszakot…

    a férfiak meg miért vannak 90%-ban képviselve az am-en? nagyon egyszerű: joguk van a nők testéhez, joguk van a kúráshoz, joguk van fizetni nők megkínzásáért és megerőszakolásáért, a nőkkel ellentétben van rá pénzük is, hát miért ne tegyék? ha egyszer attól orgazmusuk van? az am, a lányoknak ingyen bulihelyek, a stricik, a bordélyházak meg majd hülyék lesznek nem lehúzni a baszni óhajtó férfiakat.

  11. “A nők eleve bizalmatlanabbak a netes párkereséssel. Olvastam arról egy felmérést, hogy ki mitől tart egy neten megismert emberrel való első találkozáskor. A nők attól, hogy az illető pszichopata, baltás gyilkos, erőszakos és zaklató lesz, a férfiak viszont attól tartanak, hogy a neten megismert nő szarul fog kinézni. Kicsit más a rizikófaktor.”

    Annyira jó, hogy ezt leírtad. ezt magyarázom évek óta a társkeresőn, közösségi oldalon síró pasiknak, akik szerint bezzeg a nőknek könnyű. Meg, hogy milyen igazságtalanság az hogy a neten kevés nő van és sok pasi. Persze, hogy így van, ha nem érzik magukat biztonságban. Nem keseregni kéne meg hőbörögni, hogy neki járna a sok nő, mert ezzel a maradékot is elvadítják, hanem helyette úgy viselkedni, hogy biztonságban, ne lenyomva, ne zaklatva érezzék magukat egy ismerkedős oldalon is. (Nyilván nem megcsalós oldalra gondolok, ugyanis olyanon még nem voltam.)

  12. Én még sosem csaltam meg senkit és amennyire tudom engem se csaltak meg még soha, de nem zavarna nagyon ha kiderülne, hogy valamelyik exem mégis. Ezek már úgyis lezárt témák.

    Ennek ellenére nem vagyok monogám. Kívántam meg már az első nagy szerelem mellett is mást.
    Most épp van a pasim meg van egy szeretőm aki nő. Természetesen tudnak egymásról és mindkettőjükhöz hűséges vagyok. A pasimnak két lány és egy fiú alkalmi partnere van rajtam kívül jelen pillanatban, de igazából mindketten szeretnénk még többet, lehetőleg közöset. A mostani partnereit mind ismerem és szeretem és szívesen nézem ahogy együtt szexelnek, néha be is szállok.
    Igen, és nekem is volt már férfi szeretőm is a párom tudtával és beleegyezésével. Azért írom le, mert mindig ez szokott a kérdés lenni, meg hogy ezt soha nem engedné szerintük.
    Tudok féltény lenni, néha indokolatlanul is. Nem pont rájuk, mert őket ismerem és megbízom bennük, inkább félismeretlenekre, pedig nincs nagyon alapom rá, meg mindent megbeszélünk.

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: