Egy hónapja bringával

Jubileum van, egy hónapja vettem a bringámat. Egy hónapja alakulok, válok autósból bringássá, erről fogok most írni. Gyakorlati teendők, első tapasztalatok – fontos ez nekem is, és lehet, ide téved valaki, aki szintén most kezdi, neki segíthet ez a poszt.

Ha lemaradtál, itt írtam arról, miért kezdtem biciklizni.

Milyen tíz év autózás után bringázni? Fantasztikus, ezért az elmúlt hetekben többször feltettem magamnak a kérdést: miért nem jutott ez hamarabb eszembe?

A terv az volt, hogy egy hónapig csak hétvégenként fogok biciklizni, ez idő alatt majd megismerem a fontosabb útvonalakat, gyakorlom a közlekedést, erősödök egy kicsit, hogy bírjak munkába is tekerni. Így indultam el az első hétvégén, de a tervem már az első héten megdőlt. Történt ugyanis, hogy a kocsi megint leállt egyik reggel, az aksi ismét lemerült, így itt álltam kilenc előtt tíz perccel azon gondolkodva, hogyan jutok el a munkahelyemre. Három lehetőség jutott eszembe:

  1. felhívom a szervizt, hogy jöjjenek és bikázzák be az autót – ez 2-3 óra, ha szerencsém van és pont van egy szabad emberük
  2. tömegközlekedek – szintén egy óra, valamint négy jegy ára (2000 Ft) – akkor már taxi is lehet
  3. felhívok valakit, és megkérem, hogy vigyen be a munkahelyemre – ez egy szívesség, amivel megzavarom egy „ártatlan” ember napi programját

Ezen gondolkodtam, amikor a látóterembe került a bringám, amit a nappaliban tárolok egyébként. Akkor most elérkezett az idő arra, hogy vele menjek munkába? El. Gyors is, ingyen is van, és nem kell senkitől szívességet kérnem.

Igaz, (bringával) a munkába vezető útvonalat még csak részben ismertem, ideges is voltam a késés miatt, de ennek ellenére felpattantam rá, elindultam. Semmilyen nehézséget nem jelentett bejutni a munkahelyemre, ami egy 6 km-es távot jelent, így kb. 25 perc múlva már az irodában voltam. Lassan tekertem, közben meg is álltam egyszer-kétszer, hogy eldöntsem, merre kell haladnom. Laza, városnézős tekerés volt erős szembeszélben, de összességében élveztem. Az akciót azóta többször megismételtem, valamint egy hónapja hétvégenként mindenhova bringával járok.

Ezzel a tapasztalattal cáfolom most meg azokat a félelmeket, amelyek engem is stresszeltek korábban.

Közeledési para

Igaz, még nem térképeztem fel az egész várost, de én úgy érzem, hogy a kocsi után egyáltalán nem félelmetes bringázni. Ez nyilván egy egyéni érzés, nem vagyunk egyformák, lehet, hogy tömegközlekedés után nehezebbnek érezném. Én tudom a KRESZ-t, van tapasztalatom kocsival közelekdőként, bringásként is nagyon jól látom az autósok szándékát. Kiszúrom és értem, mit akarnak a kereszteződésben, látom, ki az, aki nem vesz észre, ahogyan azt is, ki az, aki tényezőként tekint rám. Tudom és betartom a szabályokat, és azzal a tudattal tekerek, hogy én vagyok a kisebb. Időben elindulok, figyelek, valamint lassítok is, ha szükséges. Megjegyeztem, koncentráltan követem a Magyar Kerékpárosklub Kisokosában és a kommentben itt olvasott tanácsokat (mindig nézzek hátra, ha kerülök; kocsisornál figyeljem, nem akarja-e valaki hirtelen kinyitni az ajtót jobbról; ne váltsak hirtelen irányt; ne húzódjak túlságosan jobbra; jelezzem az irányváltást; ha kereszteződésben bizonytalan vagyok, akkor inkább szálljak le, toljam át a bringát; jobbkezes helyzetben figyeljek fokozottan, mert nem minden autós tekint tényezőnek, így lehet, nem adják meg az elsőbbséget – ez igaz, sajnos, de autósként sem mindig adják meg egyébként).

A kocsi után nekem sokkal, de sokkal egyszerűbb bringával közlekedni, biztonságérzetet ad a tudat, hogy bizonytalanság esetén bármikor félre tudok állni, át tudom gondolni, merre és hogyan kell továbbhaladnom.

Egyik reggel, amikor kocsival mentem dolgozni, megszámoltam, hogy hétszer kerültem mások miatt balesetveszélyes- vagy stresszes helyzetbe, biciklivel ez sokkal kevesebbszer fordul elő velem. Azt nem tudom, hogyan alakulnak az arányok a tömegközlekedéshez képest. Nekem a bringa sokkal szabadabb és függetlenebb létforma, de ez szintén teljesen egyéni érzés, gondolom, nem érez így mindenki.

A KRESZ-t ösztönösen betartom, az útvonalat pedig sokkal könnyebb kitalálnom, mint autóval. A sárga jeleket és a zöld táblákat figyelem és követem, ha nem látom, akkor leszállok, megállok és kitalálom, hogyan tovább.

kerékpárút

Forrás: wikipedia

Izzadás

Az izzadás az örök para, amiért sokan meg sem próbálnak biciklizni. Tény, hogy nekem csak 6 km-t kell tekernem, hogy bejussak a munkahelyemre, ekkora távon, főleg az én tempómban nehéz megizzadni, de a hétvégi hosszabb biciklizések alatt sem szoktam.

A titok egyszerű. Egyrészt el kell szakadni attól a tévképzettől, hogy a városi bringázás kőkemény sport és felér egy spinning edzéssel. Mi döntjük el, milyen tempóban és erőkifejtéssel tekerünk, ha nem akarunk vállalhatatlanra izzadni, akkor az erőnlétünknek megfelelően kell haladni, így nem lesz más a kinézetünk és az állapotunk, mint egy tempósabb gyaloglás után. A városi bringázás sokaknál csak néhány kilométer tekerést jelent, amihez hozzátartozik, hogy a lámpák miatt többször meg kell állni, ezért az izzadás alaptalan félelem. A menetszél szárít, és nem kell műszálas ruhákban bringázni. Érkezéskor én át szoktam venni a felsőmet, valamint kicsit felfrissítem magamat, de nem szoktam a munkahelyemen zuhanyozni.

Sokan sokféleképpen bringáznak, vannak, akik edzésként használják a munkahelyre való eljutást, de ha szimplán csak közlekedni akarunk, nem kell attól félni, hogy vállalhatatlan lesz a megjelenésünk.

Időfaktor

A bringázással kapcsolatos másik félelem az időfaktor, azaz a nekem erre nincs időm tétel. Egyhónapos tapasztalattal azt tudom mondani, hogy bringával sokkal hamarabb beérek az irodába, mert eleve időben elindulok, és rögtön kialakult bennem a tudat, hogy rá kell szánnom az időt. Ezzel párhuzamosan ki tudom kerülni a dugókat, választhatok alternatív útvonalakat, ami sokszor gyorsabbá tesz. Az idő egyébként is egyéni döntés, arról szól, mi a prioritás az életemben. Ha valaki bringázni akar, be fogja illeszteni az egyéb teendői közé.

Érzés

A gyakorlati tapasztalatokon túl viszont a legfontosabb az érzés. Nagyon kezdem megszeretni a bringát, én tényleg nem gondoltam volna magamról, hogy ez nekem tetszeni fog. Egyre inkább eltávolodok a kocsimtól, unom, nem szeretem, de még váltva járok dolgozni. Már van egy rakás bringás élményem, pedig még csak az elején vagyok. És annyival könnyebb vele mozogni, mint a kocsival. (Ez hihetetlennek tűnik, ugye? Hiszen az autó az, amiről azt mondjuk, hogy bármikor bárhova gyorsan el tudunk vele jutni. Nos, a bicikli még ilyenebb.) Az érzés egyszerűen fantasztikus, olyan büszkén megyek vele, az emberek mosolyognak, kacsintanak, a munkatársaim is, pedig ők kocsival járnak többnyire. Szeretem még a lámpán is a bicikliformát, amikor figyelem, mikor lesz zöld. Az is szép! Büszke vagyok magamra, hogy meg tudom csinálni, hogy tekerek, hogy sportos vagyok vele, erőt teszek bele. Olyan vagány ez az egész. Hogy a fenében nem gondoltam erre eddig így? És már tök könnyen cipelem fel az emeletre, egyre magasabbra tudom emelni. És nekem a nappali közepén áll, nem zavar, nem foglalja a helyet, a részem, itt van velem, most is oda néztem, olyan szép bringa.

Pont így érzem magamat!

Pont így érzem magamat!

Kitágul a világ, kiszálltam a konzervdobozból. Érzem a távolságokat és az időjárást, megküzdök a szembeszéllel. Egyébként azt nem értem, hogy fúj mindig szembe, de már ez sem zavar. Megoldom vele a bevásárlást is, telepakolom a hátsó kosaramat, és büszke vagyok magamra. Cipelem fel-le a másodikra, keresem, hol lehet leparkolni vele.

Van bennem egy belső elégedettség, biciklizés után mindig jó érzésem van, teljesen felpörgök, vidám vagyok. Ha dolgozni megyek vele, akkor sokkal nyugodtabb vagyok napközben. Ehhez hozzátartozik, hogy én impulzív ember vagyok, nagyon intenzíven élek meg sok mindent, hajlamos vagyok túlreagálni helyzeteket, értékelem és jutalmazom saját magamat, ha képes vagyok lépni, kitágítani a határaimat, kilépni a komfortzónámból.

Persze, vannak nehézségeim, de a legnagyobb sem olyan, mint bármilyen más eszközzel. Egyik délután, munkából hazafelé, a legnagyobb szélben, a préri közepén, ahol még járda sincs, leesett a lánc a bringámról. Oh, nem gond – gondoltam – ezt 8 évesen is simán vissza tudtam rakni, bringa felfordít, szerelést elkezd. Aha, 15 perc kínlódás után sem sikerült visszatennem. Közben, amíg az út szélén álltam (“szereltem”), kb. 3 kocsiból óbégattak ki, hogy “hajrá”, rájuk nagyon mérges voltam. Egy forgalmas, a városból kivezető utat kell elképzelni, teljesen lakatlan rész, a kocsik hajtanak, életveszély az útszélén megállni. Szégyen, nem szégyen, végül lestoppoltam egy másik bringást, aki meg is állt, visszatette a láncot, majd jött velem egy darabon, hogy ha megint leesne, tudjon segíteni. Aztán, egy másik alakalommal a lakatolás fogott ki rajtam, nem tudtam kinyitni a zárat, már attól féltem, azt hiszik, lopni akarok, és rám küldik a rendőrséget. Erre megállt egy apám korabeli bringás férfi, aki először is elkezdett nézni. Mondtam neki, hogy nem lopni készülök, az enyém a bringa, csak nem tudom kinyitni a lakatot. Erre oda jött és segített, igaz, neki sem sikerült megoldani a helyzetet, de végül csak kinyílt 10 perc kínlódás után.

Egy hónap után azt mondom, hogy a bringával stresszt és pénzt spórolok, viszont energiát, erőt, jóllétet, büszkeséget, örömöt és nyitottságot nyerek vele. Ezért már megéri, és én nem fogom feladni, ezt már most, egy hónap után egészen biztosan tudom. Ez tényleg egy életforma, hiba volt nem élni vele eddig.

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

29 hozzászólás Egy hónapja bringával bejegyzéshez

  1. Nem tudom milyen biciklid van, de szerintem láncleeséshez nem kell fejre állítani. Jó az ha van bicikli is meg autó is. Itt vidéken, az az érzésem, ha bringázom, azon agyalnak a népek, mi történhetett, hogy nem autóban ülök. Gyanítom még mindig az autó a siker záloga.

    • Igen, a láncleeséses sztorit olvashatták a fb-ismerőseim is, és ott is megjegyezték, hogy nem kell fejre állítani, de úgy éreztem, így könnyebb lesz.

      A kocsit valóban a siker zálogaként tartjuk számon, az egy fontos állomás, amikor lesz saját, a céges kocsi kiváltság, előnyként emlegetjük, ha kapunk. Aztán lehet egyre jobbakat venni.

      Én most ettől próbálok elszakadni, hogy ne ez legyen középen vagy fent, legyen csak egy szimpla eszköz, ne érezzem sikernek, előnynek, eredménynek. Én a kocsival túlléptem az erőforrásaimat, úgy értve, hogy sokat költök rá, és inkább másra szeretném költeni azt a pénzt, valamint függő lettem, kiborultam, ha elromlott. Ezen változtatni kell, nehogy már az eszköz csóválja.

      Vidéken nőttem fel, tudom, miről beszélsz. Tinikorom állandó kísérője volt a buszra való várakozás, meg hogy teljesen másképp alakultak a napjaim, mint a városban élő társaknak. Mi suli után mászkáltunk a városban, és utána kellett még tanulni. A városiak haza mentek, gyorsan tanultak, leckét írtak, majd szabadon mászkáltak, moziba mentek.

      Most a fővárosban élek, itt lehet bringázni, egyre jobban ráadásul. Nem érdekel, ki mit gondol, én is egy olyan közegbe bringázok be, ahol szinte mindenki autóval közlekedik.

  2. Nagyon örülök, hogy ilyen könnyedén sikerült váltanod.

    Egy szóval: SZABADSÁG. Autóban egy kapszulában ülsz, kizárva magad körül a világot. A kerékpáron viszont része vagy a környezetednek. Ezért sokkal közvetlenebb kapcsolatot lehet kiépíteni a járókelőkkel pl. Az sem elhanyagolható, hogy egy modern város élhetősége szorosan összefügg avval, hányan kerékpároznak benne. Nincs annál szebb látvány reggelente munkába menet, mint amikor egy szép lány a biciklijével mosolyogva teker. Megvallom, már tévedtem el így :-DDD A kerékpárosra sokan fognak emlékezni, míg autóban ugyanez….

    Az autóvezetés passzív tevékenység, könnyen figyelmetlenné válik az ember. Kerékpáron viszont nem. Sokkal aktívabban veszel részt a közlekedésben, így a figyelmed sem tud olyan könnyen elkalandozni. Mellesleg az agyat is frissen tartja emiatt, mint minden aktív sport. Ehhez még csak sportosnak sem kell lenni. Egyszer egy londoni futárokról szóló filmben mondta az egyik srác, arra a kérdésre, hogy mit tesz a biztonságáért: Életben tart az adrenalin.

    Ahogy hozzászoknak a környezetedben ahhoz, hogy bringázol, egyre többen fognak irigyelni, és lesz, aki követni fog. Egy kerékpáron munkába járóra úgy tekintenek az emberek, hogy bátor, és fel meri vállalni azt, amit más nem. És ez bizony nagyon jó érzés:-)

    • Azért az is jó, amikor egy kabiróban egy dögös csaj vezet. Meg vezetője, kocsija válogatja. Persze annak nem vagyok híve amikor valaki azt gondolja a közút sétálásra való, azaz 50-nel furikázik a városon kívül. A többség valamiért időben, a szabályok betartásával szeretne elérni valahová.
      Mindkettő jó. Sőt az összes közlekedési alternatívában van valami jó.

      • Hát van különbség. A “dögös csaj cabrioban” nem egy közegben van a szemlélővel, ráadásul “dögösnek” kell lennie. Egy nő kerékpáron akkor szép, ha vidám, jól érzi magát a bőrében, és “egyben van” a bringájával. Őrá emlékezni szoktunk napközben. A “dögös csajra” nem. De gondolom érthető amiről beszélek 🙂

    • Igen, jó érzés, már most is így kezd lenni. Engem bátorítanak a kollégák, meg mutogatnak, amikor begurulok, hogy hűha, de jó, ügyes vagy. Jó a bringázás, de egyébként az enyémmel most van valami gond, szombaton szerviz, de meglesz hamar. És hiányzik, mert pár napja nem tudom használni, nem jó így. Szeretek vele vásárolni menni, olyan menő, én büszke vagyok magamra nagyon.

  3. A lakatolós esetedről eszembe jutott az ismerősöm… Munkából mentünk haza, ő biciklivel járt, én gyalog (kisvárosban én mindenhova gyalog járok) és neki sem sikerült kinyitni a biciklit fogva tartó lakatot. Hosszú ideig próbálkozott, mi meg drukkoltunk neki. Végül nem volt más választás, mint visszamenni a melóhelyre, hozni egy alkalmas vágóeszközt és azzal megszabadítani a biciklit a lakattól. Az a szituáció tényleg olyan volt, mintha lopnánk. Ketten-hárman körbeálltuk a biciklit, ő meg buzgón dolgozott a lakaton, kezében egy hatalmas (talán) harapófogóval. Vicces látvány lehettünk.

  4. jó ezt olvasni 🙂 a szembeszélnél bólogattam, én is így vagyok vele évek után is

  5. Hello! Jó volt olvasni az irományt! Én is kb 2 hónapja vettem egy csoda új bicót, és elkezdtem bejárni dolgozni. Ez napi 30 km-t jelent. Közben sikerült már megszabadulni pár kilótól (persze némi étrend változtatással is), sokkal koncentráltabb, és energikusabb vagyok. Közrejátszik, hogy a munkahelyemen van zárt, bekamerázott bringatároló, és nagy része az útvonalamnak bringaút/sáv. Ha új útvonalon megy, pl. körút, vagy mellékutcák, még egyelőre kaland 🙂 Ezt a blogot pedig követni fogom 🙂 Hátszelet!

  6. tök jó írás lett!
    nekem is ilyen (volt) cangára ülni (én tömegközlekedésről váltottam, de akkor is). a kompetenciaérzés (volt) a legjobb: hogy képes vagy rá, eltekertél/hazatekertél, megoldottál helyzeteket, stb. 🙂

  7. Csak így tovább!
    Időpara: mivel én bent zuhanyzom a melóhelyen, én pl. felkelés után 15 perccel már van, hogy tekerek is, mivel nem kell “sminkelnem” :), sem az öltözködéssel bajlódnom, hogy ma mit vegyek fel. A cuccot előtte este bekészítem, a bringás cucc meg adott. Aztán bent, melóidőből már annyit készülök, amennyit akarok 🙂 (sosincs több 15 percnél amúgy)

    Azért a közlekedési para legyen benned mindig, sose kényelmesedj el!
    http://futas.asroma.hu/2015/04/hogyan-lehet-felkeszulni-az-idiotak-ellen/

  8. Örülök neked.
    Már korábban is olvastam tőled, a biciklis indulást legfőképp. Jó látni, hogyan fejlődik ki benned az érzés, jó látni ezt Budapestben is.
    Voltál az I bike Bp-en? 🙂
    Szeged nagyon jó hely, ha valami bicikliset szeretnél látni. Nagyon sokan bringáznak, és a közlekedésbe is beépültebb, mint Budapesten.
    Ott egy bicajos városnézés: csuda.
    Tavaly letekertünk oda 🙂

    • Én meg annak örülök, hogy visszatértél ide.
      Nem voltam, volt egy derékproblémám, váratlanul jött, így pihennem kellett.
      A kolléganőm szegedi, évekig bringázott, azt mondja , nagyon sokan járnak ott bringával.

  9. Nagyon- nagyon tetszett az írás. Én már több, mint 7 éve bringázok városon belül, sőt, már hosszabb túrákat is csinálok, csak mert jól esik. És ugyanúgy élvezem, mint az elején.

  10. Hát, helló, Joe, ezt most hogy érted? Mit reklámozok? Miért izzadságszagú?

  11. Amúgy meg nem, nem az.
    Ez a saját blogom, amit első körben saját szórakoztatásomra kezdtem el írni, mert szeretek írni, de hamar jöttek olvasók, akik jó fej közösséget alkotnak. Nem cikizzük egymást, nincsenek trollok, nem osztogatunk tanácsot, nem minősítjük, ellenben meghallgatjuk egymást, ilyenek.

    A posztokat én írom, jelenségekről írok, amikben benne vagyok én is, illetve az élményeim. “Ezek a posztok” – a bringázásról eddig két poszt volt, azon kívül elég vegyesek a témák.
    Biciklizni most kezdtem, friss az élmény, leírom, mit érzek, mit tapasztalok, nekem ez fontos, lehet, másnak is az. Az amatőrséggel mi a baj egyébként?

    Én nem akarok megfelelni senkinek, úgy írom, ahogy jön, az átlaghoz képest értelmes, összeszedett szövegeket alkotok, többnyire élvezetes stílusban.
    A visszajelzések alapján sem béna a szöveg és az élmény sem, sokezres ezeknek a bringás posztoknak az olvasottsága (napi), megosztják, terjesztik, örülnek neki.
    Egyébként miért nem írsz a saját élményeidről? Vannak? Mik azok? Mesélj róluk minősítgetés helyett.

  12. Elolvastam mindkét biciklis írást, mert én is most újrakezdtem, 36 évesen először egyedül 🙂 Előtte csak gyerekként mentem biciklivel. Jól megijesztettél a leeső lánccal. Hogyhogy leesik?

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Az elhízott (világszép) nádszálkisasszony most bevallja | Tollam-Papírom
  2. A nő meg az ő teste | Tollam-Papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: