Nem mentél még férjhez?

Közhely-szótár level 9

Nem mentél még férjhez?

Óó, tényleg nem? De van barátod? Nincs? Na, nem baj az, majd lesz. Majd eljön az igazi, biztos vagyok benne!

Én is így voltam! Nem volt senki, és akkor megismertem Bécukámat. Nagyon izgalmas a mi történetünk. Elmeséljem? Na, elmondom gyorsan, mert az egész nagyon-nagyon tanulságos.

Elmentünk az unokatestvérem esküvőjére, Bécu a vőlegény barátja volt, együtt jártak egyetemre a Gábor Dénesre, és éppen túl volt egy szakításon. A lagziban a szomszéd asztalnál ültek a haverjaival, mi meg mellettük, ugye, anyumékkal. És akkor volt vonatozás, a vőlegény cintányérozott két fedővel a vonat elején, és Bécu pont mögém került. Na, akkor még nem úgy! Hahaha! Jaj, ne haragudj, tudod, mi (akik dugunk a szerk.)  ilyen kis pajzánok vagyunk. Én már akkor tudtam, hogy ő lesz az én Emberem. Egész este buliztunk, anyumék szolidan leléptek, de már mindenki látta, hogy itt lesz valami! Hahaha! És tudod, hogy apum második neve is Béla? Ez nem vé-let-len! Ilyen véletlenek nincsenek, hidd el nekem! Szóval jót buliztunk, reggel mentünk haza. Másnap még maradtunk Kati nénnyéjéknél, és Bécuka átugrott este, elvitt kocsikázni. Felmentünk a Tokaji-hegyre, megnéztük a várost, nagyon szép a kilátás. A többit nem mesélem el, úgyis tudod, mi az ilyen kocsikázások vége. Hahaha! Nénnyém mondta is, hogy, Sárikám, ezt fogd meg magadnak, ez rendes gyerek.

Aztán meg minden csak megtörtént. Mintha mindig is ismertük volna egymást! Tudod, amikor gondolsz valamire, ő meg kimondja. És befejezi a mondataidat! Az ő kedvenc étele is a káposztás tészta, és ő is a Napfény oviba járt 88-ban. Apumék is rögtön megszerették.

Aztán minden olyan gyors volt, szeptember elején már elmentünk az unokatestvéremékkel Görögbe, Paráliára. Nem mentek nászútra, és ez ilyen pótnászút volt nekik, és mi is mentünk velük, mert így olcsóbb volt az üzemanyag a kocsiba. Nagyon jó volt, a fiúk sokat ökörködtek. Egész nap feküdtünk a parton. És voltunk a Meteoráknál is, az milyen gyönyörű! Ilyen kolostorok sziklákon. Meg voltunk görög esten, zorbáztunk, a görös sali fetával isteni! Úzóztunk is ám, egyik nap be is csiccsentettem kicsit.

Aztán megbeszéltük anyumékkal, hogy Bécu hozzánk költözik, miénk lehet a felső szint. Így jobb volt azért, mert anyum főzött ránk, és tudtunk spórolni. Kellett is, mert karácsonykor megvolt az eljegyzés. Gondolhatod, hogy meglepődtünk, amikor a fa alól előkerült a Gyűrű. Bécu tradicionális, kicsit régimódi, de ez nagyon jó, minden férfinak ilyennek kellene lennie! Megadja a módját mindennek. Aputól kérte meg a kezemet először, nagyon megható volt. Mindenki sírt! Apum fiává fogadta Bécust. Bécunak akkor nem volt munkája, vagyis volt, de azt nem szerette, így apu maga mellé vette kisfőnöknek a káeftébe. Nagyon ügyes, és imádja! Tudod, ügyeket intéz, telefonál a vevőknek, számláz, figyel az emberekre. Apuval reggel együtt mennek, este együtt jönnek, nagyon szeretik egymást. Járnak horgászni is együtt!

Na, de az esküvő! Hogy az milyen volt! Ha tudtam volna, hogy nincs senkid, meghívtalak volna, mert Bécusnak jött egy csomó barátja. Nagyon rendes emberek! A Parasztcsárdában tartottuk, nagy buli volt! Reptettünk galambokat, betanultunk egy meglepi táncot is. A legjobb lagzi volt, hidd el nekem! Ha lesz neked is, mert én biztos vagyok benne, hogy te is nem sokára megtalálod az igazit, mindenki megtalálja, szóval, ha aktuális, akkor szólj, megadom a vőfély számát meg a zenekarét is. Anyumék nagyon sírtak a búcsúztatásnál. Hát, tudod, elmegy a gyerek, bátyám is megnősült hat éve, most már én is férjhez mentem, de ez az élet rendje. És milyen jó, hogy a mama is megélhette! Kaptunk tőle konyhabútorra pénzt. Szegénykém a kis nyugdíjából spórolta össze nekünk.

Szerencsére vissza is jött a lagzi ára, rendes volt a násznép. Igaz, a táncpénzből elmentünk Maldívra, de egyszer megy az ember nászútra, és ha most nem, akkor mikor? Most vagyunk fiatalok, később nem lesz rá lehetőségünk, főleg, ha jönnek a gyerekek. Most benne is vagyunk ebben a baba-projektben, anyumék nagyon szeretnék már a negyedik unokát. Bátyáméknál is most jön a harmadik. Nagyon várjuk már, hogy a kis pocaklakó megérkezzen.

Közben meg építkezünk is, a bátyámék mellett vettünk telket, jó az, ha az ember közel van a családjához, ha van segítség. Nem lesz nagy ház, olyan 140 m2, egyszintes, hogy ne kelljen lépcsőzni. Lesz benne kandalló, esténként lehet majd előtte… ülni. Már kinéztem a konyhai gépeket, minden szürke-sárga lesz, az Bécunak is tetszik, főleg a szürke, de a hálóban az egyik fal lila lesz. A fürdőbe meg dupla mosdókagylót teszünk, hogy tudjunk együtt… fogat mosni. Apum irányítja az építkezést, ő találta ki az egészet. Érthető, hisz’ végülis ő fizeti, de tudod, ő mindig mindent megtett a családjáért, meg hát én vagyok az egyetlen lánya. Az ember végülis a gyerekeiért él, nem?

Most otthon vagyok, Bécus nagyon jól keres apunál, nekem meg ott volt az esküvő, aztán a nászút, most meg a ház. Aztán meg jönnek a gyerkőcök, mindig van valami. De nem unatkozunk! Főzünk, átugrunk mamához meg nénnyéjékhez, várjuk haza a fiúkat. Meg most járunk anyuval zumbázni is. Ha látnád anyut, milyen jól néz ki! Mindenki azt hiszi, hogy a nővérem. Olyan büszke vagyok rá! Végre ő is megvalósítja magát. Nagyon fiatalosan öltözik, sportol, és most vállalkozó lett ő is. Beszállt egy ilyen kozmetikai láncba, szokott esteket tartani, ahol bemutatja a vállalkozását, és beszervez új tagokat bele. Tényleg, megadod a számodat? Majd felveszi veled a kapcsolatot, meglátod, micsoda üzletasszony lett! Jaj, annyi minden van, olyan gyorsan telik az idő.

Nem rég voltunk általános sulisok, emlékszem rá, te már gyerekként is olyan kis akaratos voltál. Na, de előbb-utóbb csak le kell adni ebből, de majd látni fogod, ha megismersz valakit, aki olyan, azt látni fogod, hogy igazán nő tudsz mellette lenni. És a férfiak nem szeretik a túl okos nőket, kicsit vissza kell venni, tudod. Hogy érezze, hogy ő a férfi, a családfő. Mint Bécusom is. Tudod, jó az, amikor már nem történik semmi. Hétvégén elugrunk a teszibe, este megnézünk egy filmet, vagy kártyázunk tesómékkal. Nyáron sütögetünk, meg kiugrunk a telekre. Néha egy-egy wellness hétvége, nyáron meg tenger: Jesolo, Rimini, Horvát, de jövőre Spanyolba akarunk menni, persze, csak ha nem jön még a baba. Ez a legfontosabb! És nem szabad negatívnak lenni! Itt mindenki olyan negatív, panaszkodnak, én nem értem, mi bajuk van. Nem kell híradót nézni, és kész!

Meddig maradsz itthon? Pénteken átjönnek Bécu haverjai meg tesómék, igaz, főleg párok, de majd szólok Bécusnak, hogy hívja el pár barátját, bemutatlak nekik. Van két nagyon cuki házaspár, ők hozzák a gyerekeiket is. Nagyon édesek, biztosan jót fog neked tenni, ha gyerekek között vagy, egy kis kedvcsináló! Hahaha! Csinálhatnánk valami izgalmasat is! A Parasztcsárdában szombatonként van élőzene, menjünk el táncolni, mit szólsz? Felveszel valami csini rucit, belövöd a hajadat, én meg szólok Bécu haverjainak. Majd jól megtáncoltatnak. Nagyon tudnak mulatni! Tényleg, gyere be, nézd meg a lagzis videónkat! A rövidített változat csak két és fél óra, közben dumcsizunk kicsit.

És egyébként te hogy vagy? Mesélj valamit magadról! Nem akarsz haza költözni? Milyen jó lenne! Itt laknánk egymás mellett, járnánk együtt zumbára meg a piacra. Szuper lenne, nem?

De! És sose néznénk híradót! Az tényleg fasza lenne!

(a blogger nem vállal felelősséget a stiláris malőrök miatti agysejtpusztulásért)

 

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

98 hozzászólás Nem mentél még férjhez? bejegyzéshez

  1. Mesebeli Kerek Erdő // november 15, 2014 - 11:52 de. // Válasz

    Atyaég, az normális, ha pár bekezdès után meg akartam ütni a boldog “szüli-felit”?Jáájjjj. Ès ilyenek tényleg vannak ám. Köztünk élnek…!:P

  2. Már a harmadik bekezdés után kerülgetett a hányinger, aztán a pocaklakó (mennyire gyűlölöm ezt a kifejezést) megadta a végső döfést, utána már csak vegetáltam. Ha az volt a célod, hogy végképp elmenjen a kedvem a férjhez menéstől, akkor talált süllyedt!!! Annyira előttem van Sárika és Bécu tökéletes élete, hogy lúdbőrzöm, de ez nem az a jóleső lúdbőrzés… Az ijesztő az, hogy ők tényleg léteznek és valami undorítóan émelyítő rózsaszín köd lengi körül őket, amivel végigfertőzik a körülöttük élőket. Még a hideg is kirázott.

    • Mesebeli Kerek Erdő // november 15, 2014 - 12:41 du. // Válasz

      Ha mindemellett magunk teremtenék meg a cukormázat meg a vattafészket az idillhez, nem akartam volna Bécut sem megfejelni. De így!?:)

      Az írás nagyon ott van, semmi stílustörés, telitalálat a Hortvátba,stb., amiktől már nyolcévesen is lábrázást kaptam.:)
      Bakker, téényleg ismerek ilyeneket.:))

      • Ugye? Én is, nem is egyet! Megmagyarázza a Meteorákat, mert világra nyitottság és kultúrélmény is van ám, de híradót ne nézzünk! 🙂 És amúgy nem is Spanyolba, hanem ahogyan a bátyám parodizálja őket: ‘panyolba!

    • Inkább paródiának szántam, de tényleg émelyítő. A héten találkoztam megint egy ilyen sztorival, az adta az ihletet, de kedvét venni senkinek sem szeretném. Lehet ezt másképp is csinálni!

      De még ezzel sincs gond, csak ne tolja kéretlenül és egy levegővel a fejembe mint követendő mintát, egyetlen lehetséges életutat, életstílust (stílus idézőjelben), és ne tegyen lépéseket (bemutatlak) annak érdekében, hogy én is ezt csináljam. Majd eldöntöm én.

  3. Hogy a lényeget ragadjam meg: Mennyire rühellem amikor befejezik helyettem mondatot!!!!
    Mert a legritkább esetben találják el, mit akarok mondani…

    Másrészt… néha bevallom, irigylem az efféle Sárikákat. Nem pisálnak széllel szemben, úgy ovis koruktól, úgy hatvanöt éves korukig kábé. Nem, nem bánom, hogy nem kötök efféle kompromisszumokat. De néha kibebaszottul fáradt tudok lenni attól a küzdelemtől amit azért folytatok, mert körülöttem mindenki így él, és Én Nem Akarok..

    Érdemes lenne írni egyszer egy posztot arról, mi mindent szív össze az, aki másképp él, de az állandó gondokkal küzdő ámde tökéletes családként pöffeszkedő Középszerék bajai (nincs pénz autójavításra, beteg a gyerek, kicsúsztunk a hitelkeretből, extramunka kéne hétvégére etcetc) folyton megtalálják.
    Nálunk a család Sárikák és Bécuk gyülekezete, akik valahogy olyan tökéletesek, hogy állandóan hozzánk forfulnak a bajaikkal, mert nekünk van tartalékunk, időnk és jól működő autónk is.
    UNOM!!!

    • Én is gondoltam már arra, hogy mennyivel egyszerűbb lenne Sáriként az élet! Mostanában már nem nagyon agyalok ezen. Viszont nem tudom megfogalmazni, mit érezek, amikor Sári letol egy ilyen monológot. Valami olyan érzés van bennem, hogy ne is kerüljön ilyen a közelembe, de ez nem irigység, nem érzek irigységet. Azt érzem, hogy nem érdekel, mert nincs benne semmi érdekes, különleges, új, figyelemreméltó, elgondolkodtató… ha nem lenne, nem lenne más a világ, nem hiányozna, úgy érzem, nem tesz hozzá semmit. Ez erős, tudom, de talán ilyen érzéseim vannak, azt hiszem. Nektek milyen érzéseitek vannak, amikor ilyen szöveget hallotok? Ha erősen koncentráltok az érzésre, hogyan fogalmaznátok meg?

      • Mesebeli Kerek Erdő // november 15, 2014 - 1:28 du. // Válasz

        Nálam mint már írtam, valami elfojtott agressziót hoz a felszínre, pedig egyébként elég nyitottan közelítek az enyémtől eltérő véleményekhez, szeretem körüljárni, elfilózni rajtuk.
        Itt szerintem azon vérzik el a humanizmusom, hogy nem bírom ha rám akarnak erőltetni bármit. (könyv, húsevés, templom…:) Itt meg az van, hogy le akarja nyomni a torkodon mint egy dogmát, hogy csak és kizárólag ez és így helyes, ez az út a járható, a követendő, az egyedüli üdvözítő. Minden(ki) másra vak. Még ha igaza is volna, ezzel nálam csak elzárkózást és ellenállást képes kiváltani.
        Ez a langyos víz, céltalanság engem zavarna, de csak amiatt, mert tudom mi mindent tudnék kezdeni ilyen lehetőségek mellett, amik nekik adottak, és…hát nem állnék meg a Parasztcsárda – zumba óra – babagyártás – tengerpart négyszönél.(ja, meg vadásszuk a potenciális mlm-hangyácskákat Anyunak, aki csini és trendi.)
        Bleee. Na jó, ennyi:)

        • 🙂
          Amellett, hogy nagyon jót nevettem a vicces megfogalmazásodon, rávilágítottál arra is, hogy belőlem is kivált némi agressziót is, amire az a megoldás, hogy hagyjon, ne kelljen meghallgatnom őt.

        • “Itt meg az van, hogy le akarja nyomni a torkodon mint egy dogmát, hogy csak és kizárólag ez és így helyes, ez az út a járható, a követendő, az egyedüli üdvözítő.”

          Nem csak helyes, járható, követendő és üdvözítő. De egyszerűen alternatívát se tud vele szemben elképzelni. Az egész lénye maga a fantázia hiánya.

      • Bennem olyankor motoszkálni kezd, hogy kakiszexről, gyermeküket kihordó apákról, alkesz/bolond nagynéniként leélendő idős éveimről, Lars von Trier Antikrisztusáról beszéljek, vagy csak felállljak az asztal közepére, és az arcukba ordítsak valamit M. Mansonosan.

        • Mi lenne, ha őszinte sajnálattal és aggodalommal, de tényleg teljes szomorúsággal és őszinte segítségnyújtást mutatva azt mondanánk nekik, hogy “jaj, istenem, ez rettenetes lehet, nagyon aggódom érted. Miben tudok segíteni? Hogy lehetne ebből kijönni? Annyira sajnálom, hogy ide jutottál, és ezt kell csinálnod. Ha bármiben tudok segíteni, kérlek, szólj.

          Csak mert ők is aggódnak a “másokért”, és szomorúnak gondolják mások életét, mert hozzájuk képest minden csak szar lehet.

  4. Én nem ismerek ilyen Sárikákat közelről, de néha a hivatalos Facebookom hírfolyamában – ahol fent vannak a régi osztálytársaim – látok hasonló sztorikat kibontakozni. Néhányan még szép encsembencsemes, világítós, rózsás, csillámos képekkel is illusztrálják ezeket a folyamatokat, szép idézetekkel, mint például: “AKIT ÉRDEKEL, mi van veled, akinek fontos vagy, az sosem alszik el anélkül, hogy ne tudjon rólad mindent, hogy sikerült a napod, ki bántott meg, miért buktál ki, minek örültél, vagy épp miért sírtál.. mert fontos vagy NEKI..” vagy “Soha nem tudhatod, mit hoz a holnap, szóval ÉLJ,HOGY LÁTHASD!!”
    Így talán senki, aki ismer, nem csodálkozik azon, hogy havonta egyszer lépek be abba a fiókba…

    Nem azért zavarnak az ilyesmik, mert én olyan különleges, figyelemreméltó és egyedi életet élek, vagy akkora különc, fantasztikus lény vagyok, hogy a fal adja a másikat. Nálam kevesebben élnek békésebb, kispolgáribb életet, hiszen szobanövényeim és macskáim vannak baszki – és gyönyörűek, és én állat, szoktam róluk képeket feltenni Facebookra – és vasalom az ágyneműt, hétvégére húslevest szoktam főzni, a héten vettem egy tökéletesen nyárspolgári fehér hűtőt, nyanyásan öltözök, este kilenckor már alszok a plüssállataim között, és kábé fél éve nem rúgtam be rendesen, szóval ne szóljak semmit, én se vagyok egy rocksztár. Meg még férjem is van, és Bélának hívják az istenadtát… De azért a két és fél órás rövidített esküvői videó, meg az előbb-utóbb le kell adni az igényekből, és a hozzuk a gyerekeket, hogy kedvet kapjál, meg az mlm hálózatépítés az én szabadidőm kontójára odabasz rendesen – nem zavar, ha valaki ezeket élvezi, csak ne nekem kelljen végignézi és végighallgatni, és a kölkeivel játszani, meg elmenni az mlm előadásra, mert azzal ki lehet hozni belőlem a Godzillát.

    Irigység – igen, bevallom van bennem néha, ha azt látom, hogy egyeseknek milyen lehetőségeik vannak, a szülők alájuk teszik a kocsit, a házat, és nem kell a fél életükön át azért gürizniük, hogy valamiféle anyagi biztonságot teremtsenek maguknak, nyugodtan tanulhatnak, utazhatnak, kereshetik önmagukat – mondjuk, ha eszük nincs hozzá, akkor ők se hoznak ki ebből többet, mint én a sokkal kevesebb induló tőkémből. Ráadásul amit ezért sokszor le kell nyelni az öregektől, azt nem venném a nyakamba…

    Amúgy idén Halottak napján tettem egy ígéretet magamnak – ehhez tudnivaló, hogy nálunk a temetőben mindig óriási családi dzsemborik vannak, ahol összetalálkoznak az egymást csak itt látó rokonok. Szóval jövőre viszek egy ásót, és azt az illetőt, aki agresszíven kapacitál, mi több, egyenesen felszólít arra, hogy szüljek végre gyereket, mert az milyen aranyos és hogy fog örülni az anyukám, azt bizony fejbevágom, és ott helyben elföldelem. Gyorsított eljárással és sekély sírhantba, mert nem hiszem, hogy elegáns ruhában, sárban és sötétben képes leszek kiásni egy megfelelő mélységű sírgödröt, de hogy lesz annyira halott, mint a többi temetően nyugvó, az kurvaélet.

    • Arita, visítva, sőt fulldokova röhögök az utolsó bekezdésen, azt hiszem, mára be lehet zárni az internetet. Beszarok rajtad, komolyan mondom! :DDD

    • Szerintem csak kérdezz vissza, hogy elég nagy-e a lakása, hogy felnevelje benne azt a gyereket. Pont úgy megüti a guta, és legalább biztos, hogy nem csuknak le érte. Csak ezt a kommentet kell törölni innen, különben a végén én leszek a felbujtó 😉

    • Arita, kinyúltam. Láttam az egész jelenetet magam előtt.. a könnyem potyogott a röhögéstől. Forgatókönyvet kellene írnod. (csak hogy megmondjam, mit csináljál, na)

  5. LOL!!! Az utolsó bekezdéseden még most is vihogok!

    Egyébként, ha jobban belegondolok, akkor az én környezetemben sem létezik ekkora tökéletességgel megélt család. Abban sem hiszek, hogy a tökéletesség mögött nincsen sár, de ettől csak még bosszantóbb a dolog.

    • Mindig van mögötte sár. Én írtam, hogy burokban nőttem fel, de nem ilyenben. Szóval hiszek én abban, hogy szeretik egymást az emberek, de ez a minden csak úgy jól jön ki, nincs benne semmi meló, és semmi nem érdekel, nem foglalkoztat, nincs árnyaltság – hát, ez inkább fejelfordítás. Az meg, hogy tolja a másik arcába – na, az nem is tudom, micsoda. Önigazolás?

      • Az is…. mert nekik sikerült elérni, az út végén meredező célt, a tökéletes családról szőtt álmot. Van szép házuk, két gyerekük, kutyájuk, kocsijuk, boldog házasságban leledzenek, van jól fizető állásuk, évente kétszer nyaralnak, és miközben a nagyik unokáznak, ők színházban kulturálódnak. Másrészt önámítás…. mert miközben a máz alatt savanyú krém, nagy pofával osztják az észt és mindezt olyan intenzitással teszik, hogy egy idő után már maguk is elhiszik a tökéletességnek hitt ábrándjaikat.

        A demenciában szenvedő nagyanyám jut eszembe, ő is boldog tudatlanságban él.

        • Az a gond ezzel, hogyha nekik tényleg jó, elhiszem, de miért gondolják, hogy ez vm alapállapot mindenkinek? És hogy csak egy út és egy igazság létezik?

          • Tényleg jó nekik? Vagy az egész csak színjáték és önámítás? De ne legyek rosszmájú, tényleg van aki tökéletes boldogságban él, illetve elhiszi, hogy ami neki jutott az a paradicsom netovábbja. Csak én kételkedem, nem hiszem el, hogy létezik ilyen tökéletesség.

            Azért gondolják, mert mindenki magából indul ki, azt hisszük, ami nekünk jó az nyilván másnak is az.

            • Hát, nézd,szeretném azt mondani, hogy biztosan nagyon jó nekik, de az van, hogy azok, akik húszas éveinkben ilyen sztorikat adtak elő, most szinte mind válnak, és nagyon dühösek magukra és a helyzetre, hogy miért viselték el ezt és azt ilyen sokáig.

              • Ja, és itt most nem azt mondom, hogy nincs jó párkapcsolat vagy boldog élet, csak ezek a “nekem minden tökéletes, és mivel te nem így csinálod, az csak rossz lehet”, na, ez a gyanús.

                • Ebben teljesen egyetértünk. Igenis van jó és boldog párkapcsolat, csak abszolút tökéletesség nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy sokan tálalni próbálják. Takargatják a szennyest, nemcsak mások, maguk előtt is. A sznobok mellett, nincs rosszabb az álszenteknél.

          • Van egy sanda gyanúm. Akiknek tényleg jó (nem azért, mert azt képzelik, hogy jónak KELL lennie, hanem mert a belső igényeiket tényleg kielégíti), azok nem nyomják annyira. Minek, nincs szükségük bizonyításra.

    • Higgyétek el, tökéletes boldogság létezik, ma meg is éltem, de lehet, hogy inkább egy korábbi poszthoz kapcsolódik, nem ehhez és a családos léthez. Ha ti is meg akarjátok tapasztalni, üljetek be az Interstellar-ra, úgy hogy ittatok előtte. Amikor vége, és kiértek a sloziba – na az tényleg maga a mámor!

      • 😀

        Tényleg, el is felejtettem, hogy a napokban írtam erről. Hárman éltük át az M0-on dugóban ülés után, így én azt mondom, hogy tökéletes boldogság csak az M0-on túl létezik.

        • A tökéletes boldogság létében nem kételkedem mert mindig elalélok, amikor lecsúszik a torkomon egy szeletke egész mogyorós tejcsoki, vagy amikor nyár elején epret csócsálok, téli estéken pedig mézes teát egy jó film előtt, vagy amikor pattog a tűz a kályhában és az egész szobát elárasztja a nyers fa illata és…..

          Én csak Sárika és Bécu tökéletességét vonom kétségbe.

  6. Istenem, már látom magam előtt a jelenetet… Csak beszél, beszél és beszél – mintha maga magának akarná bizonyítani hogy ejjj, de jó is így!
    Én csak egyre igyekeznék titokban tartani, mikor megyek megint haza…

    • Az a baj, hogy ezekkel bármikor bárhol össze lehet futni, mert mindig ott figyelnek, kit lehet elkapni némi önigazolásra.
      Az a jó, hogyha felvetsz nekik valami problémát, sajátot vagy társadalmit, akkor nem tudnak vele mit kezdeni.

  7. “a blogger nem vállal felelősséget a stiláris malőrök miatti agysejtpusztulásért”

    Pedig kéne, éveket öregedtem az olvasása alatt.

    Mondd, egyébként Sárikának nem az a vezetékneve, hogy Normális? Csak mert tudom hogy felettünk lakik a rokonsága. Normálisné minden reggel kimegy a lépcsőházba cigizni, és onnan nézi ahogy reggelente munkába indulok a gangról. A haja mindig rendben van, a melír tökéletes, de valahogy nem érzem a gondtalan harmóniát. Mr. Normális őszül, azonban mindig fehér sportszerkóban jár Nike cipőben, abban liftezik, és van amikor felveszi a Chicago Bulls-os baseball sapkáját. Erkélyajtajuk mindig nyitva áll, onnan látom hogy szeretik gyűjtögetni és a falra kirakni a vadászereklyéket, és mindig szólnak ha valaki túl hangos a házban.

    • Olyasmik, de ezek picit, egy árnyalattal mások szerintem. Ezek inkább azok, akik mindenféle igyekezet nélkül, családi segítséggel elért élettel nem látnak túl magukon.

    • Egyébként visszaolvasva én is kaparom a falat, ezt borzalmas olvasni. De kénytelen voltam átvenni a szófordulatai(ka)t, hogy hiteles legyen, plusz a nyelv is megmutatja a gondolkodásunkat, és az övék egyszerű, így a mondataik is azok, amit vissza kell adni. 🙂 Néha tényleg olyannak tűnik egy-egy bejegyzés, mintha azért írnám le, hogy szenvedjen más is! Pedig nem ez a cél.

      • Mesebeli Kerek Erdő // november 15, 2014 - 9:32 du. // Válasz

        Deee, tudjuk, hogy ezt akartad: veled legyünk jóban-rosszban, bár a jót valamivel könnyebb egyedül cipelni:D

        Amúgy most én is tuti, hogy öntelt libának hatok, tán még az is vagyok, de engem felbőszít ez a leereszkedő, buksisimizős stílus. Miért csak ( jobbára) az éjsötét és ezért magukat mások fölé helyező embertársaink sajátja ez az attitűd? (na ugye, most meg én helyeztem magamat ezzel föléjük, erről beszeltem)
        És igen, ott van amit Arita is írt, hogy basszus, nekünk mezei kétkezű-kétfülű hátszél nélküli embereknek sok-sok évünkbe (évtizedekbe is akár) beletelhet amíg elérjük azt az állapotot, ami neki 20 évesen az origó volt: ahonnan elkezdhette az önálló életét. Amivel eddig kb. túrót se csinált, ami bármi hozzáadott értékkel bírt volna, akármihez is.
        Tényleg bosszantó, na.

        És igen, az is igaz, hogy baromian élvezem a hal arccal előadott, számukra meghökkentő nézeteimet követő instant lefagyásokat. Nem kellenek ehhez nagy dolgok: meleg házasság, vegetarianizmus, Bëlga vagy Monty Python idézetek, karácsonyi nemajándékozás, “elegünk van a húsvéti/karácsonyi hacacárékból, jövőre vmi muszlim / buddhista érdekeltségű tengerparton töltjük az ünnepet” – aztán élvezem a kékhalált. Meg hogy legközelebb nagy ívben kerül, mint az ördög a tömjénfüstöt (hát-ez-hülye, ne tudd meg, múltkor mit mondott, Úristen…és már darálja is izgatottan a rémségeket az őt szerető egyik(!) legjobb barátnak, aki egyben természetesen rokona is:))

        Izé: a környékünkön létezik elvileg egy bizonyos Tirpák Csárda nevezetű hely. Lehet, hogy a véletlen műve, de én besírtam emiatt a Paraszt Csárdán, mert járt oda rendszeresen banzájozni vagy két ismerős “Sárika”- család.(és igen, tudom, hogy a tirpák a betelepített szlovák ajkú népcsoportot jelöli, kínosan ügyelek rá, hogy ne használjam egyéb kontextusban, de attól még tudom, hogy a köztudatban milyen minősítést jelent.:))

        • Óóóó, amúgy tirpák csárda eredetileg, csak nem akartam azt írni, így átkereszteltem parasztra. Hogy ráéreztél!

        • Ááá, igen… én, ha zsidóznak, drámaian kijelentem, hogy zsidó vagyok. (nem vagyok egyébként). A miért nincs gyereked, férjed-re pedig közlöm, hogy a.,elhagytam őket, mert egy rohadt individualista vagyok, b. nincs hozzá kedvem. Ha jönnek a cigányokkal, sopánkodok, hogy a francba nem tudok olyan technikával énekelni, mint ők, pedig mit meg nem adnék érte, mert imádom az eredeti cigány népzenét, de képtelen vagyok énekelni, pedig egyszer egy napig fizettem a sört egy csehóban egy gyönyörűen énekelő dali zenésznek, hogy megtanítson a technikára, de a nap végére félig elázva szomorúan beláttam, ők így születnek, (tényleg imádom, mint a népzenéket általában és a sztori is igaz). Kis mélázás után még hozzáteszem, hogy ja, volt cigány szeretőm, anyám! hogy micsoda hév, szenvedély!! (tényleg volt) Ha a melegeket szidják, akkor elrebegem, hogy nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne próbáljam ki a leszbi szexet, mert az életben mindent ki kell próbálni,nem? (tényleg így gondolom) és egyébként nekem úgy tűnik, ő látensen (khm) mintha vonzódna a saját neméhez, hát nem azért szidja őket annyira-blabla? Bunkó agresszív provokatív vagyok ilyenkor, de marhára unom én is az ilyen beszólásokat.

          • Énekelni sehogy se tudok, de táncolni szeretnék megtanulni úgy. Egyébként elég jól megy, de a cigány tánc esélytelen.

            • Még gimis voltam (nyolcvanas évek eleje), amikor a Békés Banda hívott magukhoz énekelni, de csak hitetlenkedtem, hogy hogy tudnék én úgy, olyan technikával.. azt mondták, idővel meg lehet tanulni, de marhára kételkedtem benne. Úgyhogy nem mentem. Néha bántam azért.

              • Hát ez engem nem fenyegetett, mármint az ének. Csak a gyerekeim szoktak rám szólni, hogy “apa ne énekelj, mert hamis”. Viszont tánccal mondták anno, hogy menjek a Martenicába, aztán csak nem mentem. Néha, pillanatokra bánom, de igazából inkább nem.

                • Az igen. 🙂 Micsoda elveszett lehetőségek. Persze, ha annyira akartuk volna, bizonyára meglépjük, de 17-18 évesen hogy lehet annyira elköteleződni? A néptánc.. nos, igen.. csinálgattam, és élveztem is, de nekem azt tetszett igazán, ahogy a pasik táncolnak, nem ahogy a nők. Én a csizmám szárát szerettem volna ütögetni a színpad közepén, nem félkörben topogni körülötte. Ez volt a baj. És a néptáncban nem annyira megengedett a szerepcsere. 🙂

  8. “Most benne is vagyunk ebben a baba-projektben, anyumék nagyon szeretnék már a negyedik unokát. Bátyáméknál is most jön a harmadik. Nagyon várjuk már, hogy a kis pocaklakó megérkezzen.” – Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, áááááááá, végem van! XDDD

    Hanem ez nem is rossz ötlet: tényleg kevésbé izgatja fel magát az ember, ha nem néz híradót. Főleg én, ugye….

  9. Mesebeli Kerek Erdő // november 16, 2014 - 12:29 du. // Válasz

    Olvastam anno azt a “nyelves posztot”, szerintem mi eléggé egy környékről származunk.
    (én pl. a bizonyos megyeszékelyről – furi:D )

  10. Nem egy, hanem legalább egy kutatóintézetnyi szociológus veszett el benned.

  11. Újabb megfigyelés az elemzett csoportról: Sárikának és/vagy Bécunak rendszerint van egy szupertrendi, agyonfestett és zselézett rakétahajú, (első) ránézésre szupermodern, jellemzően elvált, nagyon spirituális és nagyon megvilágosult ámde konzervativ alapértékeket mégiscsak vasárnapi almáslepénybe álmodó annnya. Mert szuperlaza és szupergyors, mitkell annyit tökölni? Kiugrunk Juditbarátnőmmel olaszba’, addigra tán összejön az unoka is gyárákék.
    Annál gyorsabb az almáslepény, minél inkább fiús az anya. 😀

  12. De jó hogy idetaláltam. Annyira aktuális nekem ez a bejegyzés.
    Teljesen egyet értek azzal, amit írtatok.
    arita grandiózus a kommented.
    Én pár hete szenvedek hasonló beszólás miatt, egyik kedves barátom térít a gyerekvállalásra. Azért érzem elkeserítőnek, mert ő régen nem ilyen volt, soha sem akart gyereket.
    És egy hülye farizeus, opportunista lett belőle. Nem érti az érveimet, meg sem hallja.
    De a legnagyobb szomorúság azzal szembesülnöm, hogy az emberek mennyire szürkék, unalmasak, üresek. Hogy a partner megtalálása és a gyerekvállalás teszi ki a életüket. Emellett semmiről nem szól az életük, nincs semmi érdeklődési kör, ambíció, lelkesedés.
    Ezek az emberek a középkorban is élhetnének. És nem értik, hogy nekem ennél több kell és nincs szükségem mindig a barátomra, hogy jól érezzem magamat és a gyerek sem hiányzik annyira. De valami csak nem stimmel náluk, ha állandóan beleakarnak pofázni mások életébe. ÁÁÁ kész!

    • Lehet, néha egyszerűen csak tapintatlanok, bár én sokszor érzek önigazolást inkább. Tényleg az a fura, hogy én sem szoktam beledumálni, csak reagálok, ha ők elkezdik a pofázást, ok meg lazán mondják, hogy nekem mi lenne a jó.

      Az emberekről, akiknek nincs más, csak a partner megtalálása, van egy külön posztom. Linkelem lent.

      És üdv. köztünk, Nadja! Kicsit most trehány blogger voltam a kommentekkel, nem így szoktam, bocsánat. (lást legfrissebb bejegyzést, címe: Helyzetek)

      Ez itt a kapcsolatfüggőkről szóló szövegem.

      https://tollampapirom.wordpress.com/2013/12/29/377/

  13. Most esett le, hogy “Sárika egy kicsikét butácska, de Sárikának a szíve kitárva…” Haláli, miket össze-vissza vidulok itt.

  14. Hmmmm, hát, én kicsit kiakadtam Sárikán 😀 Tudom, tudom, fikció az egész.(Ellenben ismerek ilyeneket én is) De amúgy kicsit jobban belegondoltam, hogy az ő Bécikája milyen jó családba házasodott. Kicsi lánynak meg se fordult a fejében, hogy valóban nem véletlenül nyomult rá a fickó? Most gondoljatok már bele a pasi helyzetébe: adott egy gazdag lány, apucinak káeftéje van, a haverok is noszogathatták hogy na most megcsinálhatod a szerencsédet 😀 És nyilván először a szülőkhöz hízelegte be magát, így pedig nem nehéz elcsábítani egy önálló gondolkodásra képtelen lényt …. És hány ilyen lehet, anyám borogass…Hányinger.

    • Üdv. a blogon Emily, jó meglátás, látod, nekem eszembe sem jutott a férfi irányából közelíteni, pedig erről is lehetne írni, ha már a nőkre gyakran rásütik, hogy érdekből szerelmesek.

  15. Frankón kivert a libabőr, miközben olvastam. XD

  16. “minden szürke-sárga lesz, az Bécunak is tetszik, főleg a szürke” – hát ez kész, eldobom az agyam. És röhej, hogy tényleg ilyenek az emberek. 😀

  17. Ezzel az írásoddal még nem is találkoztam , de jobb későn, mint soha, nagyon találó 😀

    Valahányszor szembejön egy efféle történet, előjön belőlem a szánakozással vegyes irritált megértés, egyrészt mert utálom, mikor előadják, hogy így a normális, másrészt mert amit ennyire tökéletesnek akarnak eladni, ott tuti, hogy valami difi van. Megalázás, visszaélések, veszkedések, hazugságok, válogatott hamis hangok. De kívülre muszáj a tökéleteset mutatni, mert az úgy helyes. Mint a Pink Fluffy Unicornban, ahol a bolyhos pónika csinál magának egy szarvat, vidáman ugrál a szivárványon, aztán a drogos póni élettársa elzavarja reggelit csinálni.

    • Pedig néha úgy vagyok vele, hogy lehet nem kéne megosztani régi posztokat, mert már biztosan unjátok, de ezek szerint megéri. Fent ki van téve most már menüben egy “összes szöveg” rész, ott elérhető minden poszt időrendben, a főoldalon nincs minden kitéve.

      És igen, gyakran van valami defekt, amikor valaki ennyire önigazol; ami kemény, hogy szabályosan kinyilatkoztat, és nem is tudja elképzelni (!), hogy vannak más életek is. Hiányolom az öniróniát ezeknél az embereknél.

  18. Egy dolgot hianyolok a korkepbol. 1-2 Coelho, Izek, imak, szerelmek, neadjisten A titok bolcsesseget. Az en Sari ismeroseim ezekkel szoktak nyomatekot adni a hitelesseguknek, ezekben talaljak meg a legerosebb onigazolast. 😀 😀 😀

  19. Épp ma kérdezték meg tőlem, hogy mikor megyek már férjhez. Kissé váratlanul ért egyrészt már nem is emlékszem mikor tettek fel nekem utoljára ezt a kérdést, másrészt olyan helyről jött ahonnan nem igazán számítottam rá. Számomra az is rejtély hogyan jut eszébe valakinek ilyet kérdezni? Tényleg ennyire mozgatja a fantáziáját, hogy én egyedül vagyok? Vagy már ez is amolyan “beszélgetést akarok kezdeményezni” kérdés. Nyilván az egyedülállóknál ez bevethető, az más kérdés, hogy válaszként részemről csak egy szemöldökfelhúzásra futotta, ami nagyjából annyit tesz, hogy ezt most tényleg komolyan kérdezed?!

  20. Mesélje el Sárika úgy tizenöt év múlva a történetét…

  21. Ez nem sárika-specifikus jelenség, hanem vallási problematika: elmész a templomba és ott elmondják neked, hogyan is kellene élj és kilátásba helyezik, hogy ha nem úgy teszel, a lelked a poklok poklában fog égni az idők végezetéig, mert az övék az egyetlen igaz világnézet, amit terjeszteni kötelező és punktum.

6 visszakövetés / visszajelzés

  1. A nő meg az ő teste | Tollam-Papírom
  2. Parainesis a rendes nőkhöz | Tollam-Papírom
  3. Évfordulós poszt (tl;dr) | Tollam-Papírom
  4. “Nők ezrei rajonganak értük” | Tollam-Papírom
  5. Kedves Doktornő! – Tollam-Papírom
  6. Kérdezz bátran! De csak hülyét! – Tollam-Papírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: