A gyerekek 11 pontja

Két tizenegy évest nyaraltatok pár napja. Sokat beszélgetünk, ezek a beszélgetések adják az alapot arra, hogy megírjam a gyerekek 11 pontját. Most nem a saját gyerekeinkről van szó. A gyerekeknek is vannak jogaik, de néha észre sem vesszük, hogy elfeledkezünk ezekről – erről mesélt nekem a két kislány tegnap este és erről szól ez a 11 pont.

1. Ne puszilgasd

Nem kötelező ám köszönéskor puszit adni egymásnak, a gyerekeknek pedig főleg nem az. Van, aki rokonként, családi barátként úgy gondolja, hogy csak úgy hirtelen felindulásból megpuszilgathatja a gyerekeket, mert ők olyan cukik. Nos, a cukiságuk nem jelenti azt, hogy ők is örülnek annak, amikor valaki elkezdi őket puszilgatni. Amikor nekik rontasz, gondolj arra, te mit szólnál hozzá, ha valaki veled tenné ugyanezt.

2. Ne ölelgesd

Ne is ölelgesd őket, ne simogasd a buksijukat – fejezd ki a szeretetedet figyelemmel és egy kedves mosollyal, érteni és értékelni fogják.

3. Ne táncoltasd

Esküvőkön és egyéb bulikon jellemező kép, hogy a 8-10 éves kislányokat mindenki meg akarja táncoltatni. Olyan menő az, amikor egy gyerekkel ropjuk a táncparketten, kicsit mi is jópofává válunk általa. Az a helyzet, hogy ahogyan a felnőtt nők, úgy a gyereklányok sem akarnak mindenkivel táncolni. Hagyd, hogy ő kezdeményezzen, és ha nyitott a közös táncra, akkor se akarj vele menőzni. Az ő ritmusa és ereje legyen a kiindulópont, ne rántgasd, tartsd meg vele a távolságot. És a végén ne puszild meg!

4. Ne nézd hülyének

Tegnapi strandjelenet: a két gyerek felül a medence falára, mire a medencei ügyelő kiabálni kezd, így: azonnal gyertek le – ha még egyszer ide jöttök, én nem foglak beengedni a medencébe. Mit képzeltek? Ez az ügyelő egyébként összekacsint a felnőtt vendégekkel, amikor azok szabálytalankodnak, esetleg udvariasan elmondja nekik, hogy ezt azért nem kellene, a gyerekeket viszont hülyének nézi. Elég lett volna annyit mondania, hogy kérlek, hogy ne másszatok fel a falra, azt nem szabad. Egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekek megértették volna ezeket a szavakat is.

5. Ne kérdezgesd a suliról és az eredményeiről

Egyrészt halálosan unalmasnak találják a kérdést, másrészt nincs közünk az eredményeikhez. Nem azért nincs, mert a kérdéssel többnyire erősítjük a kitűnő tanulókról kialakult mítoszt, hanem azért, mert ez legalább annyira a magánügyük, mint a mi munkahelyi dolgaink. Fordítsd meg újra: te mit szólnál hozzá, ha téged kérdezgetnének arról, mennyire vagy eredményes a munkádban, hozod-e a teljesítményt, nem nyomkodod-e inkább a telefonodat sunyiban, miközben nagyon dolgoznod kellene.

6. Ne kérdezd meg, mi leszel, ha nagy leszel

Ez megint csak egy újabb cukiságfaktor, amivel leginkább magunkat akarjuk szórakoztatni. Milyen édes már a négyéves Annácska, amikor azt válaszolja, hogy ojvos vagy tanájnéni lesz. Jó eséllyel viszont fogalma sincs, mi lesz, ha nagy lesz, és nem is kell arra kényszeríteni a kérdésünkkel, hogy tudja a választ.

7. Hívd a rendes nevén

A szülők elnevezték valahogy a gyereküket, a névadással pedig volt valami szándékuk. A gyereket úgy hívják, ahogy, ő arra a névre hallgat, azzal azonosul. Mutyókának, babukának, picurnak, manónak vagy egyéb becéző neveken hívni nincs rendben – sem a szülőkkel, sem a gyerekkel szemben. Lehet, neked ez jut róla eszedbe, de a megszólításánál nem te vagy az origo.

8. Ne etesd halálra

Közeli vagy távoli hozzátartozóként ne akard halálra etetni mások gyerekét. Oké, elhisszük, hogy finom az a süti és jófejségből akarsz neki csokit adni, de ezek elfogadása neked visszaigazolás arról, hogy jó ember vagy.

9. Ne a szülőknek vegyél ajándékokat

Nem, a gyerekek többnyire nem örülnek az olyan ajándékoknak, amit a szüleik is megvennének nekik, mert szükségesek a mindennapi létezésükhez. Ha már ajándékot veszel, pénz szánsz rá, akkor olyat válassz, aminek a gyerek örül, nem pedig a szülei.

10. Bánj óvatosan a fotókkal

A gyerekekkel készült fotókat kezeld óvatosan. Ne kényszerítsd őket arra, hogy fotózkodjanak veled, a képeket pedig ne told fel egyből a közösségi portálokra. A gyerekeknek is vannak jogaik.

11. Ne kérdezd a szerelmeiről

Na, és van szerelmed az oviban/suliban? – ez kb. ugyanaz, mint amikor téged piszkálnak azzal, hogy férjhez mentél/megnősültél-e már. Lehet, hogy van neki szerelme, de nem akar erről beszélni, viszont nem biztos, hogy tudja, nem is kell minden kérdést megválaszolnia a felnőtteknek.

De akkor miről és hogyan beszéljünk a gyerekekkel, hogyan viselkedjünk velük?

Csak úgy, mint a felnőttekkel, vagyis tudd azt, hogy a gyerekeknek

is vannak jogaik

legalább annyira untatják őket a közhelyek, mint a felnőtteket

legalább annyira fárasztó nekik megválaszolni tizenhatodszor is ugyanazt a kérdést, mint a felnőtteknek

cukiságuk pedig nem ad alapot semmire.

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

18 hozzászólás A gyerekek 11 pontja bejegyzéshez

  1. Általában igyekszem eszerint cselekedni, de néha azért buksisimogatás bűnébe esem. És mindig adok csokit is.

    • Én is a kajával csúszok meg, ma is etettem volna őket a strandon. Aztán rájöttem, hogy úgyis mennek és vesznek maguknak, ha éhesek.

    • Ezzel az a baj, hogy az az „egykiscsokinemárthat” napi 30 „kedves” emberrel felszorozva, akivel egy gyerek nagyobb szociális közegben találkozik, az már bőven túllépi az egészségügyi határértéket. 😦

      Eleve a cukor egy veszélyes, egészségkárosító anyag (még ha ezzel nem is minden szülő van tisztában), és kicsit is tudatosabb szülő, akinek épp elég baja van azzal, hogy az intézményekben tömény szarral etetik a gyereket, nem fog örülni, ha a gyerekét csokival tömöd (abba gondolj bele, hogy alkoholt sem adsz neki jófejségből, pedig felnőttként mértékkel az is teljesen oké tud lenni). Ne nehezítsd meg még jobban a dolgukat.

      Szóval az pl tök jó, hogyha a szülőt megkérdezed, hogy adhatsz-e neki édességet és kb. mennyi az annyi (és ne sértődj meg, ha azt mondja, hogy nem, és ne is hagyd elöl, hogy „véletlenül” felzabálja).

      Amúgymeg vannak olyan alternatívák is a csokira, amik egészségszempontból jóval kevésbé problematikusak (gyümölcs, diófélék, mazsola), de ezeknél is meg kell kérdezni előtte, hogy nincs-e pl. allergia vagy egyéb szempont, amire nem gondolnál.

  2. azt hiszem ezek nem nagyon nehezen betartható pontok 🙂 végülis csak ugyanannyi tisztelettel kell közeledni a kisméretű fiatal emberekhez, mint a velünk egy súlycsoportúakhoz, nem nagy mutatvány. eleve csomó gyerek ‘szégyenlős’, vagyis nem akar egyből ráugrani a furcsa idegen óriásra. egy kis türelem és diszkrét kíváncsiság általában megteszi a hatását, kölcsönös alapon marháskodni mindig szórakoztatóbb és érdekesebb is, de ahhoz tényleg semmi szükség kifejezni a hatalmas felnőtt dominanciánkat.

    • Igen, de ezzel az a baj, hogy az egy súlycsoportúval sem tartjuk be: munkahelyről, családról (mikor házasodsz már, mikor lesz már gyerek) bőven megy a kérdezgetés. 😦

  3. Szerintem az kimarad, hogy ne csinálj belőle bazári majmot! Legalábbis nekem vannak olyan gyerekkori emlékeim amikor a nagy rokonság és egyéb vendégsereg előtt kellett (volna) produkálnom magam… Mondd el azt a verset, amit az iskolában tanultál és olyan szépen elszavaltál nekünk… vagy énekeld el azt a dalt… és stb. Ha a környezetemben élő gyerekes szülők próbálnak valamilyen produkciót kicsalni a gyerekeikből, akkor mindig leállítom őket.

    • Igen, ilyen is szokott lenni. Milyen tipikus jelenet már, hogy a kisgyerek szemlesütve, a ruháját morzsolgatva kezdi motyogni a verset. Kb. semmit nem is értesz belőle.

    • Igen, ezt én is hozzátenném, tök felesleges. Gyerekként utáltam, ha ezt csinálták velem, felnőttként pedig a gyerekkel együtt tök kínosan érzem magam egy ilyen helyzetben. Legszívesebben én is azt mondanám a kölöknek, hogy nem kell ám elmesélni, elénekelni, elszavalni, átugrani, mittomén, ha nem akarod, de akkor meg a szülőnek mondok ellent a gyerek előtt. Viszont nem bírom megállni, és ahogy Corot, én is meg szoktam kísérelni leállítani a kedves szülőt.

  4. A legjobb, ha úgy neveled a gyereket, hogy merjen szólni, hogy ez neki kényelmetlen. Persze a csokinál nem fog szólni 🙂 De ha utál puszilkodni, a szülő! szóljon, hogy nem szereti. Sem szerepelni, sem táncolni, sem ölelkezni.
    A fotók engem is kiakasztanak, amikor lefotózzák a gyereket és a másik! szülő nem is szól, hanem felteszi azt a képet a FB-ra, kérdezés nélkül, amin az én gyerekem van.
    4-es pont. Ez sajnos nemcsak a gyerekekkel szemben ismert bánásmód, hanem a gyengébbekkel szemben.

    • Én azt látom, hogy sok gyerek nem mer szólni, meg vannak olyan családok, ahol eleve szokás ez a puszilkodás, így fel sem merül, hogy ez rossz lenne a gyereknek. Én azt sem szeretem. ha rólam tesznek fel képet a megkérdezésem nélkül.

      • Sajnos a puszilkodás nálunk is szokás volt, és még mindig az, de egyre hatékonyabban vonom ki magam belőle. Gyerekként utáltam, hogy minden dohányos, Krasznaja Moszkvával beparfümözött nyanya, vagy bökős arcú bácsi megpuszilgathat, csak mert rokonunk, vagy közeli ismerőse a szüleimnek. Volt olyan barátja a nagyapámnak, aki szerint jó dolog volt az orromat fricskázni vagy az arcomat megcsipkedni – voltam elég kicsi hozzá, hogy valahányszor megtette, üvöltésben törjek ki, mert tökre fájt, és emiatt a szüleim rászóltak, aztán valahogy egyre kevesebbszer jött…

      • Na, én utálok puszilkodni, a gyerekeknek sem kell 🙂 Ha valamelyik kiskölyök puszit akar adni, ám legyen. Szerintem természetellenes puszilkodásra meg ölelkezésre kérni valakit, ha nem akarja, te jó ég, bele sem gondolok.

  5. Én ezekkel a pontokkal, mint egykori gyerek nagyon egyetértek!

  6. Mikor a kölkek kicsik voltak, egy feladat volt: ha úúúúgy néztem, akkor kellett köszönni. Nem nekik kellett találgatni, napszaknak megfelelő köszönés. Jó, volt, hogy valaki zokon vette, hogy miért nem kezicsóklom, de hát ha valakinek nem felel meg, hogy a másik fél őszintén jó napot kíván neki, úgy járt.

  7. 5. pontról jut eszembe: igaz, nem is szoktak hozzá, hogy az iskola (azon kívül esetleg, hogy hoyg érzi magát, jó-e az iskola, de az azt hiszem belefér: tehát eredményekről rajtam, anyjukon kívül talán az egyik nagyanyjuk kérdezi őket RITKÁN), de ha mégis +/- idegen ilyen kérdést tesz fel, meg fogom tanítani, hogy ők meg kérdezzenek vissza: és a néni/bácsi mikor kapott fizetésemelést, előléptetésre számít-e mostanában, és hogy jön ki a főnökével meg a kollégáival. Szertelmes kérdésekre hasonló viszontkérdéseket 😀
    A vonaton egy amerikai pasival utaztunk jópár órát. Fiam (nyelvtanilag rettenetesen, de annál gátlástalanabbul és persze értve és megértetve magát) beszélgetett nagyon hosszan vele. Aligha történt volna ez, ha a pasi az iskoláról kérdezgette volna 😀 Vagy a szerelmeiről.

  8. Tanárként is tapasztaltam, hogy a gyerekek marhára utálják, ha hülyének nézik őket. Ha viszont értelmesen beszélgetsz velük, őszintén érdeklődsz, ne adj isten kikéred a véleményüket, azt legtöbbször nagyon díjazzák.
    Amúgy meg baromi jól el lehet beszélgetni egyes gyerekkel. És, tudom, közhely, de tényleg sokat lehet tanulni tőlük.

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: