Minek nevezzelek? A pasim, a csajom, a kedvesem…

Ha az ember házasságban él, akkor nagyon egyszerű megneveznie a házastársát: azt mondjuk, hogy a feleségem, a férjem. Viszont ma már sokan nem élünk házasságban, akkor sem, ha a köztünk lévő kapcsolat alapján 30 éve biztosan az anyakönyvvezető elé vonultunk volna, ha másért nem is,  a címkézések elkerülése, a köz akarata, nyomása és az OTP-kölcsön végett. Lehet, másnak egyszerű ez a kérdés, én mégis sokat gondolkodom azon:  minek nevezzelek? Vagyis hogyan nevezzem meg? És engem minek nevezzenek? A valakimet hívjuk most Janinak.

Régen, nem is olyan régen volt a menyasszonyom-vőlegényem, férjem-feleségem, élettársam hármas, viszont ma már kevésbé házasodunk, közben meg mégis összetartozunk, és beszélünk egymásról. Én még nem találtam rá a megfelelő kifejezésre, amiben együtt van benne az, hogy Janival nemcsak barátok vagyunk, viszont nem is vagyunk házasok, de együtt élünk, szeretjük egymást, kapcsolatunkban gyengéd szálak is vannak, összetartozásunk nem kevesebb, mint egy házastársi viszony. Nekem szinte egyik kifejezés sem fekszik, mindegyikkel van bajom.

Az élettársammal kapcsolatban sokakban régi berögződés, hogy ők a szabadéletűek, belőlük lesznek a leányanyák, és nekik lesz zabigyerekük. Régen így emlegették, akkoriban én még gyerek voltam. Beugrik egy kereskedelmi tévés híradó is, amiben azt mondják, hogy K. Gizi megölte élettársát. Emellett úgy érzem, ez egy hivatalos megnevezés, bírósági iratokba lehet így diktálni. Együtt élünk a lakásban, és ez dokumentálva is van, ennyit jelent nekem ez a szó. Jogilag rendezett a viszony, szakítás esetén le vagyunk papírozva, tiszta ügy.

Aztán van a barát és a barátnő, ez nekem szimpatikus, de nem tükrözi azt, hogy Janival más a viszonyom, mint a barátaimmal. Most nem mondom, hogy legyen benne, hogy gyengéd érzelmeink is vannak egymás irányába, de azért csak kellene némi különbséget tenni Jani és a barátok között.

Csajom, pasim – ezeket a tiniken kívül felnőtteknél is szoktam hallani. A csaj egyébként 20. századi cigány jövevényszó, a jelentése “fiatal”, a pasi a pasas szóból rövidült i-képzős alak, jelentése “személy, fickó”, a franciából német közvetítéssel került a magyarba, a passage “utazás” szóból származik. Az eredetük alapján hordoznak, hordoztak egy fiatalos, kalandozós jelentést, bár akik ezt használják, nem kalandozásnak érzik a csajukkal, pasijukkal való kapcsolatot. Én első hallásra azt gondoltam, hogy nem akarom, hogy valaki a csajának nevezzen. Ha ő nagyon úgy érzi, hogy az vagyok, akkor legyen, lehet, meg tudnám szokni. Meg tény, hogy jobban kifejezi a barátságon túli viszonyt, mint a barát, barátnő.

A párom nekem túl semleges, semmitmondó, beazonosíthatatlan, nekem meg még kicsit öreges, kicsit konzervatív is.

Szerelmem – szép, de nekem túl nyitott, nem tartozik mindenkire. Pl. van egy üzleti tárgyalás, szóba kerül a valakim, azt mondja a business partner, hogy szereti Litvániát, mire én ezt válaszolom: mi is szeretjük, sokszor visszajárunk, mert a szerelmem élt ott pár évig. Nem fura ez?

Kedvesem – hasonló a szerelmemhez, és By Alex óta csak arra tudok gondolni, hogy az én kedvesem egy olyan lány, akit farkasok neveltek…

Babám, rózsám, szépségem – igazi pikáns folklór.

Az életem szerelmétől, a leendő gyermekeim apjától sikítani tudok.

Hogy legyen egy kis kitekintő, elmondom, hogyan működik ez az olasz nyelvben. Van a “ragazzo-ragazza”, ami szó szerint azt jelenti, hogy fiú-lány, aztán jön a ragazzo, ragazza del cuore, vagyis a szívem fiúja, lánya, és végül a fidanzato-jegyes. A diákéveimben azt kérdezték tőlem, van-e ragazzom, és ha igen, akkor ő a ragazzo del cuorem-e. Most már azt kérdezik, van-e fidanzatom, amire ha azt válaszalom, hogy senki sem jegyzett még el, akkor azt mondják, nem is ezt jelenti. Ott is átalakult a jelentés, az eredeti jegyes szó használatát inkább életkorhoz kötik. Bizonyos kor felett (valamikor a diákévek végével érkezik ez el), nem fiúd van, hanem jegyesed, akkor is, ha nem gyűrűztétek megy egymást.

A mi nyelvünk gazdagsága túlragozza ezt a kérdést, sok lehetőséget adva a kifejezésre. Nekem az egymás között elhangzó becézésekkel nincs gondom, bár én nem szeretem, ha becéznek, mindenféle emberi kapcsolatomban azt kérem, hogy szólítsanak a nevemen. Én sem szoktam Janit oroszlánomnak, drágámnak, szívemnek, bébikémnek, bikácskámnak vagy bármilyen más becenéven hívni. Egyszer, egy randizási időszak elején mondta azt nekem valaki, hogy punásom, hát, amellett, hogy nyakig vörösödtem, majdnem kiosztottam egy (verbális) sallert.

Hozzám még mindig a “barátom-barátnőm” áll a legközelebb, informálisabb helyzetben szoktam kicsit humorosan azt mondani, hogy a “párkapcsolatom”. Tudom én, hogy ez egy igaz first world problem, de akkor így nézve minden, ez az egész blogolás is az.

Update: jelezték, hogy:

a “csaj” (a legtöbb magyarországi cigány dialektusban: “sej”) nem azt jelenti, hogy “fiatal+, hanem azt, hogy “lány”, pl.: sukár sej – szép lány; kászko sej szán? – kinek a lánya vagy?)” (köszönöm)

 

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

59 hozzászólás Minek nevezzelek? A pasim, a csajom, a kedvesem… bejegyzéshez

  1. Szólítsanak a nevemen – persze, egymás közt. De ha azt mondod, hogy ő Jani, akkor harmadik személy felé semmit nem mondasz a kettőtök viszonyáról, ami persze nem is mindig fontos, de mi van, ha igen? Bizony van, hogy a viszonyt kell megnevezni, nem is mindig azért, mert akkora elvárás, hogy mondjuk legyen ellenkező nemű az ember életében, hanem mert csak.

  2. De jó téma!

    Valahol nekem is gondot jelent/jelentett ez mindig. Két megnevezéstől kapok totális agylobot. Az egyik a “párom”. Párja a zokninak van, meg a galambnak;) A másik a “jobbik felem”. Ettől azonnal elkezd rángani a szám széle:) Igaz, én a feleségemet sem annyira szeretem így titulálni, meg azt sem nagyon szeretem, hogy “az asszony”. Persze ha hivatalosan kell bemutatkozni valahol, akkor a feleségem/férjem nexust használjuk, de leginkább a Móni/Tomi szokott működni, a karikagyűrűkből meg ki lehet matekolni a családi állapotot. Kicsit viccesen, kedvesen meg a szívem csücskének szoktam nevezni, így 13 év után:)

  3. Ez az elettars szo tenyleg erdekes mert a tars az egy szep es kedves elnevezes. De hala a maunika shounak manapsag az elettars mar derogativ szo lett. Meg szerintem a partner a legdiplomatikusabb szo. A parom cuki de nekem mindig kicsit vicces nem tudom mert 😀 kb olyan mint az asszony 😀

  4. Amitől én agyfaszt kapok, az a gyerekeseknél az anya/apa és ezek mindenféle becézett alakjai, megjegyzem egyszer a tévében képes volt a Norbi a feleségét anyácskaként emlegetni, ami nálam már egyenesen válóok. Szerintem kiválóan érzékelteti, hogy a másikra már nem is tekintek nőként/férfiként az illető, identitása a szülői mivolta.

    Párom: brrrrr….. Van benne valami hideg távolságtartás, aki ezt használja, talán nem is véletlen. Egyébként hallottam már olyanoktól is, akik pedig házasok, és nem értem, nem értem, mert nem tudok szebbet elképzelni, mint férjem/feleségem.

    Kedvesem. Számomra túl modoros, nem is tudom, milyen.

    Pasim/Csajom és idesorolom még a nők között elhangzó “fiúm” fordulatot. Nem szeretem.
    Amikor a kisfiam apukájával együtt éltünk, “vadházasságban éltünk”, az élettárs szót nem szerettem.

    “Szerelmem” – félnék, hogy a sok kimondás elcsépelné, ezért módjával használnám.
    Mindenféle becézések: kösz, nem, erről otthon én is nemrég írtam.

    Barátom/barátnőm tűnik nekem is a legbarátságosabbnak, mondjuk én azt hiszem úgy hívnám az én barátom, hal lenne, hogy “A Barátomnagybével” 🙂 .

    • Holdviola, ezt a Barátomnagybévelt szabadalmaztatni kellene, szerintem pont valami ilyen hiányzik a nyelvünkből. A szerelmemmel kapcsolatban nekem eszembe sem jutott ez a nézőpont, pedig ez is milyen igaz.

    • Anya/apa nagyon égő, engem is így szólított a férjem, amíg kicsik voltak a gyerekek, hiába kértem, hogy ne.
      A kedvesem tényleg modoros, azon túl nyálas is.
      Spanyolban van persze a chico/chica, de formálisan novio/novia – vőlegény/menyasszony, de szerelmes, partner is lehet. Az argentin mondja, hogy percanta: egy nő, aki együtt él egy férfivel, de nem házasok. De asszem ennek pejoratív jelentése van inkább.

    • “A kisfiam apukája” Na erre meg az exem a leghasználatosabb. Én is használom, de szeretni nem szeretem. Van jobb ötlet?

    • Vadházastársam – ez most jutott eszembe, a Holdviola hozzászólását olvasva. Lehet, hogy használnám, ha aktuális volna, és persze csak a megfelelő körben, business partner előtt nem.
      A férjem, amikor még nem volt a férjem, legkedvesebb ismerőseként mutatott be. Először meghökkentem, aztán viccesnek tartottam, de rövid idő után már utáltam.

      • Ez is egy érdekes része a témának, hogy hogyan mutatjuk be a másikat a kezdetekkor. Én amikor még nem tudom, hogy kicsoda a másik nekem, nem mondok semmit, csak a nevét.

    • Mi többnyire az apa/anya megszólítást használjuk a férjemmel, persze csak otthon, de én ugyanúgy férfiként tekintek rá, mint a gyerekek előtt. 🙂

      • A szüleimnél az van, hogy apukám szokta “anyának” szólítani anyukámat, viszont fordítva soha sem történt így. Anyukám szinte mindig a keresztnevén szólítja apámat, néha egy vicces éllel “barátomnak” hívja, de nem becézi túl.

  5. Punásom… azt a büdöshétszentségesrézfánfütyülőmindenségitneki!

  6. A japán nyelvnél kicsit furább az ember valakijére való utalás szerintem. ‘Kanojo’: Ő, őt(mint lány), de barátnőt is jelenthet a szó romantikus értelmében és a ‘kareshi’, ami barátot jelent ugyanabban az értelemben, de nem hinném, hogy ezt a szót félre lehet érteni. Ebből én még a ‘koibito’-t ismerem, amiben benne van a ‘szerelem’ és a ‘személy’ is, ha külön vesszük. Nekem ez tetszik a legjobban, de ez egy kicsit személyesebb szó, mint az előző kettő. Ezért se használják annyira a japánok. Fura is az ő nyelvük…
    Egyébként, nekem ez a barát-barátnő nagyon nem tetszik. Egyszer megkérdezték, hogy van-e barátom, mire én mondtam, hogy van több is. Sőt, barátnőm is van. Érdekes szituáció volt.

    • Szia Shimizudani!

      Köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy itt vagy.

      Nagyon szuper, hogy a japán nyelvvel kapcsolatban is érkezett infó. Azt tudod esetleg, miért nem használják a japánok a koibitot? Értem, hogy személyesebb, de mi ezzel a gond a használatban?:

      • Üdv!
        Igazán nincs mit, örülök, hogy lehet ilyesmit is olvasni 🙂
        Nos, nem vagyok szakértő és nem lehetek száz százalékig biztos semmiben, de ez a ‘koibito’ hasonlíthat a ‘szerelmemhez’. S tudni illik, hogy a japánok elég érzékenyek az érzelmeik kifejezése terén. Még négyféle szavuk is van annak a kifejezésére, hogy szeretik egymás: suki(szeretlek, tetszel, bírlak), daisuki(az előzőnek a testvére, csak elé kell tenni egy nagyon-t), aishiteru(szerelmes vagyok beléd) és a koishiteru(ami egy kicsit komolyabb lehet az előzőnél). Tehát a japán emberek mindazok ellenére, hogy ilyen sok szavuk van a szeretetük kifejezésére, még a szerelemnél is szívesebben használják az első kettőt. Ha már sok ideje vannak együtt, akkor talán az utolsó kettőre is rátérhetnek.
        Visszatérve a koibito-hoz, nekik is ugyanúgy nehéz lehet kimondani hivatalosabb körülmények közt, hogy a “szeretőm” “szerelmem”, mert ez egy líraibb kifejezés.
        Egyébként, ők ilyen “Nevezzük nevén az embert” társadalom, már akkor is zavarba jönnek, ha valakinek szólítják őket és nem a nevükön. Ilyenek ők.

        • Húú, de érdekeseket írsz. Bennem megint sok kérdés felmerült. Pl. az, mit mondanak egymásnak a házastársak, ha azt akarják kifejezni, hogy szeretik egymást? Mit használnak a költészetben? Ott vannak megszólítások? Jaj, és ne haragudj, hogy ennyit kérdezek, remélem, nem veszem kedved a további kommenteléstől. 🙂 Ha nem tudod a választ, majd utánanézek valahol.

          • Azt tudom a házastársakról, hogy a feleségek általában ‘anata’-nak nevezik a férjüket, ami nyers fordításban a legudvariasabb megszólítása a második személynek, de ez a jelen helyzetben azt jelenheti, hogy ‘drágám’. A megnevezésről ennyit tudok, a szeret kifejezése pedig..nm vagyok jártas a felnőttek életében, de szerintem, ők is ‘aishiteru’-t használnak, ha már sok ideje vannak együtt és még mindig szeretik egymást, de kétlem, hogy ők olyan sokszor mondanák ki, mint itt a nyugaton.
            Nos, a költészetet nézve végképp homály van nálam, de szerintem ott is épp annyiszor szólítják meg a szóban forgó személyt, ahányszor a nyelvtan előírja, mert náluk a tulajdon kifejezéséhez is szükség van a személyre, nem úgy, mint nálunk. Például: Magyar nyelvtan – A szemed, a szád, a csípőd ringása; Japán nyelvtan – A Te szemed, szád, csípődnek a ringása(röviden így tudom elmagyarázni). Ha a ‘szem’ japánul ‘me’, akkor a “Te szemed” japánul “Anata no me”. Eddig ér az én fordítói képességem. Szóval, mivel épp elégszer veszik elő a második személyt, ezért kerülik el a felesleges használatát. De ugyanez a nyelvtani szabály fordul elő akár több ember megszólításánál is.
            Hát, eddig ér a tudásom ez ügyben, remélem érthetően válaszoltam.

  7. Amikor mi voltunk tizenévesek meg kora huszonosok, akkor a barát-barátnő dívott, nem is volt vele bajom, így utaltunk egymásra a férjemmel, amikor még nem volt a férjem. Ja, végül is most se az, mert nem vagyunk hivatalosan megesküdve, de házasoknak tartjuk magunkat, van gyűrünk is. Egy idő után a barát-barátnőt kevésnek éreztük, a menyasszony-vőlegény sem jött természetesen, a párom nekem bejött, és szoktam is használni, de a férjemnek nem áll rá a szája, így aztán férj és feleség lettünk – így utalunk a másikra. Néha én azt mondom, hogy a ‘zuram, mert vicces, ismerősök, barátok előtt pedig a nevét használom. Van becenevünk is, nagyon állat mindkettő, és én is meg ő is szeretjük ezen szólítani a másikat, de az állandó, “hivatalos” beceneveink mellett mindig aggatunk egymásra újabbakat is – voltam én már a palacsintától a nyuszmákos mákon át, a kis tőzegmohalápig minden – valamiért ez nálunk családilag szokás, a háziállatokat is össze-vissza becézzük.

    A csajom megszólítástól a falnak tudnék menni, régebben a tesómat hívta így a sógorom, aki egy más korból itt maradt öreg hippi, és biztosan úgy gondolta, hogy ez így menő. Bébinek is szokta nevezni, na annak hallatán legszívesebben fejbe csaptam volna a kisbaltával, de szerencsére a hosszú évek alatt mióta együtt vannak, leszokott róla. A pasim-at én afféle tipikus nőimagazinos szóhasználatnak tartom – mindjárt beugrik róla valami tipikus Cosmopolitanos cikk címe, mint például “Így kényeztesd a pasidat” vagy “Ezt a trendet kövesd, hogy bukjanak rád a pasik” vagy valami más baromság. Nagyon nem tetszik, komolytalan íze van, amolyan “a pasim az az idióta, akivel épp most futok, amíg nem lesz jobb” – ilyen nekem valahol a csajom is. Akkor inkább legyen párom, az kellően semleges, a kedvesem, szerelmem, drágám, meg ilyesmi viszont nekem túl intim és még ráadásul nyálas is.

  8. Nekem a barát/barátnő kombináció a legelfogadhatóbb, még akkor is, ha nem teljesen fedi a nagy büdös valót. Egyéb variációkat nem ejtek ki a számon, valahogy mindegyik idegen csengésű a számomra.

  9. Nebancs Virag // július 6, 2014 - 8:23 du. // Válasz

    Nalunk a ferjem masok elott a parom, hazassagkotes utan is. En pedig neki feleseg, meg az eskuvo elott is. Negyszemkozt minden elkepzelheto becenev utan a kis negylabu, dorombolo haverunkra utalok bizonyultak idotallonak. En is ot igy, annyira raillik. Egymast keresztneven soha. Valoszinuleg, mert egyikunk sem azonosul tulsagosan a keresztnevevel, igy az kettesben elegge tavolsagtarton hatna.

  10. Mivel nekem a legjobb barátom 10 éve egy fiú, igencsak frusztrál, hogy ékes magyar nyelvünk, ha már megkülönbözteti a szerelem és a szeretet szót, mi a zistennyiláért nem tud különböztető jelzőt találni a “csak barát” (ettől is rángást kapok amúgy, hogy mi az, hogy CSAK, a barátság a legnemesebb, legönzetlenebb kapocs, ami létezhet két ember között!!) meg a szerelmespár másik tagja cimkézésére.

    Én szeretem a Párom szót (bár ezen a zoknin meg galambon nagyon röhögtem 😀 ), sőt, mióta a kedvesemmel kapcsolatban teljes természetességgel jön a számra, azóta tudom, hogy véglegesen lezárult bennem az előző, hosszú kapcsolaton, akit először hítam a páromnak, mert az már tényleg komoly volt, együttélés meg minden.

    Az élettárs szónak pedig igencsak sajnálom a negatív köznyelvi tartalmát, ha belegondolunk, a társ az életedben a legszebb dolog, ami létezik – ugyanígy a szerető, hát a szeretéshez mint érzelemhez hogy tapadhatott ilyen jelentésárnyalat?

  11. Érdekes, engem az zavar nagyon, ha valaki folyamatosan párom/kedvesem/barátom/akármim szavakkal utal arra, akibe szerelmes/akivel együtt van/aki a társa.
    Ezeknek az embereknek van NEVÜK, és autonóm személyiségek. Nem azért szeretek valakit, mert a valamiM, hanem önmagáért, amilyen ő maga.
    Nyilván, ha először beszélsz az illetőről valakinek, akkor valahogy körül kell írni, meg kell határozni a szerepét az életedben (gondolom, te is inkább ezt feszegeted a cikkedben, hogy ezt hogyan is tegyük). De utána már miért nem lehet a nevén emlegetni?
    Nem reprezentatív felmérésem szerint az ismerősi körömben sokkal egészségesebbek azok a kapcsolatok, ahol a felek nem kedvesemként, páromként, férjemként/feleségemként, hanem simán névvel reflektálnak a társukra.

  12. a punásomtól megpusztultam, kééész @XD elképzeltem, milyen fejet vágtál, és igazából az vágott taccsra, nem is maga a kifejezés.
    a felsoroltak közül nekem a “párom” tetszik a legjobban, de nem használnám szívesen, mivel azt sejteti: egymagam “páratlan” vagyok, pedig nem. angolul egyébként a “significant other” a kedvencem, mert nekem visszaadja azt a fajta testi-lelki-szellemi egységet, amit kell. a kommenteket végigpörgetve megakadt még a szemem a “társ” szón, ám arról meg egy esetleges tempty és tsa bt majdani kültagja ugrik be o.O

    • Tempty és társa bt – zseniális. Nekem eddig tetszett a társam, bár nekem is csak most, hogy a többiek írták, ugrott be, hogy így is lehet. De most már ez sem játszik a bt miatt.

  13. A franciák a szerelmi kapcsolat kifejezésére, főleg fiataloknál, a petit ami/petite amie kifejezést használják (kis barát/barátnő), így különböztetik meg a “sima” barátságtól – ez sem feltétlenül jó megoldás nyelvileg, kicsit olyan komolytalan.
    Nekem, bár nem érzem zokninak magam, eddig mégis a párom kifejezés jön be leginkább 🙂 , kellőképpen semleges, de azért nem hivatalos jellegű.

  14. Szuflégyilkos // július 14, 2014 - 2:19 du. // Válasz

    Úgy láttam nem merült fel, de a társam szó önmagában esetleg? Az egyik ismerősünk hívja úgy az élettársát (akivel közös gyerekük is van), hogy “lakótársam”, na, ez szerintem kemény. 😀

    Persze a házastársak nem tartozik ide, de én attól kész vagyok, ha valaki a feleségét az_asszonynak hívja, és ennek a férfi megfelelője: az uram is nagyon beteg szerintem. 🙂

  15. Egyszer, egyik barátnőmmel megesett a következő: elmondta az egyik (kapcsolatfüggő) barátnőjének, hogy mostanában randizgat egy sráccal, mire a barátnő előrehajolt, megfogta a térdét, mélyen a szemébe nézett, és ujjongva a következőt mondta:

    – De jó, akkor most már neked is lesz Drágád!

    Akkor lesett állal nem tudott megszólalni, de így utólag ez sírvaröhögős. Szerintem ezek a becézgetések (szerelmem, édesem, báránykám, bogaram, kicsi szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája, kis teásköcsögöm) mind tárgyiasítják, tulajdonná fokozzák a másik embert (az más kérdés, ha kedveskedés, de ha így is hivatkoznak rá…). De ez a drágám, ez milyen már? Szinte látom, ahogy rámarkolnak az emberre, és azt sziszegik: Drááááááágaszááááááááág.

    Mindenesetre úgy tűnik, hogy nyelvünk nem tud lépést tartani a fejlődéssel, és kéne új szavakat alkotni. Hogy csinálsz egyszavas kifejezést arra, hogy “az az ember, akivel jelenleg szerelmi kapcsolatban állok, de nem csak dugunk, hanem együtt is élünk”? Mert pl. a szex-barát, szex-haver kifejezés is meghonosodott, vagyis a környezetemben már használják arra, hogy “barátok vagyunk, de dugunk is, viszont nem járunk hivatalosan, és nem élünk együtt, vagyis nincs köztünk érzelmi kötelék – várjál, akkor nem vagyunk barátok se ööööö, haverok vagyunk”.

    Egyébként így 18 fölött a “járunk” kifejezés, még valid? Na és a “kavarunk”?

    • Bizony, hogy kellenének új szavak. Fentiek közül továbbra is mindegyikben találok hibát, ami nekem hiba, másnak nem az – természetesen. Vagy túl rideg, vagy túl laza, vagy nem azt jelenti.
      Szexbarátot dugópajtiként hallottam, na, de ezt nem lehet mindenkinek mondani, már mint bárhol így emlegetni.

  16. Nekem párom vagy pasim. Igazából frusztrál, hogy mindegyik megszólításba bele lehet kötni, emiatt gyorsan bemutatom, vagy ha nincs jelen, elmondom hogy hívják és onnantól kezdve a keresztnevén is nevezhetem. Nekem a párom kifejezés nagyon szimpatikus a gender semlegessége miatt is. Nem tudhatod elsőre, hogy aki mondja az a saját vagy az ellenkező nemével jár e és sztem egy távoli ismerősnek semmi köze ehhez és így legalább nem is derül ki. Sztem mindenki azt a kifejezést használja amihez kedve van. A gond az, hogy tényleg belekötnek. Pl hogyha azt mondom, hogy párom akkor nem vagyok önálló nő, nem tudom egyedül elképzelni az életemet, pár nélkül csak fél vagyok, pedig én nem ezt akarom vele kifejezni és ilyen szempontból a feleség szó gázabb mégse kötegszem senkivel.
    A problémakör kicsit olyan, mint mikor gyerekként próbálsz köszönni a felnőtteknek, de esélyed sincs, úgyis belekötnek. Mert miért köszöntél sziával tiszteletlen vagy, miért nem köszöntél sziával nem látod hogy én fiatalos vagyok. Miért köszöntél jónapottal, azt csak felnőttek használhatják/túl hivatalos /allergiás vagyok rá, miért nem köszöntél jónapottal már nagy gyerek vagy. Minek köszönsz csókolommal nem vagyok 60 éves/ ez nem falu kis szívem/ ez cselédtempó/már nagylány vagy, miért nem csókolommal köszöntél az az egyetlen tiszteletteljes megszólítás egy gyereknek a felnőttek felé.

    • Szia Nitta, üdv. a blogon!

      Szuper a párhuzam a megszólítás és a köszönés között. Nekem, mint ahogyan írtam, egyik megszólítás sem tetszik, illetve egyiket sem érzem magaménak, kifejezőnek.

      A köszönéssel kapcsolatban eszembe jut még az is, hogy ugyanígy lehet, lehetett eleinte kínlódni a netes világban. Tegeződünk, viszont ha e-mailt írok egy idegennek, de nem hivatalos ügyben, akkor azon is lehet agyalni, hogyan köszönjek, hogyan szólítsam meg.

      • Hű rengeteget tudok problémázni a levélírással is. Például egy tanárommal az egyetemről vagy a TO-sal tegeződöm, na de ha hivatalos ügyben írok nekik, hogy fogalmazzak? A szüleim szerint hivatalosan, eddig így is tettem, remélem senki se nézett miatta távolságtartónak.

        • Nekünk volt egy ilyen esetünk, amikor még egyetemista voltam. Egyszer kézzel írt üzenetet hagytunk egy tanárunknak, a titkárnő javasolta, hogy ezt tegyük. Órán tegeződtünk, a keresztnevén szólítottuk, ilyen formában hagytunk neki üzenetet. Teljesen kikelt magából, hogy mit képzelünk, hogy ilyen stílusban írunk neki. Igaz, fiatal tanársegéd volt, egy fontos ember szeretője, eléggé el volt ájulva magágtól, és túlértékelte a szerepét.

  17. Nekem a “párom”-tól feláll a szőr a hátamon… Egyébként ezzel a dologgal én is mindig bajban vagyok, általában a “barátom”-ként szoktam bemutatni a férfiembert, akivel együtt élek, de lassan neve adta lehetőségként rászokok a “Gergelyem”-re. 🙂

  18. Szeretem a “párom” szót és leginkább idegen vagy félidegen közegben használom. Valaki írta, hogy nemsemleges, talán pont ezért tetszik. A barát-barátnő bizonyos szövegkörnyezetben félreérhető, sokszor megy hozzá a magyarázkodás: “Barát-barát, nem vagyunk együtt, ééérted!” A pasim-csajom komolytalan, a partnerem rideg, az élettárs meg öreges számomra: ötven év alatti a fülem hallatára még nem használta ezt a kifejezést. Aki ismeri, annak egyszerűen a keresztnevén említem, hiszen tudja, milyen kapcsolatban állunk. Igen, valójában ezt szeretem a legjobban, amikor simán a nevén említhetem.

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: