Te mit értél el 25 éves korodra? És a saját lábadon állsz?

25 éves, négy idegen nyelvet beszél, a saját lábán áll, saját erejéből boldogul. Hisz abban, hogy egy családcentrikus nő is lehet sikeres.

Együnk kalácsot?

Én tíz évvel idősebb vagyok, bölcsészdiplomám van, két idegen nyelvet beszélek (de mondhatnék négyet is, ha a nyelvtudást igazoló papírokat venném alapul), egyedül boldogulok, ahogyan ők is:

Zsófi

szintén 35 éves, Németországban szobalány. Summa cum laude végezte el a jogot, majd posztgraduális képzésben eu-jogász is lett, és a gimnázium végére már két idegen nyelven beszélt felsőfokon.

25 évesen ingyen bojtárkodott egy vidéki ügyvéd mellett, karrierje csúcsán nettó 120 ezerért dolgozott a kincstárnál. 60 ezer volt a miskolci, másfél szobás lakás törlesztője.

Tamás

szintén 35 éves, Írországban pénztáros. Kitűnő tanuló volt gimnáziumban, okos, értelmes és szorgalmas srác volt mindig, tanár lett.

25 évesen főállásban tanított, másodállásban kollégiumi nevelőtanár volt, nyaranta pedig építkezéseken is dolgozott. Majdnem elfelejtettem: két idegen nyelven beszél.

Réka

35 éves, Amerikában gyerekekre vigyáz. Matematika-ábrázoló geometria szakot végzett, másoddiplomásként pedig közgázt. Olaszul és angolul beszél.

25 évesen tanárként dolgozott két iskolában, mellette levelezőn tanult (mert fontosnak tartotta az egész életen át tartó tanulást), 40 km-t ingázott a két munkahelye között Szabolcsban. Anyja, aki egyedül nevelte fel, nem tudott neki segíteni, így Réka egyedül boldogult és boldogul ma is többezer km-re az otthonától.

Bence

35 éves, orvos, tudjuk, hogy ez mennyi tanulással jár.

25 évesen még a tanulóéveit töltötte, és én pályakezdőként egy vidéki cégnél többet kerestem, mint ő rezidensként.

Zita

35 éves, agrármérnök, a családi vállalkozásukban dolgozik, és mindig elmondja, hogy nem tudja, mihez kezdett volna, ha apja nem építi fel a céget.

25 évesen volt két diplomája, két nyelven beszélt, ösztöndíjasként külföldön is tanult. Szeretett volna turizmussal foglalkozni, de úgy döntött, jobban jár, ha beszáll a családi bizniszbe.

Roland

34 éves, Lengyelországban él, a versenyszférában dolgozik, diplomás, beszél idegen nyelveket.

25 évesen főiskolára járt, mellette dolgozott, és remélte, jó lesz majd minden, ha kikerül a suliból.

 Emese

33 éves, újságíró, az ELTE-n tanult, most napi 12 órákat dolgozik.

25 évesen ingyenmunkás gyakornokként írt több lapnak, hogy referenciát szerezzen. Mellette tanított és gyárban is dolgozott, hogy vidékről be tudjon járni a budapesti szerkesztőségben.

Anna

33 éves, Németországban él, egy iskolában dolgozik asszisztensként. Az apja alkoholista volt, az anyja takarító, ő főiskolára járt önerőből, mert tanító akart lenni.

25 évesen túl volt 5 év gyakorlaton, tanított és gyerekekre vigyázott, de inkább elment egy hajóra dolgozni, hogy el tudja kezdeni az életét. Ott ismerte meg külföldi férjét, aki nem utas volt, hanem munkatárs. Anna két nyelven beszélt középfokon.

Linda

33 éves, Angliában él a férjével és a kisfiával. Főiskolát végzett, két nyelven beszélt.

25 évesen egy multinál dolgozott egy Budapest közeli városban, de a barátjával (későbbi férjével) Angliába költöztek, hogy megteremtsék az alapokat. Öt év után visszajöttek, de másfél év múlva újra Angliában voltak.

Őket látva azt hihetném, hogy ez az ország tele van cselekvésképtelen, menekülési kényszeres fiatalokkal. Nem kitartóak, nincs türelmük, és inkább kulimunkát végeznek egy idegen országban, ahelyett, hogy büszkén és szorgosan építenék a karrierjüket itthon.  Önálló családként állhatnának a saját lábukon itt is, megtanulhatnának még két idegen nyelvet, hogy négy idegennyelv tudással ne tudják fizetni a számlákat. A napi robot, a gyereknevelés és a háztartási teendők mellett elvégezhetnének még egy egyetemet, és közben hihetnének abban, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll, és lehetnek sikeresek a szakmájukban.

Nem teszik. Én meg nem hiszem, hogy tehetségtelenek, cselekvésképtelenek és türelmetlenek lennének. Azért nem hiszem, mert ismerem őket, többségüket gyerekkoruk óta.

Egyébként te mit értél el 25 éves korodra? Én semmi érdemlegeset. Hülye-e vagyok?

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

48 hozzászólás Te mit értél el 25 éves korodra? És a saját lábadon állsz? bejegyzéshez

  1. Ezt a “Mit értél el X éves korodra?” kérdést már alapból becsmérlőnek és támadónak érzem. Tudod mint azok a kérdések, amiket nem azért tesznek fel irányodba, mert tényleg érdekli a válaszod a másikat, hanem, hogy fogást találjon rajtad és beléd kössön.
    Teljes mértékben mindenkinek agának kell eldöntenie mit szeretne az életben elérni. Ha saját magadnak meg tudsz felelni, akkor valószínűleg jó a felvett irány és nem érdekes, hogy XY-nak hány diplomája és nyelvvizsgája van.

    Ám értem, a bejegyzés nem feltétlen erre van kihegyezve, hanem azokat az eseteket mutatja be, amikor valakik szorgalmasak és kitartóak voltak hosszú éveken át és mégis lépniük kellett leginkább külföldre, nem azért mert pénzsóvárak, hanem mert az itthoni viszonyok (nem mindig, de) nagyon sok esetben nem teszik lehetővé, hogy egy fiatal kiröppenjen a családi fészekből stb.

    • Bocsánat az elgépelésért: *magának.

    • Szerintem félreérted a posztot, nem arra van kihegyezve, amit írtál. Abban meg csak bízom, hogy nem rám érted, hogy becsmérlésből tettem fel a kérdést. A kérdés irónia. Olvastad a hozzá kapcsolódó hírt?

      • Bocsánatot kérek, ha félreérthetően fogalmaztam. Magát a kérdést minősítettem. A bejegyzéshez kapcsolódó hírt még ugyan nem olvastam, de sajnos saját tapasztalatból is látom, hogy mennek a dolgok manapság.

        • Olvasd el, mert ez a lényege, és a hír kontextusában értelmezhető a kérdés, illetve az egész poszt is, a kérdés magában félreérthető. A hír a szöveg első mondatában van linkelve.

          • Igaz is, a link felett elsiklottam, köszi, hogy felhívtad a figyelmem, elolvasom.

            • Nem voltam rest, elolvastam. Hogy is mondjam, valószínűleg elfogult a csajszi az apja felé és nem látja, hogy ő azért egy eléggé kivételes helyzetben van. Örüljön neki, nem kívánok semmi rosszat, de tényleg nem ártana kicsit nyitott szemmel járni.

  2. Miután elvégeztem a fősulit évekig azon töprengtem (az ötletet még ma sem vetettem el), hogy van-e értelme beleugrani a mesterképzésbe. Nyilván van, mert újat tanulni, mindig jó dolog (azt most inkább hagyjuk, hogy mit gondolok a magyar felsőoktatásról, meg úgy összességében az iskolarendszerről) és egyébként is az életen át tartó tanulás most nagyon felkapott mantra. De vajon a gyakorlatban mire megy az ember sok diplomával, meg a papíron leigazolt zseniével? Én még nem tapasztaltam az iskolázottság előnyeit (legfeljebb közmunkásként nem küldenek ki havat lapátolni, habár már erre is volt ellenpélda), a környezetemben bőven akad munkanélküli diplomás (és nem, nem büdös nekik a munka). Nem érzem úgy, hogy több papírral, magasabb végzettséggel előrébb tartanék. Nincs meg hozzá a lehetőség, legalábbis itthon nincs.

    Azt meg kifejezetten utálom, ha valaki felülről okoskodik (és itt most kifejezetten a bejegyzésben utalt cikkről beszélek). Én nem bagatelizálom el senki munkásságát és erőfeszítéseit, senkitől nem vitatom el azt, amit elért, mégcsak nem is irigykedem rá, de ez tipikus példája a “nem látja a fától az erdőt”-nek. Ráadásul visszataszító, ha valaki saját magát fényezi.

    • Szerintem a papírnak nincs sok értelme nálunk, mivel szinte minden munka kapcsolatok révén jön létre. És a fontos és jól fizető munkák pedig egy körben köttetnek, szóval ebből a szempontból teljesen mindegy, mit és hol tanulunk. Ha nem a körbe születünk, buktuk. Nekem egyre határozottabban integet az a képzeletbeli kéz, ami Skandináviába invitál, pedig nincsenek napi gondjaim.

  3. 25 évesen tanultam, tanítottam, és a nyári szünetben kijártam takarítani külföldre, hogy eltartsam magam és tudjam fizetni az albérletet…

  4. 25 évesen a legnagyobb eredményem az volt, hogy elcsábítottam a (leendő) férjemet. (=bepasiztam egy nagy szakítás után).

  5. Egyszer egy pasival volt egy vitám, aki azt mondta, hogy mindent a saját erejéből ért el, ésszel meg munkával mindent el lehet érni. Mondtam neki, hogy azért mit tett, hogy melyik családba született? Mert ha olyanba, ahol egyáltalán értékelik a tanulást, akkor már kb. az ország szerencsésebb 50 %-ába tartozik. Ha az egyetemet nem a mellette végzett munkával tudta finanszírozni, ha lakhatott közben otthon, és nem vártak el legalább komoly hozzájárulást a szülei 18 éves kora után, akkor alighanem a “felső” 25-be. És nem értette, jól besértődött.

    • Pontosan ezt felejtik el sokan. Eszter írta többször, hogy budai, értelmiségi, életiskolás indulással nem ugyanolyan az élet, mint egy miskolci zsákfaluban felnőni egy szegyén családban. Eleve az eszközök, amit mentálisan és szellemileg kap az ember már eleve eléggé meghatározóak.

  6. A cikkben szereplő pedig már 25 évesen elérte, hogy akkora arca legyen, mint az apjának 50 évesen.

  7. 36 éves vagyok, öt nyelven beszélek, munkanélküli.

  8. “25 éves vagyok. Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.” – a mondat jelenidőben íródott, és nem beszél arról, hogy annak előtte, amikor ez még nem így volt, nyilván természetes módon lehetőségei szerint a szülei segítették, amíg ez nem így volt.

    Van munkahelye, ami mellett tanul, és férje, annak pedig egy sikeres vállalkozása, miért olyan elképzelhetetlen, hogy valóban a saját lábukon állnak?! Személy szerint kívánom neki, hogy találja meg a számítását és tudjon legalább Svájcban úgy levegőt venni, hogy amit beszív, az nem fröcsögéstől mocskos.

    • Mert nem áll a saját lábán, hanem az apja támogatja a tanulmányait, annyi pénzzel, amiből én életem végéig eléldegélnék, és taníttatnám a gyerekeimet is. Egyébként pedig ez így, hogy most megállok a lábamon, anélkül, hogy hozzátenném, hogy miért tudok most megállni a lábamon, mit tett ehhez hozzá az apám, nagy csúsztatás.

    • Ki állította az ellenkezőjét? Jelen időben írtam, egyébként név nélkül, majd bemutattam, hogyan élnek ismerőseim most, és hogyan éltek 25 évesen. Te hogy életél akkor?

      Amúgy, Holdviola, te szoktál ilyen cikkeket olvasni, vagy ezek le vannak tiltva nálad?

      http://atlatszo.hu/2014/12/20/mibol-telik-orban-rahelnek-15-millio-forintos-tandijra-meg-fogsz-dobbenni/

      • Akkor végeztem azon a _fizetős_ ,_egyházi fenntartású_ egyetemen, amit a szüleim finanszíroztak. (Volt azért diákhitelem is, amit 2008-ban felvett jelzáloghotelből fizettem vissza egy összegben, és ilyenként nyögöm életem végéig talán.) 25 évesen kezdtem az első és azóta egyetlen munkahelyemen a közszférában, ahová _önerőmből_ kerültem be, apám meg is haragudott rám, hogy “azért tanultál annyit, hogy éhbérért dolgozzál?!” Eljöhettem volna már onnan ezerszer, kereshetném dupláját a civil szférában akár ügyvédként az ott megszerzett tudással, de a gyerek mellett így kényelmes és _szeretem_ is a munkám, ez ilyen hivatástudat vagy mi.

        Gúnyolódhatsz, de elolvastam a cikket még az este, bár jellemzően inkább jogi szövegekkel _butítom_ magam. Így például a közbeszerzési törvényt is ismerem valamennyire, így tudhatom, hogy a közbeszerzési eljárás szigorú jogszabályok által körülhatárolt mederben folyhat, nem indulhat akárki (kizáró okok 56. §) a Közbeszerzési Döntőbizottság és bíróság – ideérve az Európai Unió Bíróságát is – előtti megtámadhatóság joga megilleti a pályázókat, ha valami nem tetszik. Aki ilyen jellegű, vele szemben eredményes jogorvoslati eljárásokról nem számol be tényszerűen, az nem tesz mást, mint rágalmaz.

        2008-ban még a szocialista kormány nyitotta meg az energetikai szektort, amiben azért nem tolonganak a valóban erős, a szigorú garanciális szabályoknak megfelelő piaci szereplők. Megnéztem, az Óbudai Egyetem projektjén 3 induló volt mindösszesen.
        Most húzza le magát a wc-n, csak mert elvette a Miniszterelnök lányát?! Szeretnétek, értem én. Főtök a levetekben csak.

        • Holdviola, én meg azt látom, hogy a FIDESZ közeli emberek szapulására valahogy mindig jobban ugrasz, mint az ellenkezőjére. Nem az a baj vele egyébként, hogy a miniszterelnök lánya, ahogy akkor sem az lenne a baj vele, ha a miniszterelnököt Gyurcsánynak hívnák. Sőt, akkor sem, ha nem lenne egyáltalán minisztererelnök a papa, csak egy igen igen gazdag ember, politikától függetlenül.

          • “ismersz” engem pár hónapja, semmit nem tudsz rólam, így alapod nincsen ilyen kijelentést tenni velem kapcsolatban. Amúgy: jelenleg úgy tűnik nekem, hogy _nincs ellenkezője_, lévén ők vannak kormányon, ők vannak a célkeresztben.

            Kíváncsian várnám egy ideje az internetes “sajtótól” az olyan szakmai cikkeket, melyek a magánynyugdíjpénztárak hatékony működésének elemzéséről, a vasárnapi zárvarártás pro és kontra érveiről, a segélyezés kontra közfoglalkoztatás elemzéséről, a dohány nagykereskedők visszaélései elleni fellépésről és a dohányzás visszaszorításáról, a szegénység csökkentését célzó hatékony eszközökről, és egyéb izgalmas témákról szólnak, de valahogy hiába, nem igen kapom meg. Aki még írna is róla, az is úgy teszi, hogy egykettőre kiderül: még a törvényjavaslat szövegét sem sikerült neki megtalálni. Helyette a Habony táskája, a Lázár órája, az Orbán Ráhel iskolája a téma, jaj mert ez az érdekes, könnyű népszerűség, könnyen felkorbácsolható indulat.

            Ezen a ponton kiszálltam, elmondtam, amit szerettem volna, köszönöm a lehetőséget.

            • Szerintem bizony kapnak bőven, politikusok és nempolitikusok, akik szemben állnak a kormánnyal, tüntetnek vagy politizálnak. A sajtótól is.
              A mostani reakciódról beszélek elsősorban. Orbán lányáról van szó, és te hozod ide azt, hogy a miniszterelnök lánya, holott egyáltalán nem ez a gond vele. Önmagában az a tény, hogy politikus gyereke, nem lehet ok a szapulásra semmiképpen, akkor sem, ha a kommunista rendszerben exponálta magát a hatalom mellett a szülő, akkor sem, ha most politizál bármelyik oldalon. De megfordítva: ha olyat tesz, amitől kinyílik a bicska, akkor az a tény, hogy bármelyik oldalon is de politizál a szülő, nem is mentség. Nem az apja miatt érte a kritika, te viszont így állítod be, de legalábbis én így értem.

              • Szerintem meg olvasd vissza, amit írtam, mielőtt kiforgatod a szavaimat.

                • Elolvastam, a véleményem továbbra is az, hogy OR úgy nyilatkozott, ahogy egy nagyon nagy jólétben élő, a szegénységről, de még a középosztály tisztes nyomoráról sem semmit nem tudó, de az iránt nem is érdeklődő ember szokott. Továbbra is fenntartom, hogy ez a saját lába csúsztatás ilyen esetben. Olyan ez, mint mikor Paris Hilton beszél arról, hogy mindent a saját erejéből ért el.
                  Te hoztad ide a miniszterelnök lánya dolgot, visszaolvastam.

        • Szerintem egyáltalán nem érted a lényeget, Holdviola. Ahogy blaci is írta, nem az a baj hogy ő a Miniszterelnök lánya… Tényleg nem érted, hogy mi a baj azzal, amit írt? Senki nem vitatja a diplomáit, a nyelvtudását és senki nem szólja le az ő munkásságát. De amit ő 25 évesen elért, az bizony nem adatik meg mindenkinek, mert a többségnek hiányzik hozzá a háttér és a lehetőségek. Olvasd el fentebb tollam hozzászólását (Esztert idézte), egyáltalán nem mindegy honnan és milyen útravalóval indulsz. Bocs a megfogalmazásárt, de akinek mindent a segge alá raknak az nagyon könnyen dumál odafentről és teszi mindezt úgy, mintha ez az állapot természetes lenne, és mindenkinek megadatott.

          • Semmi rosszat nem írt szerintem. Nem szólt másokról, nem hasonlította magát másokhoz, nem minősítette mások életét, döntéseit és lehetőségeit, nem hivalkodott a neki megadatott lehetőségekkel.
            Kizárólag saját magáról írt, saját magára vonatkozóan, tényként rögzítette, hogy 25 éves és a férjével önállóan állnak a lábukon. Mindezt kifejezetten arra reagálva, ami vádakkal illették az apukáját. Akinek ezzel baja van, az olyasmiért bántja őt szerintem, ami többlettartalmat beleolvas.

            • Nem Orbán Ráhel személye itt a lényeg, hanem két fontos dolog:
              1. az, hogy irracionálisan gazdag, multimilliárdos családból származó csemeték előadják, hogy a maguk erejéből érték el amit, elértek. Hát nem. Kurvára nem. Lehet, hogy okos és szorgalmas Ráhel (ezt nem is vitatom), de ha az alkoholista Kolompár-család gyermekeként születik meg, jó eséllyel az ózdi művházban takarítana havi 47 ezerért (sokkal szimpibb az az évi 30 milliárd árbevétel hozó 27 éves vezérigazgató, akivel nemrég interjúztam: ő azt mondta, hogy igen, családi vállalkozás élére került huszonévesen, ezt a szüleinek köszönheti, de úgy gondolja, ilyen háttérrel neki még keményebben kell dolgoznia, mert az átlagnál jobb körülmények közül érkező embertől átlagtól jobb teljesítmény is várható – és nyilván ennek a helyzetnek is megvannak a maga kihívásai);
              2. itt azért megjelenik az a tény is, hogy ki Ráhel férje, hogy került oda, és honnan jönnek ezek a pénzek, ami árnyal a képen, és a jelenlegi helyzetben olaj a tűzre. És tudod, nem csak az a fontos, hogy XY paragrafus szerint törvényes-e a szerzett vagyon (ha te hozod ezeket a törvényeket, nyilván az lesz), hanem az is, hogy erkölcsileg elfogadható-e a holdudvart közpénzekből felhizlalni, miközben – és ez nem demagógia, hanem tény – milliók élnek a létminimum alatt, és a kormányközeli elitnek ellenőrizhetetlen, valószínűtlen és követhetetlen módon gyarapdik a vagyona.

              Ettől függetlenül a népharagból építkező trollkommandó gyalázkodását én is szalonképtelennek tartom: Ráhel nem tehet arról, hogy a miniszterelnök lánya, akit most éppen sokan nem kedvelnek. Nyilván elítélem azokat, akik emiatt gyalázzák, szidják, gúnyolják, mert senki nem választja meg a szüleit. De egy ilyen szituban tisztában kell lennie azzal, hogy nem adhatja elő, hogy mindent a maguk erejéből, a saját tehetségükkel értek el a férjével, akiről tudjuk, hogy ki, és hogyan került oda, ahova. És itt lép be az, amivel a bejegyzés kezdődik: “Nincs a népnek kenyere? Akkor egyenek kalácsot!”

              Ennyike.

  9. HA öt nyelv, akkor miért Magyarországon?

  10. 25 evesen kozalkalmazotti bertablaert dolgoztam, a ferjem detto, es sose maradt hovegere semmink.
    aztan elvaltam es kiszamoltam hogy ha pesten lakast berlek, akkor venni soha nem fogok, mert arra az albi mellett mar nem fog jutni, pedig akkor mar multis allasom volt (igaz, a legaljan csak, mert sajat erobol utcarol interjuval szereztem).
    ma en is nyugat-europaban elek, talan nem veletlenul.

  11. gratulálok, hogy egy bölcsész többet keres, mint egy orvos…. szerintem ez egyáltalán nincsen rendben, úgyértem, a bölcsészek munkája is becsülendő és fontos, de hát azért egy orvos mégis csak orvos… ez nem egy támadás a hölgy ellen, ez a rendszer hibája, keressen csak jól, de azért a fehérköpenyesek legyenek megbecsülve (orvosok, gyógyszerészek, tanárok, egészségügyisek) a mostaninál jobban

  12. Mellbe vágott a kérdés. Mit értem el 25 éves koromra? A saját lábamon állok. Ennyit, se többet, se kevesebbet. Nincs szakmám, nem végeztem egyetemet, nem beszélek nyelveket. Túl sok minden érdekel(t), így nem tanultam tovább érettségi után. Azóta sem tudom, mit akarok az élettől és irigykedem mindazokra, akiknek ugyanúgy nem könnyű, de legalább van hova nyúlniuk. 😦

    • De hát az nagyon sok, Averil!

      Nekem harminc felett kezdett igazán kialakulni, mit akarok. Már általános iskolában is tudtam, de csak 20 évvel később érett meg a gondolat, és rajzolódtak ki a részletek, a pontos tervek.

      • Általános iskolásként érdekes módon nagyon is tudtam. Az alsós tanítónénim megőrizte a kis fogalmazásainkat, osztálytalálkozón felolvastuk őket. Írni akartam meg tanítani. Később mindenkinek volt valami érve arra vonatkozóan, hogy milyen irányba miért ne induljak el, én meg nem voltam elég makacs és kitartó. 29 éves leszek jövőre, bízom abban, hogy még nem késő.
        Kellemes karácsonyt kívánok neked, Tollampapírom, no meg a többi olvasónak. 🙂

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Ez történt 2014-ben a magyar közéletben: kis magyar szürreál és abszurd dráma on | Tollam, papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: