Az én nyelvem

Az én nyelvem igen változatos tud lenni, (most meg mit nevettek? most nem a szex a téma, hanem a nyelv, a grammatika), szóval az én nyelvem igen változatos tud lenni, és ennek a legfőbb oka nem az, hogy sokat olvastam, olvasok, hanem az, hogy nem azon a helyen születtem, ahova egyetemre jártam, a szüleim meg nem onnan származnak, ahol felnőttem, és az említettek közül egyik sem az a hely, ahol most élek.

Anyám a Mátrából származik, úgy is beszél, palóc hatásokkal a nyelvében. Így azt mondja a keresztlányomnak: sztarámama csinál neked lepcsánkát. Gyerekkorom első esküvőjéről, amikor is anyám húga házasodott, egy mondatra emlékszem: kislyányok, igyatok mángóukólát.

Aztán jött a gimnázium egy megyeszékhelyen, nem lesz nehéz kitalálni, melyiken. Azt mondja első nap az osztálytársam: úgy aludnák még, álmos vagyok, délután meg még megyünk nagymamámnál is. Meg jösztök nálunk? Nem ám jöttök hozzánk. Nekem évekig tartott, amíg leszoktam a jösztökről. (Tettem mindezt annak ellenére, hogy ez nem parasztos, meg nem műveletlen az én értékrendem szerint, ahogyan sokan emlegetik, hanem a nyelv része.) Ezen a helyen pulyák vannak, nem gyerekek, a copf csurka vagy csuri, a copf pedig az az, amikor be is fonjuk a hajunkat, nemcsak felkötjük hajgumival. És amikor gimnáziumban jött egy nő a TIT nyelviskolából előadást tartani: olyan erősen megnyomott téket azóta sem hallottam. (Kivéve magamat.) És mensz a városba? Mégy, mész? Ban helyett ba: tegnap moziba voltam. Kedvenc kötőszó: oszt.

Aztán következett az egyetem, nem árulom el, hova jártam, találjátok ki a szövegből. Első nap a bölcsészkaron azt mondják a helyi csoporttársaim a kedvenc szoknyámra: de kis furi. A szoknya eléggé kiborult. Én meg arra gondoltam, hogy micsoda őszinteség, na, igen, a bölcsészeknél fontos a kritikai gondolkodásmód. (amúgy mindenkinél fontos) (lenne) Nálunk (hol is van ez a nálunk?) a furi furcsát jelent, ez pedig szoknya esetében inkább valami csúnyát jelöl, mint szépet. Náluk meg azt jelenti: aranyos. Szoknya vidáman mosolyog. Meg azt mondják itt (vagyis ott), hogy menjünk ki a tóhoz slambucot főzni, mire a válasz az, hogy rendben, csak haza ugrok, átveszek egy belemelegítőt (tréningruhát, mackót.). Meg nem vó(u)t pínzem. Diftongusok (kettőshangzók) fellegvára. És itt már nem lepcsánkát esznek, hanem tócsnit.

Aztán megérkeztem Budapestre: magázódás mindenhol mindenkivel. Ez nem azért történt, mert idősebb lettem. Itt magáztak, szülőhelyemen tegeztek az üzletekben. Aztán a felgyorsult városi élet következményei: a rövidítések, a kis rémségek. Albi, üccsi, pari, hambi, husi. És a névelő használata: a Kata, a Jani, a Pisti, átvettem ezeket is. Irányok: Miskolcra lemegyünk, Debrecenbe átmegyünk, Sopronba elmegyünk, sőt a faluból a városba bemegyünk.

A gyöngyösi rokonaimmal nem szalonnát sütünk, hanem csurdítunk. (és ez nem azt jelenti, hogy túl sok sört ittunk a szalonna mellé, ami szülőfalumban szalonka, és nem abált, hanem abárolt)

És természetesen mióta nagy cégnél dolgozom, mítingelek, meg forvardolok, ez de szörnyű! Mi lenne, ha az angol szavak helyett elkezdenénk használni az orosz megfelelőt? Vagy mondjuk a mandarint. (Azt is sokan beszélik.)

Látjátok? Ilyen az én nyelvem: sok mindennel átitatott. Leszokni semmiről sem fogok, ezt már régen eldöntöttem. Leszarom. Nekem semmi sem furcsa, sem a “jösztöközés”, sem a “nákolás”, sem a “névelőzés”. Viszont nem szeretem, amikor valaki azt akarja bizonygatni, hogy az ő nyelvhasználata a helyes, a tökéletes, a szép, az igazi magyar. Olyan nincs, és ezt egy magabiztos beszélő tudja, ahogyan azt is, hogy a nyelvészet nem előíró, hanem leíró. Ti tudtátok?

Reklámok
tollampapírom névjegye (162 Bejegyzés)
Írni jó, többet az ügyről elmondani nem tudok.

26 hozzászólás Az én nyelvem bejegyzéshez

  1. Hát eeeeez nagyon jóóó! Istenem, a furi miatt hányszor néztek rám furcsán a fősulin, mire leesett!
    És a jösztök, hát ez vérciki, de ezt csak így harmincon felül tudtam meg nemrég, hogy ez csak felénk van! 🙂 És azzal találkoztál e, hogy itthol, meg hogy tanálkozni? 🙂

    • Naná, hogy találkoztam az itthollal is, és a tanálkoznit is hallottam már. Te továbbra is használod ezeket, vagy görcsösen figyelsz rá, ne hogy kiszaladjon a szádon?
      És üdv. a blogon, Arien, örülök, hogy ide találtál. 😉

      • Szia! Csakazolvassánál találtam rad! 🙂 Nagyon tetszik a blogod, jól írsz, a koszoruslanyos sztorin kifekudtem..ismeros.

        Már régóta Pesten élek, elkoptak ezek (talán csak a jösztök maradt meg:) mondjuk a tanálkoznitól mindig is borsózott a hátam! 😉 és hát a hihetetlen ték nagyon mulatságosak nekem, bárhol kiszúrom!
        Viszont azt mondta egy barátom, aki egyszer eljött velem haza, hogy a nagyinál pl. automatikusan (ótó:) tájszólásra váltok, ez addig nem tűnt fel.

        • Ezt úgy hívják, hogy kódváltás, nyelvészetből tanultuk. Leginkább a katonai szleng a jó példa erre, vagyis a tanárunk ezen keresztül magyarázta el. Ha egy férfi találkozik az egykori katonatársaival, akkor rögtön visszavált a katonaszlengre, akkor is ha húsz évig nem használta. Így van ez a nyelvjárással is, teljesen természetes jelenség. Nálunk anyukám vált óriásit, amikor a testvéreivel találkozik.
          A héten már lesznek új bejegyzések mindenféle témákban.
          A koszorúslány sztori sokak kedvence, tényleg vicces történet. 🙂

  2. vigyorogtam a bejegyzésen, pedig sajnos tájszólás-allergiám van, ami a lakhelyemet tekintve nem feltétlenül előny. ezt konkrétan úgy kell elképzelni, h ovis koromtól kezdve pofátlanul kijavítom a szüleimet is, amikor véletlenül elhangzik egy “vót”, “jösztök” vagy “fogol”. a két lábon járó szélsőséges példákat (mint győzikét) pedig nem azért nem bírom hallgatni, AMIT mond, hanem azért, AHOGY mondja – fejben tolmácsolnom kell magamnak az én magyaromra @=S szóval leírva érdekesek, sőt olykor aranyosak ezek a dolgok, de a fülem felől érkezve ellenérzést keltenek bennem. fogalmam sincs, miért, hiszen nyelvi és kulturális érték, meg blabla, tudom én…

    • Pedig ezen a környéken (ahol élsz, és ahol én is felnőttem) gyakran hallani ilyeneket. Engem csak nagyon ritkán zavar, pl. a lakol nekem is fülsértő, de az ejtésbeli eltéréseket nagyon szeretem, főleg a székelyekét.

      • jaja, gyakran hallani, de ilyen szempontból valamiért lájtos emberkéket sodor a közelembe a sors. semmilyen közösségben – sem iskolában, sem munkahelyen – nem fordult elő “ízesen” beszélő egyén, ha pedig mégis, akkor a többiek iszonyatosan kiröhögték. (nem szép dolog, de a gyerekek pl. kegyetlenek. engem is szopattak feszt, csak másért.)

        óriásit röhögtem, miután az egyik interneten megismert fővárosi barátnőm elképedve bámult rám, és amikor megkérdeztem, mi van, csak annyit mondott elkerekedett szemekkel:
        – beszélj még!
        – öö… miért?
        – neked NINCS IS TÁJSZÓLÁSOD! nem is szabolcsból jöttél!
        aztán 5 perc múlva elkezdett arról beszélni, mit csinált “lukas” órán @X’D de végül talált vicces pontot: amikor közöltem, h görcsöt kötöttem a cipőmre. az neki csomó volt, ugye.

        (fontos: szeretem, de nem tartom érdemnek a saját tájszólás-mentességemet, meg egyéb nyelvhasználati dolgokban nyilván előjöhet a lakhelyem.)

  3. jót vigyorogtam, a furizásba én is belefutottam elsős egyetemista koromban, kb. vizsgaidőszak környékére szoktam meg, hogy nem azt jelenti, hogy furi.

    a kódváltáshoz meg: már a hároméves fiam is ö-vel beszél, ha délvidékre megyünk a mamájához!

  4. és az ország (majdnem) közepén mi is csurdítunk! és kuckolni szoktatok-e?

  5. Nagyon zavart, mikor a gyerekeim hazahozták a suliból a helyi (Pest megyei tót falu) szlengeket, kiejtéseket. Pl. talyiga, gereble, görcsölés (csomózás), faragó (hegyező), meg ilyeneket. Már nem zavar, hisz beláttam: ezt hallják, így tanulják. Otthon nem hallják így, de a suli erősebb eszerint. Mindegy, talán ők elfogadóbbak lesznek, majd nem próbálják javítgatni a gyerekeiket, ha ugyanilyen lesz.
    Azt meg egyenesen imádom, mikor a párom ottholozik, látolozik, stb.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Bagoly vs pacsirta – avagy az élet örökös időeltolódásban | TollamPapírom

Szerinted? (Az első hozzászólást megnézem megjelenelés előtt, utána szabadon írhatsz.)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: